Jól jött a csapatnak és a szurkolóknak is a válogatott szünet, mert az előző meccssorozat végére a Roma teljesen romokban volt. Egy Bologna elleni vereség után Juricot menesztette a vezetőség, hogy egy kicsit nyugalmasabb időszakban tudjon munkába állni egy új edző. Hosszú keresgélés és rengeteg név bedobása után végül a „nyertes” a tavaly év végén nyugdíjba vonuló Ranieri lett, aki képes a szurkolók kedélyeinek megnyugtatására és személye a játékosokra is nyomást helyez, mivel innentől senkiben nem merül majd fel, hogy az edzővel lenne baj.

Nagyon nem volt már más választás, a Juric-era egy egyértelmű mélypont, ki tudja mióta a legrosszabb időszaka volt a csapatnak, nekem valószínűleg a legrosszabb amit láttam. Ironikus, hogy a kevés élőben látott Roma meccs közül az egyiket sikerült ebből a csodából megnézni, még Veronában. Az eredeti terveim szerint utána még Rómába is elmehettem volna megnézni a Bologna ellenit, de erre már semmi ingerenciám nem volt, úgyhogy erről nem is tudok írni, nem láttam és kivételesen még az összefoglalót sincs kedvem megnyitni, de nem is gondolom, hogy bárki szeretne arról a meccsről olvasni.

Az első kihívása Ranieri-nek ennél nehezebb nem is nagyon lehetne. Egyrészt a listavezető lesz az ellenfél, másrészt abba a Nápolyba kell utazni, ahova megint nem engedtek vendégszurkolókat, biztonsági okokból. Ráadásul még Dybala is problémás, fájdalmat érez, bár sérülése nincsen, de általában maximum részben van ott a csapat edzésein. Nem lesz könnyű tehát a kezdés, főleg, hogy elvileg még mindig a felállásokkal kísérletezik az edzéseken Ranieri. Ami elég biztosnak tűnik, hogy visszaállunk négy védőre, leginkább Celik és Angelino (középen Mancini, Ndicka) szereplésével, míg előttük a széleken El Shaarawy és Soulé várható a kezdőbe. A középpályán Cristante és Koné, valamint ha Pellegrini előrébb kap szerepet akkor akár Pisilli is játszhat majd. Nevekben tehát nem borul fel teljesen a csapat, kérdés, hogy játékban és eredményekben milyen hatása lesz majd az edzőváltásnak. Sokkal rosszabb mint ami volt valószínűleg nem lesz, talán nem is lehet, mert az elmúlt két hónapban két meccset volt képest nyerni a csapat: egyet a tökutolsó Venezia, egyet pedig a darabokban lévő Dinamo Kyiv ellen (akiket 1 héttel később a Fradi 4-0-ra intézett el a mi kínkeserves 1-0-s hazai győzelmünk után)

Az árulózás meg egyéb kellemetlen hangulat után egy kis várakozást sikerült hozni a szurkolók meg a klub közötti viszonyba. Ha a szurkolók támogatását sikerül visszanyerni már az is sokat fog segíteni, Ranieri erre is tökéletesen megfelelő

A Napoli a tavalyi erős visszaesés után idén Conte-val a padon nagyon jól kezdett a Serie A-ban. Mostanra már beérte őket az Inter és pár ponton belül van nagyon sok csapat, de egyelőre úgy tűnik, hogy pl a BL indulás nem lesz majd kérdés számukra. A legutóbbi meccsen X-eltek az Inter ellen Milánóban, előtte viszont 3-0-ra verte őket az Atalanta otthon. Nem egy legyőzhetetlen csapatról van szó tehát, de a fentiekből látszik, hogy nálunk most inkább a sebek nyalogatása van terítéken, mint a bajnok-aspiránsok otthonában való vitézkedés. Ennek ellenére fontos, hogy Ranieri újra hitet adjon a csapatnak, amihez muszáj lesz eredményeket elérni. Amit a legvalószínűbbnek tartok, hogy egyelőre a védekezés stabilizálása lesz a fő fókusz, hiszen az katasztrófális volt az idei szezonban eddig. Ha ez sikerül akkor talán egy biztató döntetlent sikerül majd kiharcolni a meccsen, ennél többre reálisan nehéz számítani, de természetesen bízik benne mindenki, hogy Ranieri hirtelen csodát tud majd tenni, ahogy tette azt már kétszer Rómában. Az biztos, hogy a rutinos olasz mester sok mindent látott már, a legidősebb játékosunk, Hummels sem élt még akkor amikor Ranieri már edző volt úgyhogy nem véletlenül nyilatkozzák sorra a klub körüli emberek és az olasz média egyéb beszélő fejei, hogy valószínűleg sikerült a legjobb embert megtalálni a feladatra. Nézzük tehát, hogy mit tud kihozni ebből a csapatból a legmegfelelőbb ember!