A 33. forduló utolsó összecsapása hétfőre csúszott, történetesen egy Pescara – Roma találkozó formájában. Persze kötelező mivolta kapcsán sokat rágódtam az egészen, „biztos belerondít Zeman mester a Farkasok végjátékába”, vagy épp a „Spalletti körüllengő megyek-maradok mizéria lesz majd a csapat fejében” és nem fog sikerülni semmi…
Ott volt még Monchi kinevezése, ami igen szerencsétlenül lett időzítve, véleményem szerint. Az ex-római hatásokról nem is beszélve; akár a Pescara kispadján (Zeman), kezdőjében (Bovo, Caprari), vagy a tartalékok között (Verre). Meg ugye Muntari! Szóval számolatlan érvet fel tudtam volna sorolni a kezdőrúgás előtt, hogy miért aggódom a találkozó miatt, szerencsére nem lett igazam.
Hiszen a Pescara és mestere rendíthetetlenül hisz a támadójáték erejében, így a kiesés ellen utoljára hadba küldött Delfinek könnyen elvéreztek! A zárt védekezés hiányában a Rómaiak pont azt játszhatták, amiben a legerősebbek. Bőven maradt terület a gyors támadásokra, aminek meg is lett az eredménye. Ne szaladjunk még ennyire előre, nézzük inkább Spalletti 4-2-3-1-ét:
Szczesny – Rüdiger, Manolas, Fazio, Emerson – Paredes, Strootman – Salah, Ninja, El Shaarawy – Dzeko.
Amit látható volt, Emerson bevethető állapotba került, sőt végig is robotol 80 percet. Sérülésének nyoma sem látszott játékán. Másik érdekesség, DDR pihentetése, ami szoros összefüggésben lehet a következő fordulóban esedékes városi derbivel. Ide sorolandó Dzeko 70. percben bekövetkezett lecserélése is. A mérkőzést egyébiránt Irrati vezette, úgy ahogy az őszi találkozót szintén, sok dolga nem volt a játékvezetőnek… a „lesgólt” pedig egy ilyen eredmény esetén talán nem érdemes firtatni.
Túl mélyen nem szeretnék a mérkőzés kronológiájában elmerülni. Volt a legelső pillanatokban egy Salah gól, amit kb. 1 perc „gólörömködés” után sikerült annulálni, de ahogy az előbb is említettem, hagyjuk ezt. Sorra jöttek egymás után a római lehetőségek, egészen a negyvennegyedik percig pontatlanul. Nekem a 13. percben beadott Ninja labda utáni Dzeko fejes tetszett a legjobban.
Az első játékrész vége előtt kétszer zörrent a hazai háló. Előbb egy El Shaarawy centerezést passzolt a kapuba Strootman, egy percre rá pedig Salah – Dzeko összjátékot követően érkezett a labda szintén középre, csak most Ninja érkezett. 0-2. A kötelező győzelmeknek igen jót tesz egy 70 másodperc alatt szerzett kétgólos előny. Ez látszott a folytatásban.
A második félidő pontosan ott folytatódott, ahol az elsőt abbahagyták a srácok. Salah villámgyorsan megrúgta 12. bajnoki gólját. Ezzel már 0-3 volt az eredményjelzőn. Majd egy óra játékot követően újra az egyiptomi villantotta meg sebességét, és újra betalált. 0-4. Nagyjából 16 perc alatt rúgott a Róma négy gólt, azaz négy percenként egyet, ami azért eléggé felőrölte a vereséggel matematikailag is kieső pescarai legényeket.
Persze mentek becsülettel és nem lehajtott fejjel várták a lefújást. Sőt, szépíteni tudtak a 83. percben a líbiai Benali révén. 1-4. Ez lett a találkozó végeredménye! Grenier lehetőséget kapott, Jesus váltotta Emersont, illetve Perotti szintén beállt Paredes helyére.
Ami a legfontosabb, a Napoli botlását sikerült meglovagolni. Újra négy pont a hézag a második és harmadik között. Maradt még bőven nehéz mérkőzés, egy levegőre jön most a déli kezdésű derbi, majd a milánói túra és a Juventus elleni összecsapás… Sok múlik még ezeken a mérkőzéseken, nagyon sok.
Amit még mindenképpen meg akartam említeni, az az El Shaarawy – Perotti között kialakult versenyhelyzet. Érdekesnek találom, hogy az olaszt vette most előrébb Spalletti. És több lehetőséget kap tőle, mint az idény első felében. Ezt egyértelműen Perotti kárára teszi. Nyilván sérülésből tért vissza Perotti, de legjobb tudomásom szerint már hetek óta egészséges. A teljesítménye beszédes, sőt, biztos vagyok benne, az edzésen látottak döntenek ez ügyben. Ettől függetlenül nekem a formában lévő Perotti sokkal jobban tetszett, mint a metroszexuál Sárika. Folytatás vasárnap!