Szerző: Szentesi János

Hogyan tovább?

A 2001-s bajnoki cím megszerzésének nyarán, amikor fiatal fejjel letettem voksom az AS Roma mellett, nagyon sok mindenre gondoltan a csapat sorsának alakulásával kapcsolatosan. Nyilván akkoriban jóval kevesebb információ érte el az embert, olasz volt a tulajdonos, ifjú volt egy korszakos zseni, sztárokkal volt tele az öltöző. Az elmúlt két és fél évtized alatt számos hullám söpört végig az olasz főváros legcsodálatosabb klubján, de ami most van, arra talán még én sem találok szavakat.

DDR-t kinyomják, egy vélt-vagy valós incidens után. Ezt követően pár nappal a hölgy is távozik, akivel a vita zajlott. Jött Juric, aki mellett – amennyiben igazak az olasz pletykák – két érv szólt, egyrészt van Serie A tapasztalata és Rómában él. Nem ezek a legerősebb aduk egy „állásinterjún”, de talán ebben az esetben erre sem került sor. Az eredményeket látjuk, széthullott öltöző, folyamatos feszültség, elforduló szurkolók, tétova tulajdonosi kör. Kár lenne szépíteni, ez egyik legnehezebb szezon kellős közepén az AS Roma.

„Hogyan tovább?” bővebben

A Fiorentina ellen kellene folytatni a győzelmi „szériát”!

Juris mester nincs könnyű helyzetben. Bár nehéz lenne olyan Roma edzőt említeni, aki valaha is könnyű helyzetben lett volna. Olyan ellenszélben dolgozik a horvát mester, ami minimum nem gyakori. Egyrészt folyamatosan azt olvashatja az újságban, hogy DDR visszatér, Mancinit menesztették, és az olasz fővárosban tartózkodik. De ezen kívül jönnek a játékosok körüli mizériák; Hummels miért nem játszik, miért rotál a középpályán, ha nem rotál, akkor miért. Edzői finomságok, sajtó klikkvadászat, átlagos hétköznap az olasz fővárosban. 

Nyilván ezeknek a dolgoknak az ismeretében szállt ringbe Juric. Viszont a meccs cunami, és a külső behatások könnyen megroppantják az embert. Legalábbis az eddigi ismereteim szerint jó páran belebuktak már egy ilyen felhergelt, felgyorsult helyzetbe. Nem vagyok túl nagyon rajongója Juricnak, de ettől függetlenül is azt gondolom, nagy neki ez a kabát. 

„A Fiorentina ellen kellene folytatni a győzelmi „szériát”!” bővebben

Velence után Baros

Túl a Venezia elleni bajnokin, vehetünk egy mély lélegzetet. DDR négy bajnoki nulla győzelem, Juric két bajnoki hat pont. És ezzel nem DDR munkáját szeretném megítélni; viszont a tényeket leszögezhetjük. Szóval némi nyugalom telepedhet a trigóriai irodákra, bár ez a jég véleményem szerint még nagyon vékony, és pár rosszabb/szerencsétlenebb meccs után újra visszatérnek a gondok. Sajnos bizonyos játékosokon én is azt látom, hogy nincs kedve futballozni rommá van hajtva. Ki tudja ennek mi lesz a vége, de gyanítom, hogy ebben az idényben nem játsszunk nemzetközi kupadöntőt.

Örülhetünk Pisilli góljának, találtunk egy újabb gyémántot az akadémián. Remélem nem fogjuk úgy felemészteni, ahogy sok már kiváló saját nevelésű játékost sikerült. De talán még ennél is fontosabb volt, hogy Cristante szintén betalált. Kvíz kérdés; mikor rúgott utoljára gólt a jó Bryan? (tudom meg lehet nézni a neten, de emlékezetből próbáld..,)

„Velence után Baros” bővebben

Évet értékel a Csipet Csapat – 1. rész

Jó pár éve már, hogy a nyári holt térben megpróbáljuk csapatunk játékát átfogóbban értékelni. Most sem lesz ez másképp, bár tombol az EB láz, megkezdődött a Copa Amerika és az Olimpiáról még nem is beszéltünk, de mi mégis az AS Roma ügyein rugózunk. Így is van ez jól, egy ilyen helyen.

Ha Neked szintén lenne kedved nyakatekert kérdéseink megválaszolására, ne fogd vissza magad, és írd meg nekünk kommentbe a válaszaid.

„Évet értékel a Csipet Csapat – 1. rész” bővebben

Nápolyi pontszerzés után jöhet a Leverkusen

De Rossi edzői karrierjének legnehezebb megmérettetései következnek. Európa Liga elődöntő a mérhetetlen ideje veretlen Leverkusen ellen, akik nem mellékesen német bajnokok lettek történetük során először. Tehát motivációban nincsen hiány a gyógyszergyáriaknál, a veretlenségi sorozat fenntartása, a bajnoki cím mellé az Európa Liga győzelem begyűjtése.

Persze ehhez DDR csapatának is lesz egy-két szava. A hétvégén Nápolyban sikerült egy kiemelkedően izgalmas bajnokin pontot szerezni. Mindkét csapat vezetett, háromszor volt döntetlen a találkozón, a végeredmény 2:2 lett. Azt gondolom, hogy ebben a mérkőzésdömpingben bőven elfogadható egy nápolyi pontszerzés, még ha ezzel némiképp veszélybe került az ötödik hely.

