A hűvös vasárnap este ellenére igy is telt ház fogadta farkasaink fellépését a San Siro-ban, de hogy a hangulat igazán fagyossá váljon a milánói szurkolók számára arról egy az elmúlt évek alapján egyre nagyobb klasszissá avanzsált, (Pogba who?) „csöndes gyilkos” tett….
Csapatunknak Spalletti első regnálására emlékeztető „mágikus” játékkal sikerült abszolválni az Inter elleni mérkőzést, de az igazi „showrunner” szerepét az utóbbi hetekben, (hónapokban, években) csodálatos formában futballozó Belga játékosunk öltötte magára, és azt hiszem nem árulok el vele nagy titkot, hogy nem a 89. percben pályára lépő Vermaelenről beszélek….
Az ezerarcú Radja Nainggolan-nak lassan már külön posztot is szentelhetnénk, szinte hihetetlen ahogy a kopasz mesterünk alkotó kezei között ez a Gladiátor létrejött. Talán a nyári uborkaszezonban sikerül is egy kis novellát ” összedobni” róla, de most foglalkozzunk a tegnap esti fiesztával, hiszen nyakunkon a következő mérkőzés.
Kezdjük a kötelezővel.
Inter: Handanovic; D’Ambrosio, Murillo, Medel; Candreva, Gagliardini, Kondogbia, Perisic; Brozovic, Icardi, Joao Mario
Roma: Szczesny; Rudiger, Manolas, Fazio, Juan Jesus; De Rossi, Strootman; Salah, Nainggolan, Bruno Peres; Dzeko
Mint az fentebb látható, a Rómában talán csak JJ neve okozhatott némi meglepetést, Ő Emerson izomsérülése miatt, került a kezdőbe.
Mindkét csapat a 3-4-2-1 felállást preferálta a mérkőzés elején, de a végeredmény ismeretének tudtában ez Spalletti számára sült el jobban.
Ha valaki nem látta a meccset, és pusztán csak a mérkőzés statisztikai adataira hagyatkozna, akkor annak igen csak egy döntetlen szagú találkozó képe materializálódna a fejében, de ennél lényegesebben több történt, szóval a sok süketelés után rá is térnék a lényegre.
Azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy a mérkőzés nagy részében a római gárda diktálta az iramot, és ez halmozottan igaz az első félidő 35. percéig tartó eseményekre. Az első komoly római lehetőségre csupán csak a 8. percig kellett várni. Egy erőszakos De Rossi labdaszerzés, és egy remek Strootman passz után a „sivatagi ember” robbant ki a védője mellől, és egy tapsot érő lövéssel próbálkozott, de az Inter szuper kapusa itt még háritott, nem úgy mint 4 perc múlva, mikor a belga ninjának először sült el a lába… Dzekó passza után a 16-os vonaláról megeresztett sistergős bombára már Handának sem volt ellenszere.
Ez a gyors találat meg is adta a mérkőzés alaphangulatát, az Inter próbált is gyorsan egalizálni, de ezek a meddő kisérletek rendre elhaltak a remekül játszó Rüdiger-Fazio-Manolas falon. Az első félidő vége felé még Dzekó is rúghatott volna egy gólt, de a milánói kapus ismét résen volt. A hazai csapat csak a félidő vége felé talált magára, Bozovic veszélyes lövését Szczesnyinek kellett háritania.
A második félidő is egy Inter kisérlettel kezdődött, az ex Lacikás Candreva próbálkozott cimbalomszögből de, a lengyel hálóőrünk ennél a kisérletnél is a helyén volt. 2 perc múlva a „dekázgatós” Perisic 6 méterre a kapuval szemben hagyta ki ajtó-ablak helyzetét, amit az 56. percben ismét a belga csoda büntetett…..
Bruno Peres passza, (és a nem’tom máá melyik interes játékos hattyú halála) után cipelte végig a labdát az egész pályán, és lő távon belül nem volt rest ismét tüzelni, és helyezett el (ismét) egy bődületesen nagy gólt a Szlovén hálóőr kapujába.
„ Jó a buli”
Ezen a ponton már a milánói gárdában is kezdett tudatosulni, hogy nem a mai meccs lesz az amikor elkezdenek felzárkózni az Napolyra Atalantára.
A meccs szépen csordogált tovább, halvány Inter próbálkozásokkal, (és az objektivitás kedvéért) Téglavető bíró úr ámokfutásával. Maradjunk meg annyiban, hogy nem lejtett a pálya hazafelé Milánóban.
A biztos vezetés tudatában mi kicsit belealudtunk a mérkőzésbe, igy a házigazdának sikerült is a majdnem semmiből jegyezni egy találatot Icardi szemfüles gólja révén. Mielőtt még az Inter játékosai nagyon beleélték volna magukat az egalizálás reményébe, 3 perc múlva jött Dzekó, aki a gólpassza után összehozott egy büntetőt is a Róma számára, amit Perotti a szokásos higgadt eleganciával értékesített is, bebiztosítva ezzel a 3 pontot csapatunk számára.
Összegezve elmondhatjuk, hogy egy remek iramú találkozót láthatott a publikum, remekül idézve régi a nagy rangadók hangulatát melynek végén a római csapat megérdemelten győzedelmeskedett.
A következő mérkőzést (nem sok pihenést engedélyezve fiainknak) már szerdán az Olasz kupában játsszuk, ahol az ellenfél Róma kisebbik csapata, a madarászok gárdája lesz,és ami garantáltan a béke és szeretet jegyében fog eltelni.
Forza Roma!