Hogyan tovább?

A 2001-s bajnoki cím megszerzésének nyarán, amikor fiatal fejjel letettem voksom az AS Roma mellett, nagyon sok mindenre gondoltan a csapat sorsának alakulásával kapcsolatosan. Nyilván akkoriban jóval kevesebb információ érte el az embert, olasz volt a tulajdonos, ifjú volt egy korszakos zseni, sztárokkal volt tele az öltöző. Az elmúlt két és fél évtized alatt számos hullám söpört végig az olasz főváros legcsodálatosabb klubján, de ami most van, arra talán még én sem találok szavakat.

DDR-t kinyomják, egy vélt-vagy valós incidens után. Ezt követően pár nappal a hölgy is távozik, akivel a vita zajlott. Jött Juric, aki mellett – amennyiben igazak az olasz pletykák – két érv szólt, egyrészt van Serie A tapasztalata és Rómában él. Nem ezek a legerősebb aduk egy „állásinterjún”, de talán ebben az esetben erre sem került sor. Az eredményeket látjuk, széthullott öltöző, folyamatos feszültség, elforduló szurkolók, tétova tulajdonosi kör. Kár lenne szépíteni, ez egyik legnehezebb szezon kellős közepén az AS Roma.

Pedig nyáron, amikor DDR szerződést hosszabbított, majd jöttek az igazolások; olyan játékosok, akik profilja nagyon kedvező, az öltöző fiatalodott, minden nagyon rózsásan festett. A rajt előtti felvezető műsorokban minden egyes szakértő pozitív felhangot ütött meg a Farkasokkal kapcsolatban, legyen az olasz, nemzetközi vagy éppen magyar műsor. Magam sem tudtam mit kezdeni a helyzettel, fiatal, számomra kevésbé ismert, de kétségtelenül jó képességű labdarúgók jöttek sorra. Ma is azt mondom, ha ezt a jelenlegi keretet egy érzelemmentes, virtuális környezetben – értsd úgy; manager játék – elhelyezed, a bajnoki cím várományosa lennél. De olyan nincs, hogy érzelemmentes, pláne nem az olasz fővárosban.

Így kitört a vihar, az egyik legnagyobb, amit valaha romanista látott. Most pedig nézzük egymást, mint az a bizonyos hal abban a bizonyos szatyorban. Katasztrófa. Engedjétek meg, hogy tovább fűzzem ezt a szállat, és kevésbé legyek aktuális, mint véleménycikk. Egyre több forrásból, egyre többször hallani, hogy egy bizonyos tengely (Cristante, Mancini, Pellegrini, Paredes…) annyira összezár, és kizárólag a maga feje után képes cselekedni, hogy bárkit ledarálnak, aki belép az öltőző ajtaján. Legyen az vezető, edző vagy új igazolás. Láttam már ehhez hasonlót alacsonyabb osztályokban, pozíció féltés, irigység, a klub iránti alázat teljes hiánya mind generálhat ilyen magatartást.

Megmondom, én hogyan cselekednék ebben a helyzetben. Nincs más megoldás, bontani kell ezt a triumvirátust, vagy akár hány főből is álljon. Ki kell rakni a piacra a három főkolomposból kettőt, értékesíteni, majd egy keménykezű edzővel újra egységet kovácsolni a romokon. Hogy melyik kettőt engedném el, nem tudom. Hogy milyen edző lenne képes a szarkupacból újra labdarúgó öltözőt varázsolni, pláne nem tudom. (Mourinho) De az biztos, radikális változtatásokra lesz szükség záros határidőn belül, mert kiesési gondjai lesznek az AS Romanak.

Mennyi felelőssége van mindebben a tulajdonosoknak? Rengeteg, sőt talán a legnagyobb. Hogyan rúghat ki sportigazgató vezetőedzőt úgy, hogy nincsenek jelen a górék, vagy legalábbis nem nyugtázzák? Hogyan történhet meg az, hogy a veszett kapkodásban Juric kerül a kispadra? Miközben a sportigazgató is repül? Költői kérdések. Talán már nem olyan izgalmas projekt az AS Roma? Talán az elmúlt időszakban az Everton megszerzése elfordította a fejeket? Vagy már készülődik az eladás, jön a stadion projekt és mehet az araboknak jó pénzért a klub? Bánom is én, csak történjen már valami. Valami ami attól több, hogy a következő válogatott szünetig biztosan marad Juric, majd jöhet az idei szezon harmadik edzője, novemberben. Szabad nevetni!

Amúgy igen, kikaptunk a Veronától a hétvégén, ma le kell játszani egy Európa Liga meccset idegenben, hétvégén pedig Juric utolsó bajnoki mérkőzése következik. Innen is gratulálok az egész bagázsnak ezért a …