Ha a saját edzőnk nyilatkozza azt, hogy nyakig vagyunk a szarban, és totális katasztrófa a Roma jelenlegi helyzete, akkor mi se szépítsük. Friedkinék hozzáértő, kompetens klubvezetőkből 2-3 nap leforgása alatt váltak dilettáns és nemkívánatos személyekké, egy hároméves projektet az első hónapban kidobva a kukába. Óriási a baj, gyenge a keret, a szurkolók frusztráltak, az eredmények katasztrofálisak. Ma a tragikus EL szezonkezdésen javíthatunk.
Bár a bajnokságban is nagyon rosszul kezdtük a szezont, az Európa Ligában egy kicsikét még rosszabbul, egy többet ígérő Bilbao elleni 1-1 után az Elfsborg vereséggel jelenleg a 27. helyen állunk. Aggodalomra azonban még nincs ok, a rájátszásba elég könnyű bejutni ebben a bajnoki formátumban. Talán nem is ez a legnagyobb problémánk, Európa Liga nélkül még túlélnénk valahogy, viszont ahogy az egész klub körüli helyzet, a tulajdonosoktól a játékosokon át a szurkolókig kinéz, azt valóban Jurics szavai írják le legjobban.
„Azt gondolom, a csapat előbb-utóbb fejlődni fog, van egy nagy lehetőségük, egy különleges lehetőségük. A helyzetünk rendkívül szar, totális katasztrófa vesz körül minket, fel tudnak állni a padlóról, de ehhez teljesen más mentalitásra lesz szükség. ” Alighanem arról a hozzáállásról beszélt Jurics, amit idén egyedül az Udinese ellen láthattunk, amikor kis túlzással tényleg azt lehetett mondani, hogy a szurkolók elégedetlensége már-már veszélyessé kezdett válni. Akkor tényleg az életéért küzdött a csapat.
Nehéz lenne egy-két mondatban összefoglalni, hogy mi a probléma a Romával, de Jurics talán a legsúlyosabbat emelte ki. Amellett, hogy a játékosok mentálisan is a padlón vannak, a játékunk elavult, már 10 évvel ezelőtt is lassúnak számított volna, semmiféle kreativitást nem mutat, abszolút nincs lendülete. Cristantét és Pellegrinit külön-külön is nehezen bírja el a középpálya, együtt meg végképp. Utóbbi képességekben szerintem bőven Roma-szintű, de nem bírja el a nyomást, Cristante egy jó játékos lenne a Fiorentinában (ha jelenleg nem lennének jobbak, mint mi), Celik dettó, El Shaarawynak már csak egy időnként beugró epizódszereplőnek kéne lennie, Zalewski tehetséges, de inkább visszahúzza a csapatot, Soulé pedig ilyen körülmények között nem fog fejlődni.
El kell kezdeni megkeresni azokat az alternatívákat, akikkel vagy amikkel ki tudjuk javítani ezeket hiányosságokat. A Kijev ellen kezdeni fog Le Fee és Koné a középpálya közepén, elöl pedig Baldanzi és Pisilli támogatja Dovbykot. Kell a lendület, kellenek az olyan játékosok, akik nincsenek összetörve, és akikben talán bíznak a szurkolók is. Baldanzi fejlődése idén a helyére került, a válogatottban vezéregyéniség, a Romában egy kiváló kiegészítőember, de akár még ebben a szezonban előreléphet, ha így folytatja. Pisilli az idény egyik legjobb mezőnyjátékosa Ndicka és Dovbyk mellett, azon kevesek közé tartozik, akik még örömet okoznak nekünk. Ami viszont probléma, méghozzá óriási, hogy Dovbyknak nincs alternatívája, ezzel nagyon elszámolta magát még De Rossi és Ghisolfi, neki ma is inkább pihennie kéne, hiszen a válogatottban is sérüléssel kínlódott.
A Kijev két vereséggel kezdte az EL szezont, a Lazio például idegenben verte őket 0-3-ra, a bajnokságban viszont első helyen állnak veretlenül. Eddig négyszer találkoztunk velük, két Bajnokok Ligája csoportkörben, 2004-ben ők, 2007-ben mi győztünk oda-vissza. Nehéz lenne megjósolni, mit várhatunk, mindenesetre a kezdőnk ígéretesebbnek néz ki a szokásosnál. Reméljük a legjobbakat, és Forza Roma.