A Roma 5-3-ra legyőzte a Chievót, a Serie A utolsó előtti fordulójában. Az első félidőben a Chievo kétszer is vezetést szerzett, Castro és Inglese góljaival, de a Roma El Shaarawy és Salah találataival mindkétszer kiegyenlített. A második félidőben pedig a Roma lelépte az ellenfelét, ismét El Shaarawy és Salah, meg Dzeko góljaival, Inglese már hiába szépített a végén.
Kezdjük egy kis kitérővel a misztika és a babona világába. Be kell vallanom, hogy én különösen tartottam a mai meccstől, biztosan sokan tudják, hogy Verona városának megveszekedett híre van az olasz labdarúgásban, úgy hívják, hogy „la fatal Verona”, „a végzetes Verona”. Azóta emlegetik így, amióta 1973-ban, a legutolsó fordulóban, a friss KEK győztes Milan itt kikapott 5-3-ra (!!!) és elveszített egy gyakorlatilag már megnyert bajnoki címet, miután szinte az egész szezonban vezette a táblázatot. A Milan ellenfele akkor természetesen nem a Chievo volt, hanem az „igazi” Verona, a Hellas, de ettől én cseppet sem voltam nyugodtabb a meccs előtt. Ugyebár mi is végig a Napoli előtt voltunk az idén és nekünk is 1 pont előnyünk volt a meccs előtt, pont ahogy anno a Milannak a Juve előtt. Ja és nem is mondtam, hogy azt a meccset is május 20-án rendezték! Kell ennél több? Mert tudok még, akkor a Milan egy KEK döntőt nyert meg napokkal korábban a Leeds ellen, mi meg ugyebár a hiper-szuper Juvét győztük le utoljára. A babona szempontjából nézve, ennyi bőven elég, minden adva volt egy remekbe szabott pofára eséshez. Ehhez az egészhez vegyük hozzá a ma kialakult, tükörszerű végeredményt (5-3 illetve 3-5) és mindenkinek el kell ismernie, hogy ez a mai meccs nagyon is furcsára sikeredett, mondhatnánk kísértetiesre.
De inkább felejtsük el a babonát és térjünk vissza a mába, így álltak fel a csapatok:
CHIEVO (4-3-1-2): 70 Sorrentino; 29 Cacciatore, 5 Gamberini (55′ Frey), 12 Cesar, 18 Gobbi; 97 Depaoli, 8 Radovanovc, 28 Bastien; 19 Castro (46′ Pellissier); 23 Birsa, 45 Inglese (87′ Vignato)
ROMA (4-3-3): 1 Szczesny; 2 Rudiger, 44 Manolas, 20 Fazio, 33 Emerson; 16 De Rossi, 5 Paredes, 6 Strootman; 11 Salah (81′ Perotti), 9 Dzeko (86′ Totti), 92 El Shaarawy (70′ Nainggolan)
Volt ott minden kérem szépen, mint a búcsúban, gólok, izgalmak, kisebb csodák és drabális hibák mindkét oldalon. Láthatjuk, hogy a tar mesterünk kihagyta a kezdőből a Ninját, aki még mindig a Milan ellen összeszedett izomsérülésből gyógyulgat, a középpályán helyet kaptak az eltiltásból visszatérő Strootman és az újdonsült argentin válogatott Paredes. Elől pedig visszatért a sérüléséből Dzeko, a mi egyre inkább gólkirály jelölt bosnyák gólzsákunk, kiegészítve az „egyiptomiakkal”, Salahval és El Shaarawyval (tudom, hogy „El Sha” nem igazi egyiptomi, Savonában született és nevelkedett, az anyja olasz és nem is nagyon ért arabul, de olyan jól hangzik az „egyiptomi csatársor”).
