minden, ami az AS Roma csapatával kapcsolatos
Bár eddig is valószínűnek tartotta ezt mindenki, Mourinho a hétvégi meccsen kiterítette a lapjait és hiába lett volna esélyünk beérni a Milant, egy abszolút tartalékos csapatot küldött ki a Bologna ellen. Ennek megfelelően a mérkőzés nem hozott túl magas színvonalat, rajtunk kívül a Bologna van a legrosszabb formában lévő együttesek között, így igazából mind a két csapatnak csak az árnyékát láthattuk
Csapatunk mostanában van olyan formában, hogy fizikai fájdalmakat és egyéb tudatmódosítók alkalmazását teszi kötelezővé (ha nem az európai ember legális bódítóját, az alkoholt, akkor akár egyéb szintén legális kemikáliákhoz nyúlhatunk, a bátrabbak esetleg elmehetnek a valóban nem engedélyezett dolgokig, de ezt személy szerint nem bátorítanám, így sem vagyunk sokan a fórumon).
Rendkívül fontos heteket élünk, ami a Roma szezonját illeti. A bajnokságban és az Európa Ligában is sorsdöntő meccsek jönnek, és egyre rosszabb állapotban van a csapat. A kulcsemberek dőlnek ki, a győzelmek meg elmaradnak. Ha ma nem fordul a kocka, a bajnokságban kitűzött céloktól jó eséllyel búcsút vehetünk.
Csapatunk épp a feszített tempójú lombard túrájának felénél tart (ebből a merítésből csak a Cremonese maradt ki egyedül), habár eddig kevésbé sikeresen, mindenesetre az összeomlás is elmaradt (nem úgy, mint a fórumé, ezért szíves elnézésüket kérjük).
A bergamoi kitérő után, szombat este a Milant fogadtuk, egy olyan meccsen, ahol látszott a tét, a fáradság, és a kispadon ülő szakvezetők dörzsöltsége is. A mérkőzés – természetesen – 90%-ban nézhetetlen volt, ami könnyű matematikai művelettel lefordítható 90 percre is. De lássuk sorban.
„Egy hét Berlusconival” bővebbenTudom, vasárnap van. Elmúlt a csütörtök este mámora, de talán szívmelengető még egy kicsit felemlegetni az emlékeket. Annál is inkább, mert abba a szakaszába lépett a szezonunk, amikor érdemes előre tekinteni, hiszen már nincs sok hátra, a csapat pedig még 2 fronton is áll. Joséről sok rosszat lehetett és lehet is elmondani, de az utóbbi két évben ezt a reményt a végére valahogy visszatolta az együttesbe és a szurkolókba egyaránt.
„Hosszúra nyúlt európai „kötelezettség”” bővebbenSorban a harmadik meccset nyerte a Roma az Udinese ellen, ráadásul ismét sikerült kihasználni a riválisok botlásait. 3-0-s győzelem, egy bravúrt mutató Patricio, Pellegrini és Abraham gól, minden jött, amire szüksége volt lelkünk csipkéjének. Csütörtök este pedig a Feyenoord ellen vághatunk vissza az elődöntőbe jutásért az Európa Ligában.
Az Európa Liga negyeddöntőében, a holland Feyenoord ellen egy gólos vereséget szenvedett a Mourinho csapat. A játék alapján fordított eredmény is születhetett volna a Konferencia Liga tavalyi döntőjének „ismétlésén”. Az xG tekintetében 0,59 : 2,04 volt a végeredmény, de ezzel most kitörölhetjük. Egyedül abban bízhatunk, hogy a hollandok nem verhetetlenek, és a visszavágón a hazai közönség a Farkasokat fogja támogatni. Plusz idén már sikerült vert helyzetből továbbjutni.
Pedig a csapat nem úgy kezdte a találkozót, ahogy általában José mester irányítása alatt megszokhattuk. Támadólag lépett fel a társaság, minden kérdést rendezni kívánt gyakorlatilag az első félidőben. Ráadásképpen az első játékrész végén Pellegrini egy büntetőt is elhibázott, így teljes volt a csalódottság a 0:0 első negyvenöt percet követően. A portugál tréner elég szemöldök fel húzósat cserélt, Pellegrinit Wijnaldum váltotta. Erről a cseréről egy évtizeddel ezelőtti derbi jutott az eszembe, amikor Ranieri a lélektelen csapatjáték miatt Tottit és De Rossit cserélte le a szünetben, majd Vucinic duplájával nyertünk!
„Hollandián túl, Udine előtt” bővebbenEzek nagyjából a legfontosabb megállapítások a Roma kapcsán most. A válogatott szünet és a Sampdoria legyőzése után most Torinóban is nyerni tudott a csapat egy jó Mourinho-s mintameccsen 0-1-re. Ezek kellenek nagyon a BL indulás kiharcolásához és ahhoz is, hogy bírjuk a két sorozatot, mert szinte végig tartani az előnyt azért könyedebben megy a csapatnak mint hátrányból küzdeni. A poszt másik témája pedig az EL negyeddöntő lesz, ahol a UEFA nosztalgia-gépe a már-már fő európai riválisunkká váló Feyenoord-dal sodort össze újra.
Vasárnap kora este – véleményem szerint – jó játékkal behúztuk a kötelezőt a Sampdoria ellen. Azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy én írtam a felvezetőt is, szóval nyugodtan kiértékelhetem munkámat, ami az előzetes elvárások és azok beigazolódását illeti: legyen kettes.
Nem kell megijedni, szerkesztőségünket nem vitte el a teljes depresszió. Most érkezünk is egy újabb poszttal, melyben kicsit összefoglaljuk az elmúlt 2 hetet és kicsit ráhangolódunk a következő mérkőzésre.
