minden, ami az AS Roma csapatával kapcsolatos
Az elmúlt közel 3 hétben amióta De Rossi lett az edző csak két tétmeccsen lépett pályára a csapat és hétfőn jön majd a harmadik. Onnantól viszont duplázódik a tempo: a Cagliari után szombaton jön egy komoly teszt az Inter ellen majd a Feyenoord elleni párharc utána csütörtökön. Emellett az átigazolási szezon is lezárult úgyhogy új edzővel és két új játékossal indulunk meg neki a maradék tavaszi szezonnak ami reméljük csak olyan eredményeket hoz majd mint De Rossi eddigi edzősködése.
A „Mourinho korszak” véget ért az olasz fővárosban, azt hiszem ezt már az is megtudta az elmúlt hetekben, aki csöppet sem érdeklődik az AS Roma után. Talán pár mondatot megérdemel tőlem is a portugál, de bő lére semmiképpen sem szeretném ereszteni a témát. Azt felesleges tagadni, hogy két nemzetközi kupadöntőbe kormányozta csapatunkat két év alatt, ami római léptékkel igencsak extra teljesítmény. Mindemellett olyan mértékben vetette árnyékát a teljes alakulatra a portugál habitusa, egója, hogy senki nem az AS Roma teljesítményéről beszélt, hanem a mester munkásságáról… Ez engem az utóbbi időben már nagyon zavart, és mindamellett, hogy számos nagyobb kaliberű játékost sikerült, vélhetően az ő személye miatt a fővárosba csábítani, az eredmények fokozatosan elmaradtak.
Ahogy egyszer régen Guttmann Béla mondta, a harmadik év minden edző számára vízválasztó. Meglepő, hogy annyi minden megváltozott már a mai modern labdarúgásban Guttmann óta, mégis ez a bölcsesség továbbra is érvényben maradt. Szóval rövidre zárva, köszönjük Jose’, amit ezért a klubbért tettél, köszönjük a felejthetetlen élményeket, de valóban elfáradt ez a kapcsolat, és talán a legkisebb arcvesztéssel sikerült befejezni a közös munkát.
„Salernoi túra, DDR második bajnokija” bővebbenDon Corleone lassan lesántikál az emeletről. A földszinten, a félhomályában Tomot találja, aki rezignáltan bámulja a dolgozószoba sötét sarkát, kezében egy pohár szíverősítő. A Don fáradtan, nehézkesen leereszkedik a székre. Tom várakozó pillantással feléje fordul, de nem szólal meg.
– Adj egy kortyot. – Töri meg a pár másodperces csendet a Don. Tom készségesen átnyújtja poharát, de még most sem szólal meg. Az öreg egy hajtással kiissza. Összeszedi minden erejét.
– A Mama most sír a szobájában. Halottam, hogy autók érkeztek. Te vagy a Consigliere, mond el nekem is, amit mindenki tud már…
„A jelen mestere a jövő kapitánya” bővebbenFelpörgött a fociszezon, 8 nap alatt 3 rangadót játszik a Roma, de ebből az elsőn, az Atalanta elleni sem úgy sikerült az eredmény ahogy az lehetett volna. Lukaku karácsony óta jóval gyengébb formában van mint előtte és ez nagyon meglátszik a csapat góljain is: az elmúlt 3 meccsen bár voltak helyzeteink bőséggel, 2 tizenegyes és egy akciógól született. Így most is rengeteg lehetőségünk volt a meccs megnyerésére, de az ellenfél kapuja előtt végül mindig döntetlen maradt.
Kedves Mindenki!
Elsősorban Boldog Új Évet kívánnék minden kedves, lelkes fórumozónak! Itt van 2024, és szünetmentesen zajlik csapatunk augusztusban megkezdett kalandsorozata, aminek elérkeztünk a következő állomásához, az Atalantahoz. A mostani összefoglaló/beharangozó inkább egy véleménycikk lesz, mint valós érvek és számok bűvöletében íródott munka, mert habár az utóbbi egy hétben nem tudtam követni igazán az eseményeket, de azért igazán elmehet mindenki a jó büdös p… (mármint nem Ti)
Részleteiben…
„Az elszaladt kismalac, a bátor házikedvenc, és a kormos ruhás szerencsehozó” bővebbenA brutális év közepi sorozatunkban legalább karácsony előtt volt egy kis pozitív meglepetés, hiszen a Napoli ellen sikerült begyűjteni végre a 3 pontot ezzel egy fontos lépést tettünk az európai helyekért folyó küzdelemben. Most folytathatjuk ezt a sorozatot, ráadásul egy különösen nehéz meccsen: a Juventus otthonába látogatunk szombat este.
A döntő pillanat: a Napoli mentálisan abszolút nincs rendben
„Van nálunk jobban szenvedő nagycsapat” bővebbenDacolva a fellépő nehézségekkel (úgy, mint a laptomon halála, az AS Roma gyalázatos szereplése, vagy a Karácsony közeledte) megírom a jól beígért poszt második részét, amely sokkal fogyaszthatóbban, a taktikáról fog szólni.
Persze felmerül a kérdés: van-e értelme taktikai okoskodásnak most, amikor ismét a már-már örök érvényű ünnepi sláger jelent meg (letaszítva a Lászt Krisztmeszt): Mourinho a kutyaütő, vagy a keret?