Spalletti és Maran
Az első félidőben a Roma kiábrándítóan rosszul játszott, tíz percig még úgy ahogy tartottuk magunkat, de utána csúnyán szétcsúsztunk. Látszott, hogy a Chievo fejben felszabadultan játszik és a Roma nem tudott elég agresszíven fellépni. Dzeko teljesen el volt tűnve, nem úgy az „egyiptomiak” (ugye milyen jól hangzik?), akik sokkal többet mozogtak és Salah a 8. percben közel járt a gólhoz is, de Sorrentino szépen védte a keresztlövését.
A középpályán viszont érződött Nainggolan hiánya, a Roma játéka lassú és kiszámítható volt, a védekezése meg iszonyatos. Negyedóra után meg is jött a Chievo vezető találata, a Manolas-Rüdiger páros hibájából, Castro köszönte szépen a lehetőséget és a tizenhatosunk kellős közepéről, senkitől sem zavartatva beverte az első gólt.
A bekapott góltól a Roma még jobban megzavarodott, ha ez egyáltalában lehetséges és Birsa kétszer is közel járt hozzá, hogy végleg elsüllyessze a fővárosiakat. De a Roma szerencséjére ott volt El Shaarawy, a 28. percben, miközben a Chievo védelme Dzeko lesre állításával volt elfoglalva, megfeledkeztek a mélységből érkező „Fáraóról”, aki a kitörő Sorrentinót is kicselezve, az üres kapuba lőtte a Roma egyenlítő gólját.
De a Chievonak meg se kottyant a bekapott gól, továbbra is jobban játszottak és szűk tíz perccel később megint vezetést szereztek. Ezúttal Bastien ívelhetett balról a Roma kapuja elé, ahol Inglese teljesen egyedül fejelhetett Szczesny kapujába. Azt mondtam, hogy teljesen egyedül, de ez valójában nem igaz, mert ott volt mellette egy másik Chievo játékos is, a legnehezebb feladat ennél a gólnál az volt, hogy el kellett dönteniük, melyikük fejelje be a labdát. Fazioék közben meg nem túl közelről nézték a jelenetet.
De amikor már úgy nézett ki, hogy hátrányban zárjuk a félidőt, Salah összeszedett a szélen egy Strootmantól kapott indítást, becselezte magát a Chievo kapuja elé, egy amolyan tipikusan Salahos megmozdulással és megeresztett egy lövést, ami megpattant az egyik védőn és így teljesen megverte Sorrentinót, valahogy kiegyenlítettünk.
A második félidőre Maran mester beállította a „nagy öreg” Pellissiert, a sérült Castro helyére és alig tíz perc elteltével Gamberinit is le kellett cserélnie Freyre. Pontosabban Gamberinit hordágyon kellett kivinni a pályáról, miután összeszedett egy harcművészeti bemutatóra kívánkozó térdelést a bordáira, a saját kapusa roppant szerencsétlenre sikerült felugrásánál, jobbulást neki.
Félretéve a Chievo pechjét a sérülésekkel, a Roma sokkal éberebben, határozottabban lépett pályára a második félidőben. Az 58. percben ismét Strootman adott egy szép indítást, amit a leshatáron kilépő El Shaarawy gyönyörűen vett le és hasonlóan szépen el is helyezett a Chievo kapujába. Az igazság kedvéért el kell mondani azt is, hogy itt El Shaarawy talán lesen is volt, de őszintén szólva ez tényleg szó szerint centik kérdése. Majd meglátjuk jövőre mit mutat a VAR az ilyen helyzeteknél, én már nagyon kíváncsi vagyok.
A vezető gól végre megnyugtatta valamennyire a Rómát, átvette a játék irányítását, de azért a védelem továbbra se a legjobb formáját hozta és volt egy kis izgalom egy pár Chievo kontránál. A 65. perc környékén meg Dzeko elkezdett ébredezni, amikor is Emerson beívelését fejelte kapura, de Sorrentino ököllel hárított.
