Minden történet véget ér egyszer, úgy ahogy az idei Serie A kiírási is, vagy egy feledhetetlen klubikon aktív pályafutása. Nehéz szavakat találni, értelmesen összefoglalni, mit érez ilyenkor egy szurkoló, rajongó. Érzelmek nélkül nem lehet körüljárni ezt a kérdést.
Totti utolsó bajnokijára készül nevelőegyesületében. Ez tény, most már a labdarúgó is beismerte, nem csak az újdonsült sportigazgató szájából hallhattuk. Szépen csöndben elmorzsoltunk jó pár könnycseppet és megpróbálunk tisztességgel megemlékezni Róma, Olaszország és a világ egyik legkiemelkedőbb játékosáról.
Az ellenfél a Genoa lesz, a mérkőzés vasárnap délután kerül megrendezésre, és némi tét szintén maradt, de ez mind eltörpül amellett, hogy a Kapitány utoljára segítheti mindenkori csapatát. Nehéz elképzelni a Totti nélküli Romát, szinte lehetetlen. Hiszen jómagam is pont Totti miatt ültem a farkasok táborába, lettem romanista. Vagyunk ezzel páran, semmi újdonság nincs ebben.
Totti a római köznyelvben a hűség szinonimája, ez vitán felüli. Nem több mint, huszonnégy év és két hónap telt el azóta, hogy pályára lépett a felnőtt csapatban. Szinte példanélküli történet, ami a vége felé már hangosabb volt attól, miért nem játszik, miért így bánik vele a mindenkori edző, mintsem a tisztességes búcsú került volna rivaldafénybe. Ez van, egy ilyen monumentális életmű méretéből fakadóan nem tud teljes összhangban véget érni.
Pedig vasárnap véget ér. Sok sejtelemes megjegyzés és utalás ellenére, biztosra veszem, hogy az aktív pályafutás ugyanúgy befejeződik, mint ahogy a Farkasok 10 meze kiürül. Helyesebben új tartalommal telik meg. Azt pedig egyelőre csak nagyon kevesen tudják, mit hoz a jövő. Rövidtávon, reményeim szerint BL főtáblát, és ezüst érmet. Majd egy edzőcserét, és visszhangos mercatot. Ősszel pedig egy teljesen új korszak kezdetét.
A Genoa végigülte az idei hullámvasutat, a 37. körre sikerült bebiztosítani a bent maradását az első osztályban, aminek nagyjából úgy örült a sérült Perin például, mint egy kupagyőzelemnek. Ebből arra lehet következtetni, hogy túl sok vizet nem kívánnak majd zavarni a vasárnapi karneválon. Persze a foci egy kiszámíthatatlan játék, nehéz előre jósolni. De ez így is, úgy is egy történelmi pillanat lesz. A magamfajta egyszerű halandó, negyven felé közeledve egyre több „történelmi pillanatot” tapasztal, de megszokni, pláne egy ilyen horderejűt, hogy „A kedvenc sportoló” véglegesen befejezni, nem lehet.
Pontosan megmondani nem tudom mire számítok vasárnap. Remélem Spalletti a szakmaiság oltárán áldozva, kezdőként küldi pályára Tottit, nem fukarkodik majd a sajtótájékoztatón dicsérni valaha volt legjobb játékosát, majd a már agyonnyert meccs utolsó harmadában lecserélni megtapsoltatás, meghajlás, búcsú céljából.
Egy korszak véget ér. Sokan mondják ilyenkor, hogy előre kell tekinteni, hiszen szép-új világ jön. Meglehet, de a vasárnap délután még a keserű búcsúról szól majd, engedjük felszínre az érzelmeket és gondoljunk vissza arra, mit szerettünk a legjobban Kapitányunk játékában, személyiségében, karrierijében!
Totti egyenlő az AS Roma csapatával, és ez így is marad! Vasárnap utoljára ölti magára a tízes mezét, aztán jöjjön a fieszta, legyen ünnep ez a pillanat mindannyiunk számára. Az újabb és újabb generációknak pedig nem tudok mást kívánni, találják meg a saját Totti-jukat, lássanak hasonló nagy karaktereket a focipályákon, akik nem mellesleg a hűség megtestesítői.
