Az Európa Liga kiesés után, a kéthetes válogatott szünet előtt még egy fontos feladat várt a csapatra, meg kellett tartani a második helyet a Napolival szemben. Nem számíthattunk könnyű mérkőzésre, egyrészt a rengeteg romanista ellenfél jelentette folyamatos fenyegetés miatt, másrészt a Sassuolót még soha nem sikerült megverni az Olimpicóban. Tegnapig, amikor is hátrányból fordítva történt meg ez a remélhetőleg korszakalkotó esemény.
Spalletti már a kezdőtizeneggyel okozott egy kisebbfajta meglepetést, ugyanis Dzeko helyén a mostanában egyre jobb formában játszó El Shaarawy kezdett. Így álltak fel a csapatok:
ROMA (3-4-2-1): Szczesny; Rudiger, Fazio, Manolas; Peres, Paredes, Strootman, Emerson; Nainggolan, Salah; El Shaarawy.
SASSUOLO (4-3-3): Consigli; Letschert, Acerbi, Peluso, Dell’Orco; Pellegrini, Missiroli, Duncan; Berardi, Defrel, Politano.
Ezzel a húzással nemcsak Di Francescót sikerült kellemetlen helyzetbe hoznia, de minket is egy jó vitára késztetett a kommentmezőben. Már a Milanban eltöltött éveiben is arról folyt a diskurzus, hogy hogyan is kell El Shaarawyt helyesen megítélni. Van, aki szerint az ő kiemelkedő félszezonja, amivel elkezdte a milánói pályafutását, egy egyszeri esemény, van, aki szerint csak a sérülései hátráltatták a világklasszissá válásban. Tény, hogy a tavalyi, milanos kezdéséhez hasonló tavaszát nem tudja idén hozni, de szerintem a Roma és a Serie A szintjére ő egy viszonylag jó role player, aki nem baj, hogy ott van a keretben, és néha lehet vele variálni a csapatot.
Az előző hete mindenesetre jól sikerült, gólt lőtt a Palermo ellen, és egyet-egyet kikényszerített a csütörtöki és a tegnapi nap alkalmával is. Kezdetésének oka valószínűleg az volt, hogy sem Acerbi, sem pedig Peluso nem az a szélvészgyors védő, kettejük közé behúzódva ígéretes elfutásokat is láthattunk El Shaarawytól a leshatárról kilépve. Érdekes, hogy hátul ugyanerre a fegyverre már elég rosszul reagált Spalletti, persze ez csak retrospektív okoskodás a részemről. A Sassuolo három gyors támadóját, Defrelt Berardit és Politanót megpróbálta öt védővel akadályozni a mester, de a wingbackek rendre lemaradtak, így a három középhátvédet magukra hagyták a küzdelemben. Három védő viszont már kevés volt, őket könnyen szét tudták húzni, és a második hullámban is folyamatos volt a késés a hazaiak részéről. Egy ilyen esetből szerezte meg a vezetést a Sassuolo, amikor is Bruno Peres rosszul váltott ki az emberére, Berardi be tudott futni mögé, Manolasnak ki kellett lépni, innentől kezdve pedig az egész védelem felfordult. A második hullámban érkező Defrelre középen nem maradt ember, Fazio egyszerűen lassú az ilyesfajta játékhoz, gyakorlatilag a gólörömre ért vissza.
Viszonylag jól reagálta le a Roma a hátrányt, ami számomra meglepő volt. Egy nagyon szétesett csapatot vártam, a már sokszor vázolt bizonytalanságok miatt, de ennek nyoma sem volt. A három védős szisztémánk elkezdéséhez képest mára már sokkal támadóbban játssza ezt a csapat, tegnap csak egy igazi védekező középpályás volt, Paredes személyében, Strootman minden támadást közvetlenül elöl segített. Nem telt el tíz perc, és Paredes kiegyenlített, egy visszagurított labdát laposan, kapásból lőtt a hosszú alsóba. Nehéz eldönteni, hogy ő vagy a holland volt-e a meccs legjobbja, de én mégis inkább Strootmanra tenném le a voksomat. Amellett, hogy tényleg sokat támadott, valahogy mégis mindig ott volt, amikor védekezni kellett, a legtöbbet szerelt a meccsen. A hosszabbításban az ő passzával kezdődött az a támadás, amivel Salah az ellenfél védőinek totojázását kihasználva megfordította az állást. Sok lyen labdát adott a védők mögé, amik általában célba is értek.
Di Francesco szerint a félidei eredmény nem tükrözte hűen a játék képét, és tényleg történhetett volna másképpen is. Politano és Defrel végig veszélyesek voltak, és Pellegrini is nagyot játszott, nem lenne rossz őket jövőre már nálunk látni. Az első félidőben sebességgel sokszor meg tudták verni a Roma védelmét. A szünet után azonban nem sok veszélyt tartogatott a vendégek játéka. Ekkor már rendes támadásból és kontrákból is sokkal veszélyesebb volt a Roma, majd a 60. percben végképp eldőlt a találkozó, amikor Spalletti egy cserével átállt négy védőre. Peres helyére állt be Dzeko, és a hátul immár eggyel nagyobb létszámban jelen lévő védelmünket nem tudta kellemetlen helyzetbe hozni a Sassuolo. A Roma lezárta hátul a széleket, és Defrel is megsérült, amivel eltűnt a gyorsaság a Sassuolo játékából. A csere után pár perccel egy szép Strootman-Dzeko összjátékból a bosnyák megszerezte a harmadik gólt, ezzel beállítva a végeredményt.
Bár még soha nem kaptunk ki tétmeccsen a Sassuolotól, hazai pályán tegnap sikerült először legyőzni őket. Di Francescót gyakran szóba hozzák a Romával, és a mérkőzés kapcsán is felforrósodtak ezek a szálak. A vezetőség állítólag azon van, hogy maradásra bírják Spallettit, de az exrómai egészen biztosan előkelő helyen szerepel a lehetséges változatok között. Azt hiszem, kiválóan illeszkedik a Roma edzők névsorába, semmi pragmatizmus, annál több romantikus álmodozás. Szép játék, szép halál. Persze azt nem állítom, hogy csak egy Capello-féle felfogással lehet bajnoki címért vagy más kupákért harcolni, és azt sem titkolom, hogy egyszer megnézném Di Francesco Romáját. Spallettiét most két hétig nem látjuk válogatott szünet miatt, remélhetőleg sikerül rendezni a még rendezetlen sorokat, és esetleg hosszabbítani is a kopasszal.