Minden egyes betűt szenvedés leírni, szóval úgy fogok taktikázni, mint a háromezer szavas fogalmazásoknál. Fájó eredmény született tegnap, de főleg a körülmények miatt. Hajtás után néhány keresetlen szó következik, hangulatomhoz képest irodalmi stílusban.
Amikor meccsértékelőt kell írnom, mindig nyitok egy jegyzettömböt, hogy feljegyezzem a gondolataimat játék közben. Na, hát a tegnapi az a félidő után üres. Nem kifejezetten József Attila idézetek röpködtek a fejemben, vagy ha igen, legfeljebb a Szabad ötletek jegyzékéből. Két szezonnal ezelőtt még ment a porhintés, hogy az olasz bajnokság megelőzheti az angolt, és négy csapat indulhatna a Bajnokok Ligájában. Sok ez a három is. Nem elég, a Milan egyszeri győzelmén kívül rendre kiesik a harmadik, de a Roma elmúlt két BL szezonjánál egy rosszabb emlékem van életemben: amikor megtudtam, hogy születik a kisbaba. Én nem mondom, hogy feltétlenül gyenge a keret a BL-hez – elvileg erősebb, mint a Portóé -, de ennyi marhaságot, amennyit elkövet a Roma rendkívüli folyamatossággal, nem lehet megúszni. Értem, hogy De Rossit elviszi a grinta, meg szerintem az övé egy kicsit szigorú piros is volt, de rá kell csúszni talppal az ellenfél lábára az ő tizenhatosuknál egy középhátvédnek? Emerson ötlete mi volt a felezővonalnál?
Itt egy gondolat: Spalletti Emerson helyett inkább Juan Jesus-t kezdette balhátvéd poszton, holott ő középső védő. Ha ennyire nem bízott Emersonban, miért nem Faziót cserélte be a kiállítás után, és hagyta Jesus-t a balon? Miután összehozott egy tizenegyest egy hete, és az Udinese ellen se sokon múlt ez. Egyébként az megvan, hogy direkt kérte Spalletti, hogy ne kapjon senki pirosat? Na, ennek ellenére két játékosunk csúszott talppal bokára. Nagyon szeretem De Rossit, és Emersonnal sincs különösebb bajom – biztosan kiad magából mindent, ennél többet meg senki nem tehet -, de mikor kiemeli az edződ, hogy óvatosabban játssz, hogy gondolod ezt?
A közelmúlt BL sikereit tekintve egyébként nem kizárt, hogy jobban jövünk ki az Európa Liga szerepléssel. Tegnap felmerült a gondolat, hogy hagyni kéne a picsába, és all in a Scudettóért menni. Koefficiens pontokat itt is ugyanúgy lehet gyűjteni, és ha egyszer az életben feljebb szeretnénk kerülni a negyedik, meg az esetleges harmadik kalapnál, akkor igenis komolyan kell venni. Egy Európa Liga győzelem nem ér anyagilag annyit, mint egy BL nyolcaddöntő, de ez Totti utolsó szezonja, szép lenne valamilyen trófeával búcsúztatni. Ez a keret nem egyfrontos, és ha lehet hinni Sabatininek, nem befolyásolja az átigazolási politikát a tegnapi meccs. Ez valószínűleg azt jelenti, hogy idén még esetleg megtarthatjuk a fontos embereket, talán még érkezhet is valaki olcsóbban, de a jövő nyári költségvetésben meg fog látszani. Hát ez van. Jó hír, hogy idén már Pallotta szerint az FFP követelményeknek meg fog felelni a Roma, így leveszik rólunk vigyázó tekintetüket az UEFA illetékesei.
Valahogy ezt a kudarcot is fel kell dolgozni. A bajnoki szezont sikerült jól elkezdeni, az elején a sorsolás is kedvező, az őszünk várhatóan sokkal könnyebb lesz, mint egy esetleges BL csoportkörrel, és a katasztrófát letudtuk még a szezon legelején. Anyagi és presztízsveszteség, meg menjen a fenébe az egész párharc a három piroslappal, a tizenegyessel, meg mindennel együtt, de reálisan nézve, így több esély lesz egy nagy dobásra valamelyik fronton, mint a BL-lel. Nem örülünk neki, de bele kell nyugodni.