Spalletti megpróbálta megerősíteni a középpályát, leszedte El Shaarawyt, a meccs addigi legjobbját és bezavarta Nainggolant az utolsó 20 percre. A Chievo pedig végre elfáradt és egyre kevésbé fordult meg a Roma kapujánál. A Roma meg tovább támadott és közel járt a gólhoz De Rossival és Rüdigerrel, aztán a 77. percben megszületett a negyedik Roma gól, Dzeko passza után, egy nagyon szép és precíz Salah lövéssel, közvetlenül a kapufa mellé.
A kettős hátrány végképp megtörte a Chievót, a Roma uralta a meccset és a 83. percben megszületett az ötödik gól is. Dzeko a tizenhatos elől megeresztett egy védhetetlen, sistergős lövést a kapufa mellé és de facto végleg lezárta a meccset. Ez volt a bosnyák bombázó (angol tévéstől hallottam, hogy „Bosnian bomber”, gondoltam reciklálom) 38-ik találata a szezonban, a 28-ik a bajnokságban, továbbra is vezeti a góllövő táblázatot.
A mérkőzés végére, a 86. percben, beállt a Capitano is és bezsebelte az egész stadion ünneplését. Miközben mindenki Totti beállásával volt elfoglalva, a Chievo megszerezte a harmadik gólját, egy szögletből Pellissier továbbfejelte a labdát, amit Inglese egy lépésről beterelt a Roma kapujába.
Amikor azt mondom, hogy mindenki Totti beállásával volt elfoglalva, azt szó szerint kell érteni, tényleg mindenki lemaradt a Chievo góljáról, beleértve a közvetítés rendezőit is, akik a beálló Tottit mutogatták és mire észbe kaptak, addigra a spori már javában fütyörészett és a középkezdést mutogatta, a gólból élőben semmit sem láttunk. De ami sokkal súlyosabb, a jelek szerint a bírók is Tottival lehettek elfoglalva, mert a visszajátszás tanúsága szerint, Inglese szép kövér lesen volt Pelissier fejesénél.
A gól után még volt idő egy Totti lövésre, ami kipattant egy becsúszó védőről és alig 3 perc hosszabbítás után lefújták a meccset, pedig szerintem most sokan elnézegették volna még Totti játékát. Ki tudja hány percig fogjuk még látni?
Egy szép győzelem lett a veronai kirándulásból, annak ellenére, hogy nagyon rosszul kezdtünk és többször is sikerült bajba kerülni. De ezúttal az egyéni teljesítmények és egy kis szerencse megmentették a csapatot. Nagyon jó volt Salah, aki mostanában kiváló formában van, az elmúlt 9 meccsen 11 Roma gólban volt benne, 6 találat és 5 gólpassz, több mint jó. De ha Salah jó formában van, akkor mit kéne mondani El Shaarawyról? A Milan és a Juve után, ma kétszer is betalált, 4 gól az elmúlt 3 meccsen és mind súlyos gól volt, ólomsúlyú gólok, amik eldöntötték a meccseket. Ha végül sikerül majd megszerezni a második helyet, az azért lesz, mert El Shaarawy odavitt minket ezeken a meccseken. Én megdicsérném Strootmant is, aki ma sokáig Nainggolan helyettese volt, nem volt ugyanolyan, azért látszott a különbség, de volt 2 csodálatos gólpassza, amikkel nagyban hozzájárult a sikerhez. A leggyengébb pont egyértelműen a védelem volt, róluk minél kevesebbet beszélünk, annál jobb.
Lényeg, hogy meglett a 3 pont, utólag elmondhatjuk, hogy szükség is volt rá, mert közben a Napolinak esze ágában sincs lassítani, tegnap elütötték a Fiorentinát is. Nincs megállás, az idén a legutolsó másodpercig kell hajtani. Jövő héten jön Rómába a Genoa, akik egyenlőre a kieső helyek elől menekülnek, tehát elmarad „Totti barátságos búcsúmeccse”, helyette egy éles tétmeccs lesz. Addig is forza Roma mindenkinek!