„Nápolyi pontszerzés után jöhet a Leverkusen” bővebben

Milan után jöhet a ‘ki tudja mióta veretlen’ Leverkusen, meg egy nagy SerieA hajrá

Amikor a De Rossi fémjelezte Roma továbbjutott a Feyenoord ellen, igencsak féltettem a „jövő kapitányát” ezektől a nemzetközi megmérettetésektől. Aztán megnyugtatásomra; a Brighton elleni négy nullás első meccsel igazán meglepett. Nem tudtam, hogy fokozható a helyzet, de a Milan elleni oda-vissza talán már elegendő muníció ahhoz, hogy azt gondoljam, nem kell félteni a pályakezdő edzőnket az ilyen kihívásoktól. Persze az élet nagy rendező és a ’ki tudja mióta veretlen’ Leverkusen jön az elődöntőben, de ezzel még várjunk egy kicsit.

Udineseben félbeszakadt a bajnoki 1:1-s állásnál, Ndicka furcsa, félelmetes performanssza után mindenki jobbnak látta abbahagyni a találkozót. És ez így helyes. Szerencsére a védő jobban van, a Milan legyőzését követően már a pályán volt civilben és együtt ünnepelt társaival. Szívmelengető látvány volt, remélem láthatjuk még játékosként is. Innen szorítunk neki!

„Milan után jöhet a ‘ki tudja mióta veretlen’ Leverkusen, meg egy nagy SerieA hajrá” bővebben

A „korrekt” Lazio szurkolók, győzelem, Milan

De Rossi edzőként megnyert első derbije nekem nagyon tetszett. Megmondom miért, részben azért, mert az egész csapat azzal a tűzzel éget, amit az edzőtől is megszokhatunk játékos korából, másrészt pedig azért, mert egy hasonló erőket képviselő csapat ellen tudunk akaratban felülkerekedni, és megnyerni egy kiélezett mérkőzést. Ez lélektanilag kiemelkedően fontos véleményem szerint a bajnokság ezen szakaszában. Továbbra is versenyben vagyunk a Bajnokok Ligáját érő helyek megszerzéséért a bajnokságban, és az Európa Liga mezőnyében szintén vár még ránk mérkőzés. De próbáljunk meg szépen sorban haladni.

Mancini itt sportszerűtlen, nekem mondjuk tetszett

„A „korrekt” Lazio szurkolók, győzelem, Milan” bővebben

Feyenoord ment, Torino jön

Csütörtökön az elmúlt évek sokadik Roma – Feyenoord összecsapásával zárult De Rossi első nemzetközi kupapárharca. Szerencsére sikerrel vette a csapat hazai környezetben a visszavágót, bár a rendes játékidő újra 1:1 lett, a büntetőpárbajban felülkerekedett a fővárosi klub. Nem kis szerepet vállalt mindebben Svillar kapus. Ahogy DDR nyilatkozott a mérkőzést követően, „így a legjobb nyerni!”

Bizonyára vannak sokan, akik nem teljes mértékben értenek egyet a fiatal olasz tréner szavaival, és egy nyugodtabb végkifejlettben kiharcolt továbbjutást is el tudtak volna képzelni, de ezt a gondolatot írjuk most a pillanat hevében adott nyilatkozatnak. Mindenesetre a csapat következő ellenfele a Brighton lesz, De Zerbi legénysége véleményem szerint messze nem a legrosszabb, ami jöhetett a tizenhatban, de attól még egy kutya nehéz párharcra számítok.

„Feyenoord ment, Torino jön” bővebben

Ötödik felvonás

De Rossi túl van első nemzetközi mérkőzésén az AS Roma kispadján. Rotterdamban a tizenötszörös holland bajnok ellen lépett pályára a csapat és a tavalyelőtti konferencia liga döntőjét ismételték… A hollandok bár megtudták szerezni a vezetést és a mérkőzés bizonyos szakaszaiban uralták a játékot, a vereséget mégis sikerült elkerülni, és egy Lukaku góllal 1:1-ről várhatjuk a folytatást.

Január 20.-án volt utoljára ilyen

A csapat átrotált volt, legalábbis több eddig fix kezdő pihenőt kapott a frissen kinevezett római legendától. Ami véleményem szerint jó jel, hiszen az edzői stáb az egész keretben gondolkodik, nem csak 12-13 játékosban. Így, legyen akármilyen a keret minősége, némi mélységet képes teremteni a szerda-szombat ritmushoz. Szimpatikus edzői hozzáállás.

„Ötödik felvonás” bővebben

Salernoi túra, DDR második bajnokija

A „Mourinho korszak” véget ért az olasz fővárosban, azt hiszem ezt már az is megtudta az elmúlt hetekben, aki csöppet sem érdeklődik az AS Roma után. Talán pár mondatot megérdemel tőlem is a portugál, de bő lére semmiképpen sem szeretném ereszteni a témát. Azt felesleges tagadni, hogy két nemzetközi kupadöntőbe kormányozta csapatunkat két év alatt, ami római léptékkel igencsak extra teljesítmény. Mindemellett olyan mértékben vetette árnyékát a teljes alakulatra a portugál habitusa, egója, hogy senki nem az AS Roma teljesítményéről beszélt, hanem a mester munkásságáról… Ez engem az utóbbi időben már nagyon zavart, és mindamellett, hogy számos nagyobb kaliberű játékost sikerült, vélhetően az ő személye miatt a fővárosba csábítani, az eredmények fokozatosan elmaradtak.

Ahogy egyszer régen Guttmann Béla mondta, a harmadik év minden edző számára vízválasztó. Meglepő, hogy annyi minden megváltozott már a mai modern labdarúgásban Guttmann óta, mégis ez a bölcsesség továbbra is érvényben maradt. Szóval rövidre zárva, köszönjük Jose’, amit ezért a klubbért tettél, köszönjük a felejthetetlen élményeket, de valóban elfáradt ez a kapcsolat, és talán a legkisebb arcvesztéssel sikerült befejezni a közös munkát.

„Salernoi túra, DDR második bajnokija” bővebben