Vasárnap este négy döntetlen és tizenhat győzelem után kikapott a Roma. A Fiorentina volt a nevető huszonegyedik, pedig a Juventus elleni januári 1-0-ás vereség óta bőven lett volna vereségre érdemesebb meccs.
Sokan másképp láttuk a történteket, szerintem ez egy félig-meddig értelmezhetetlen vereség volt. Ami a kezdőket illeti, Sousa nem sokat kevert a dolgokon, az elérhető legjobb tizenegyét küldte ki.
Fiorentina (3-4-3): Tatarusanu, Tomovic, Rodriguez, Astori, Tello, Sanchez, Badelj, Milic, Borja Valero, Ilicic, Kalinic.
Roma (4-2-3-1): Szczesny; Florenzi, Manolas, Fazio, Peres; De Rossi, Nainggolan, Strootman; Salah, Dzeko, Perotti.
A Fiorentina egy érdekes háromvédős rendszert játszott, ami legalább annyiszor volt négyvédős, mint hármas. Astori és Gonzalo Rodriguez állandó szereplők voltak hátul, de Tomovic legalább annyit járt fel jobbhátvédként támadni, mint amennyi időt Milic eltöltött balbekkben.
Spalletti egy kicsit kevert a paklin, a tavaly jól bevált 4-2-3-1-et alkalmazta, Nainggolannal a Perrotta-féle visszatámadó/védekező tízes poszton, illetve Strootmannal és De Rossival double pivotban. Ez annyit dobott a védekezésen, hogy érdemes lenne gyakrabban használni ezt a felállást, mint a 4-3-3-mat. Strootman tizenegy (!) labdát szerzett, De Rossival magabiztosan védekezték le a középpályát. A Fiorentina középen nem nagyon volt veszélyes – leszámítva, hogy a gólt onnan kaptuk.
Persze tudom, ez ellentmondás. Volt helyzete a Fiorentinának, Kalinic a kapuval szemben hibázott, Milic pedig Szczesnyt tette naggyá egyszer a második félidőben, de semmi több. Dzekóban egyedül volt két ziccer, meg még egy-két közepes helyzet, arról meg ne is beszéljünk, hogy Nainggolan a gól percében szintén kapufát ért el, csak az nem befelé pattant. Azt is felhozták páran a kommentmezőben, hogy a beadásokat nem kéne erőltetni. A meccsek 99%-ában a hajamat tépem minden Florenzi beadás után, de tegnap kettőből is Dzeko ziccer lett.
Fazióra érdemes kitérni. Magabiztosan játszott, jól helyezkedett, amivel elég jól kompenzálta a lassúságát. Öt megelőző szerelése volt, olyasmi védő, mint Castan, olvassa a játékot, és előre cselekszik. Jó párja volt Manolas-nak, akit idén senki nem ér utol védekezésben, abban egyetértünk, hogy ez eddig az ő szezonja. Két játékos volt, aki saját magához képest gyengébben teljesített tegnap. Az egyikük Peres, akinek tegnap nem feküdt a baloldal, legalábbis támadásban. Ennek oka, hogy az ő oldalán Tellóval kellett szembe néznie, míg a sokkal aktívabb jobboldalunk Hrvoje Milic-csel meccselt, aki meg eredendően balhátvéd. A másik csalódás Perotti volt, de szerintem ő a taktika áldozata lett. 4-3-3-ban szabadabban mozoghatott szélről középre, visszaléphetett a két támadó mögé, azt csinált, amit jónak gondolt. Ebben a három támadó középpályással felálló rendszerben viszont túlságosan kiszorult szélre, ahol nem tudta érvényesíteni a kreativitását.
Alapvetően ami miatt csalódott vagyok, az az, hogy – ha a teljesen reménytelenül játszó Udinesét nem számítjuk -, toronymagasan ezen a meccsen védekezett legjobban a Roma. Aztán Badelj gondolt egyet, és huszonötről rálőtte. Persze olyan pontosan sikerült, amennyire csak lehet. Az öltözőben elmondta Szczesny, hogy a lövés előtt ki kellett lépnie balra, hogy lássa az addig takarásban lévő labdát, aztán a horvát meg pont az ottmaradó jobboldalra lőtte. Ez van. Egyetértek Spallettivel, nagyjából megtette a Roma, amit egy visszaálló, defenzív Sousa csapat ellen meg lehet tenni. Csalódott vagyok, mert kikapott a Juventus, és elléphettünk volna a Napolival. Szerdán a Crotone, vasárnap a Torino ellen lehet javítani.