A válasz a kérdésre: szerintem egyértelműen: igen. Mármint érdemes a taktikával foglalkozni, egyszerűen azért, mert a jól szervezett stratégiával át lehet hidalni a hiányokat, és ami még nagyon fontos: erőt és önbizalmat ad. Mechanizmusokat gyárt, melyek, ha működnek, akkor egy gyengébb képességű együttes is felülkerekedhet egy nálánál sokkal magasabbra értékelt brigádnál (lásd Bologna, igaz, a felálló kezdők közt nincs akkora különbség, mint a keretek közt; Roma: 154, míg a Bologna 135,45 millióval futott ki, ami elhanyagolható különbségnek tűnik).
A stratégia azonban nem csodafegyver – ezzel tisztában vagyok – minden meccsen vannak kulcsszituációk, és kulcsjátékosok, akik a megfelelő döntéseket jól, vagy rosszul meghozzák, és nem tagadom rengeteg múlik a szerencsén, játékvezető stílusán, egy pillanatnyi koncentráció zavaron, stb. De, én alapvetően hiszek abban, hogy amit kétszer (vagy még többször) láttam a pályán, az egy tudatos játék, akkor is, ha az illető lesre fut, vagy, ha az ellenféltől kapja az átadást, ha kihagyja a ziccert, vagy el sem jut odáig. Ezek a tudatos részek pedig gördülékennyé tehetik és teszik a játékot, ami az eredményességet is előmozdítja (még, ha nem is mindig ez dönt, lásd a Bologna legújabb bravúrja az Inter ellen).
„Az eredményesség viszonylagossága, II. rész” bővebbenJogos felvetésként találkoztam a fórumon azzal, a jelenséggel, hogy az utóbbi időben inkább csak akkor élénkült meg a diskurzus, ha a csapat nem hozott valami elvárt eredményt. Én személy szerint magam is érzem, hogy a lelkesedésem nem túl magas, ha csak a 90. perc után tudunk valami csoda folytán (vagy annak tűnően) fordítani a Lecce ellen, esetleg két randa gólt betuszkolunk a Sassuolonak, hogy aztán egy rangadón úgy játszunk, mint egy friss feljutó, aki örül annak, ha nem tömik ki. De valljuk meg magunknak őszintén, érthetetlen, hogy minden versenysorozatban állva, miért ugrottunk elég negatív hangulattal ebbe a mostani kemény adventi-újévi rangadósdiba (tisztelet a kivételnek természetesen)?
A kérdést nyilván megközelíthetnénk a tömegpszichológia-szociológia, vagy egyéb áltudományok felől is, de sokkal inkább foglalkoznék a csapattal, és Mou-val. A vele szemben megfogalmazott elvárásokkal, és eredményesség – eredménytelenségével.
Annál is inkább, mert azon szerencsés helyzetbe kerültünk, hogy egymás után két közvetlen riválissal játszunk, ráadásul két olyan csapattal, mely idén nagyon más megítélés alá esnek. Elsőnek a Bologna lesz az ellenfél, aki az idei kiírás meglepetéscsapata kitüntető címért, és egy európai kupasorozatban való indulásért szállt harcba. A másik pedig az a Napoli, aki a tavalyi tényleg lenyűgöző idénye után, küszködik, immáron Walter Mazzarrival. Ezekhez képest hol állunk mi, most egy kicsit a számok nyelvén, majd legközelebb kicsit taktikailag.
„Az eredményesség viszonylagossága I. rész” bővebbenUtolsó felvonása következik az Európa Liga csoportkörének. Ellenfelünk a „jó nevű” Sheriff lesz. Sajnos az előző körben lejátszott döntetlen a Servette ellen és a prágai vereség miatt a csoportelsőség megszerzéséhez óriási szerencsére lenne szükség. A továbbjutás nem forog veszélyben, de nagyon nem mindegy, hogy egy plusz párharcot kell-e vívni a BL harmadikjai ellen, vagy február végéig nemzetközi tétmérkőzést nem kell játszani.
Az az igazság, hogy a csapat magának intézte a sorsát, ebből a harmatgyenge csoportból négy kör után tovább kellett volna jutni a csoport élén, de ez nagyon nem sikerült. Így igazi szenvedés vár szeretett csapatunkra. Ami egyébiránt a prágai zakó óta veretlen, és becsusszant a legjobb négybe is a bajnokságban, de ez messze nem a vége még. Ráadásképpen igazán komoly rodeó következik a karácsony-vízkereszt időszakában. (Sheriff (EL), Bologna, Napoli, Juventus, Cremonese (OK), Atalanta, Milan a menü január 14-ig!)
„Fiorentina után, Sheriff előtt” bővebbenA múlt héten egy, a korábbi meccsekre hajazó forgatókönyvvel sikerült újra három pontot szerezni amivel felzárkóztunk a Napoli mellé. Most ők már kikaptak a Juventustól úgyhogy ha vasárnap este megvernénk a Fiorentina-t akkor tényleg negyedikek lehetnénk és két pontra fel is zárkózhatnánk a Milan mögé. Nagy szükség lenne erre, mert az következő sorozat nagyon nehéz lesz, már most is komoly kihívásnak ígérkezik a Fiorentina.
