Télen még nagyban számolgattuk, hogy a rangadókat mind otthon játsszuk majd tavasszal, „csak” Milánóba kell elmennünk kétszer. Azóta már talán inkább számolunk az EL-re (én biztos), mert a Juve sajnos megint kellő távolságban, és most se valószínű, hogy pontot veszít (nem úgy mint az üldöző Napoli). Ennek ellenére eljött az első milánói utunk ideje: megyünk az Interhez, ami elég komoly feltámadást produkált: mióta Piolit ültették a csapat padjára, otthon 100%-osak, csak a Milan-Napoli-Juve hármast nem verték meg, ráadásul az elmúlt 10 meccsből 9-et nyertek.
Az Inter felélesztője
Ennyit számít, hogy egy, a ligához értő, vezetőedző irányítja a csapatot. Ennek ellenére sértésnek venném, ha bárki szerint félnünk kéne tőlük, a nagy meccseken kikaptak, legutóbb nem is olyan régen a Juve otthonában. Azokon pedig amiket behúztak a jelenleg harmatgyenge kieső, és szintén nem túl erős középosztály csapatai voltak az ellenfelek. Ez persze elismerendő teljesítmény, aminek köszönhetően jó formában vannak a játékosaik, és már a kupákkal sem kell nagyon foglalkozniuk, tehát lenézni sem szabad őket. A mérkőzésre visszatér a Lega által pihentetett Icardi és Kondogbia a 2 meccses eltiltásukról. Miranda, a csapat legtöbbet a pályán töltött játékosa, azonban kipontozta magát a mérkőzésről. Brozovic még kétséges a találkozóra, lábujjproblémái miatt. Egy Inter-es szakértő (értsd: blogger) szerint a jelenlegi legjobb felállásuk egy 4-2-3-1-es Handanovic; Ansaldi, Miranda, Murillo, D’Ambrosio; Gagliardini, Kondogbia; Candreva, J. Mario, Perisic, Icardi. Jelen esetben Miranda helyett középen a kellemesen alacsony Medel-lel.
„a pillanat amikor megtudod, hogy az ellenfél védői 10 valamint 20 cm-rel alacsonyabbak nálad”
Előrefelé kifejezetten veszélyesnek néz ki az Inter: Icardit nem kell bemutatni, mindig élvezem a párharcaikat Manolas-szal. Candreva, és Perisic a szélen komoly kihívást jelentenek majd védőinknek (főleg Bruno Peres oldalát féltem) míg Joao Mario elvileg az elmúlt pár hónapban a legveszélyesebb játékosuk volt. Akit még ki kell emelni ebből a csapatból az Handanovic, a szlovén kapus, aki továbbra is szép csendben a legjobbak között van. Ahol viszont a leggyengébbek (és itt jöhet a kézenfekvő taktikánk) azok a szélső védők. Salah, Emerson, Nainggolan és Peres tehát fickándozhat a széleken, miközben Dzeko a két belső védő között majd jól láthatóan fogja várni a beadásokat. De ha már eljutottunk „magunkhoz” nézzük meg, hogy mi a helyzet a Roma háza táján, mert van miről beszélni.
Egy már-már klasszikus párbaj. Komoly dolga lesz a Manolas-Fazio-Rüdiger falunknak.
A Villarreal elleni meccset, ha problémák nélkül nem is, de legalább sérülésmentesen megúsztuk. Szerencsére a játékosaink sem fáradhattak el annyira, így arra nem számíthatunk, hogy ez okozna problémát. Spalletti a legerősebb kezdőjét küldheti ki a pályára, Szczesny-Manolas-Fazio-Rüdiger-Bruno Peres-De Rossi-Strootman-Emerson-Salah-Nainggolan-Dzeko személyében, akiknek olyan cseréi lehetnek, mint Perotti, El Shaarawy, Parades, Totti, vagy a mostanra már megbízhatóan teljesítő Juan Jesus. (én egyébként elgondolkoznék azon, hogy nem lenne-e érdemes jobbra áttolni Rüdiger-t, bal oldalra pedig betenni a volt Interes védőt. Nem feltétlen, hiszen az a hármas hátul hihetetlenül értékes, de Peres nem pihent sokat, és védekezésben nem is túl meggyőző) Sok fog múlni azon, hogy mennyire leszünk hatékonyak, amikor nálunk lesz a labda, mert ez várható azért. Az Inter jól kontrázik, úgyhogy reméljük a gyors védőik, és a mindig jól helyezkedő Fazio ügyesen zárnak majd. A széleken meg kell zavarni őket, és folytatni azt a góllövő teljesítményt, ami az elmúlt időkben jellemzi a csapatot.
Mint említettem bőven van miről beszélni, természetesen ez a tegnapi napra utalt: ugyan a kommentekben mindenről megvolt a közvetítés és a diskurzus, aki esetleg csak a posztokat követné (miért tenne ilyet bárki is?) az is tudjon róla, hogy az EL-ben a következő ellenfelünk a Lyon lesz. Természetesen megint mi játszhatjuk a „forduló meccsét”, de belegondolva a Roma előbb szórakozna el egy kiscsapat elleni párharcot, mint egy tényleg komoly meccset. Komoly a terhelés így az Inter-Lazio-Napoli-Lyon kvartettnek köszönhetően, de ezt eddig is nagyszerűen megoldotta a csapat, remélhetőleg nem okoz majd problémát továbbra sem.
A másik esemény igazán szomorú: sajnos búcsút kellett vennünk lélekben, csapatunk toronyházaitól, autópálya-lehajtóitól, hídjától, metróvonalától. Na jó talán ezt mindenki nagy ívben leszarja itt, a lényeg, hogy megkaptuk az engedélyt a stadion megépítésére, és Pallotta szerint 2020-ban már ott fogunk játszani. Ez az olasz újságok szerint nagyon optimista azonban, mivel bár ebben a háborúban az ellenfelünk leghatalmasabb képviselőit sikerült magunk mellé állítanunk, szabadon rohangál még néhány troll akik az ostobaság ügynökeiként próbálják akadályozni a projektet. Reméljük ők már kisebb akadályt fognak jelenteni, és tényleg minél gyorsabban megépül az európai élvonalhoz tartozásunk jelképe. Addig is ezt az ilyen meccseken kell biztosítani mint a mostani.