„Recsegő andalító zeneszóval indul a filmhíradó, a kép egy stadion előtt gyülekező lelkes szurkolókat mutat. Fekete-fehér színek, gyenge képminőség, de látszanak a boldog arcok, zászlókat lengenek. A narrátor orrhangon konferálja fel a látható eseményeket:
– Az AS Roma csapatát mindenhol nagy lelkesedéssel fogadják (ekkor látszik csak, hogy a zászlókra és mezekre Union Saint Gilloise logók vannak felvarrva), kíváncsiak az új projektre, és arra a kemény munkára melynek eredményét hétről-hétre élvezhetik a vendégcsapat szerencsés szurkolói!
A következő bevágásban Juric mester edzést tart, mutogat. Lendületesen futtkorászó játékosok, majd fáradt mosolygós arcok (az andalító zene indulóra vált).
– Juric Mesteredző fegyelmezett munkát vár el, de legjobbjait noszogatni sem kell, maguktól és szívesen vállalják a 120%-os kvótát!
Újabb képi témaváltás: Juric sajtótájékoztatót tart, majd Cristante is mutatják nyilatkozat közben (eredeti hang nincs rajta), a zene és a kommentár folyamatos:
– Nincs miért csüggedni, pozitív hangulatban a jó eredmények is megszaporodnak – vallja a szakember. Bryan Cristante munkájával annyira elégedett volt a mester, hogy kipróbálta új pozícióban is, elszánt dolgozónk zokszó nélkül, középső védőként is teljesítette a magas követelményket!
A képek tovább folytatódnak, lassan recsegő gyerekkórusra vált át a zene (Mint a mókus fenn a fán, a Romanista oly vidám stb.), lelkesen éljenző fiatalok, integető, autogram osztó játékosok, stb. ”
Vágás. Sötét szobában a Blogíró hátradől a székén. Majd kikapcsolja a laptopot. Kint már bőven félhomály van, minden szürkés, de bent még nem kapcsol lámpát. Eltöpreng. Csak a falióra kattogása hallatszik tompán. Már régen nem jár, merül az elem, de annyi ereje még van, hogy billegtesse a mutatót, amely egy helyben jelzi a másodperceket, múlásukat mutatni azonban már nem tudja. Cigarettáért nyúl. Rágyújt. Ül még egy kicsit, aztán kedvetlenül felkel, az ablakhoz csoszog és kibámul a 12-ről a ködös novemberi estébe.
Valami mintha nem stimmelne, nekem valahogy nem áll össze, ez az egész. Én nem látom azt a pozitív változást, sőt tavaly mintha még jobbak is lettünk volna. Küzdünk persze, harcolunk is, de mintha… mintha nem fejlődnénk. Nem tudom. Talán… lehet, hogy Juric Mester nem is alkalmas?
Ettől a gondolattól hirtelen megijed. Érzi, hogy túl messzire ment, lehet, hogy ki is mondta? Nem, nem beszélt magába, a gondoltai, bármennyire is nyilvánvalónak tűnnek, mégiscsak az övé. Arról senki sem tudhat… Talán.
Szorongása közepette ismét kibámul, de nem az emberek nélküli gyengén megvilágított utcát nézi most, hanem az óriásplakátot, mely a szemközti panelház ablaktalan oldalára festették jó 40 méter szélesen és 100 méter hosszan.
Bámulja, és érzi: megnyugszik. Borúsan láttam a dolgokat, persze, van ez így, de a kemény munka nem múlhat el hiába. Annak meglesz a gyümölcse. És én hiszek a kemény munkába! Hiszek a Rómában! És Szeretem Juric Mester!
Amikor nekikezdtem eme szösszenetnek még nem olvastam Juric legutóbbi nyilatkozatát, ami meglepően őszintére sikeredett. Legalábbis annyira, hogy befejezte ezt a pozitív lózungot és elmondta, hogy többet várt! Elmondta, hogy nem fejlődünk úgy, ahogy szeretné. Ez persze jó, de egyben szerintem azt is jelenti, hogy kicsit feladta.
Nála ez a kemény, harcos mentalitás a minden. De kb. minden második meccsen ebből semmi sincs meg, amikor meg megvan, ekkor páran meg hibáznak olyat, amit ifiben sem illik. Így valóban nehéz.
Tulajdonképpen sajnálom is. Nem kezelte jól ezt a csapatot. Megpróbált a haverjuk lenni, de le se sz*rták. Megpróbált kemény lenni, de az sem sült el jól. Nem tudott mutatni semmit, amivel elnyerje a tiszteletüket (nincs játékos és edző múltja, nincs nagy taktikailag repertoárja, és szerencséje sem volt, ami kellett volna az eredményességhez). Szóval szomorú, de ide valóban most valami keménykezű határozott ember kell, azt hittem Juric az lesz, sajnos ismét tévedtem.
Ja, igen, Roma-Bologna 15.00-kor, csak neten. Már nagyon várom…