Harmadik mérkőzősén is túl van az AS Roma idén a norvég Bodo/Glimt ellen. És akármilyen furcsa is ezt leírni ide, egyetlen alkalommal sem sikerült legyőzni a kisváros csapatát. Oké kétszer voltunk idegenben, 8-2-s összesítéssel szépen haza is jöhetett a csapat. Ehhez jön még egy római 2-2. Gratulálok a teljes társaságnak, ez igen!
Engem nem érdekel, hogy a legészakiabb pálya a kiírás tekintetében, különösebben a műfű dumák sem hatnak meg. Sőt, az sem érdekel, hogy kétszer egymás után megnyerték a norvég bajnokságot ezek a derék hazaiak. Odamész a csoportkörben, nagy az arcod, mert olasz vagy, genetikailag nem bírsz szerény lenni, oké. Ki is kapsz szépen, nem kicsit, nagyon… 6-1. Lenyeled a békát, megnyered a csoportot, bár Rómában sem tudod megverni őket, de ott az akkor pont elég. Erre jön a rájátszás, és mit ad a sors, eléd pendíti újra a favágókat. Mit csinálsz normál esetben ilyenkor, veszel egy mély levegőt, és tiszta erőből lenyomod a szemét-senkiházi-hatotrúgó norvég fejüket a víz alá és minimum 3-4 góllal lerendezed a továbbjutást.
„A norvég rémálom újabb fejezete” bővebben
