A „Mourinho korszak” véget ért az olasz fővárosban, azt hiszem ezt már az is megtudta az elmúlt hetekben, aki csöppet sem érdeklődik az AS Roma után. Talán pár mondatot megérdemel tőlem is a portugál, de bő lére semmiképpen sem szeretném ereszteni a témát. Azt felesleges tagadni, hogy két nemzetközi kupadöntőbe kormányozta csapatunkat két év alatt, ami római léptékkel igencsak extra teljesítmény. Mindemellett olyan mértékben vetette árnyékát a teljes alakulatra a portugál habitusa, egója, hogy senki nem az AS Roma teljesítményéről beszélt, hanem a mester munkásságáról… Ez engem az utóbbi időben már nagyon zavart, és mindamellett, hogy számos nagyobb kaliberű játékost sikerült, vélhetően az ő személye miatt a fővárosba csábítani, az eredmények fokozatosan elmaradtak.
Ahogy egyszer régen Guttmann Béla mondta, a harmadik év minden edző számára vízválasztó. Meglepő, hogy annyi minden megváltozott már a mai modern labdarúgásban Guttmann óta, mégis ez a bölcsesség továbbra is érvényben maradt. Szóval rövidre zárva, köszönjük Jose’, amit ezért a klubbért tettél, köszönjük a felejthetetlen élményeket, de valóban elfáradt ez a kapcsolat, és talán a legkisebb arcvesztéssel sikerült befejezni a közös munkát.
„Salernoi túra, DDR második bajnokija” bővebben
