Folytatódott a derbin látott fejetlenség, és nem sikerült eldönteni a második hely sorsát. A vereségen kívül semmi nem lett volna nagy gond, viszont ez, és a mutatott játék az volt. Reméljük, megint sikerül úgy kijönni a hullámvölgyből, mint a Fiorentina ellen.
Spalletti megkeverte a lapokat, neki sem tetszett a Lazio elleni borzalom, változtatott a hadrenden és az embereken is. Bekerült a kezdőbe Perotti és El Shaarawy, valamint három helyett négy védővel – négy középhátvéddel állt fel egy 4-2-3-1-re. Nem mintha ez sokat jelentene, a mai futballban már ritka a szigorúan vett felállás, és tegnap is sokat lépett fel a középpályára és támadni is Rüdiger. A kezdők ezek voltak:
Roma (4-2-3-1): Szczesny; Rüdiger, Manolas, Fazio, Juan Jesus; De Rossi, Strootman; El Shaarawy, Nainggolan, Perotti; Dzeko.
Napoli (4-3-3): Reina; Hysaj, Albiol, Koulibaly, Ghoulam; Rog, Jorginho, Hamsik; Callejon, Mertens, Insigne.
Felemás érzéseim voltak az elején. Egyrészt valamivel gyorsabbnak tűnt a csapat még Salah hiánya mellett is, mint a kupában, másrészt viszont már ekkor látszott a pontatlanság, ami végig is kísérte a meccset. Mindkét fél feltolta a letámadást az ellenfél védőiig, és teljesen elzárták a középpályát a hátvédektől. Ekkor nekünk valamivel jobban mentek a labdakihozatalok, köszönhetően annak, hogy a védőink ügyesebbek a labdával, mint nápolyi kollégáik, Szczesny pedig az egyik legjobb ebben a világon. Ami azt illeti, a Napoli középpályája elég rosszul kezdte a meccset, a 20. perc környékén sikerült is percekig beszorítani őket a kapujuk elé. Sikerült emberfölénybe kerülni a pálya közepén, és ha el is vesztettük a labdát, vagy De Rossi, vagy Strootman, vagy a középre belépő Rüdiger azonnal visszaszerezte.
Fel lehet hozni Perotti gólját (most fel is hoztam), mert ha nem akad el a kezében, a törzsében úgyis elakad a labda, de ezen már feleslegesen lamentálunk. Voltak olyan részei a meccsnek, ahol a Roma taktikai hibákat vétett, és szerintem, mégha Spallettinek nem is ez a véleménye, ez a második félidőben volt sokkal inkább jellemző. Mertens első gólja egy egyéni hibából született. Sokan Manolast vették elő, de én inkább azt kérdezném, hogy hova rongyolt ki Fazio. Ijesztő hete volt az argentinnak, remélem, ezzel le is tudta, és visszatér az igazi formája. Sajnos Mertens elfutásainál többször is elaludt a Roma védelme, a meg nem adott góljánál is nagyon erősen rázta a pofonfát az addig nem rossz középpályánk.
A szünetben még nem éreztem reménytelennek a helyzetet, mert bár előnyben volt a Napoli, és követett el hibákat a Roma, de ez már csak így szokott lenni, még nem volt elveszett az ügy. Viszont a második játékrész a lehető legrosszabbul kezdődött. Fazio labdát szerzett, majd gyorsan el is adta, amiből leindították a teljesen üres szélünkön Insignét, aki centerezett, és Mertens ezt is beverte. Ezután belenyúlt Spalletti a meccsbe, és bejött El Shaarawy helyére Salah, valamint Bruno Peres a bizonytalan Fazio helyére. Meg akarta erősíteni a széleket, de ezzel párhuzamosan a területek folyamatosan ottmaradtak mögöttük, amiből több veszélyes támadást is vezetett a Napoli.
Egyébként benne volt a meccsben a döntetlen még így is. Strootman a hajrában egyenlíteni tudott, volt ziccere Perottinak és Salahnak is, utóbbi még Reinán is túljutatta a labdát, de a kapufa mentett. Meg lehet pengetni a Perotti góljának frekvenciáján rezgő húrt is, de ahogy benne volt a döntetlen, ugyanúgy benne volt egy 0-3 is. Az utolsó tíz percig a második félidő teljesen reménytelen volt. Az alapelképzelés sem látszott, Dzekónak folyamatosan ívelgették be a labdát, pedig tudjuk, hogy a fejjátéka nem erős. Perotti, El Shaarawy és a bosnyák egyszer sem tudtak összejátszani, Dzeko gyakorlatilag játékban sem volt. Hiányzik Emerson, hiányzik a balszél. Reméljük, csütörtökön megint egy négyessel vetünk véget a hullámvölgynek.