Amikor már meccs közben elkezdtem felírogatni gondolatokat, még nagyon pozitív hangulatban tettem. Aztán a második félidő alatt egész jól elkészültem a „felvezető” részével a posztnak, mert nem sok minden volt ami lekötött volna, a végén a bosszankodáson kívül. Összességében egy nem vészes döntetlennel kezdtünk az Athletic ellen az EL-ben ami az új formátumban nem tűnik feltétlen rossz indításnak, de egyrészt ez majd kiderül a végén, hogy mennyire fog hiányozni ez a 2 pont, másrészt a jelenlegi helyzetben minden pozitívumra szükség lenne.

Kezdjük a mérkőzés elejével ami lehengerlő Roma fölénnyel indult. 70% fölötti labdabirtoklás és folyamatosan jöttek a veszélyes lehetőségek. Ami számomra kicsit meglepő volt, hogy hiába volt Dybala a jobb oldalon, a bal oldalon Angelino és Baldanzi nagyon jól és szabadon játszhattak. Ez viszont azt is eredményezte, hogy a lehetőségek minősége azért nem volt feltétlen túl magas, de aztán Dovbyk kapott egy nagyon jó labdát és megszerezte a vezetést. Emellett még pozitívum, hogy Koné nagyon labdabiztosan játszott, még akkor is jól játsza meg a labdát amikor passz közben szabálytalankodnak ellene. Összességében jó volt nézni a csapatot. Aztán ez teljesen megváltozott a második félidőben.

A terv valószínűleg az volt, hogy majd félgőzzel bevasaljuk ezt az 1-0-s vezetést, de őszintén szólva nem értem miért gondoljuk, hogy ezt 50 percen keresztül tudjuk hozni egy képességekben erős csapat ellen. Egy darabig egészen jól ment, aztán a 70-80. perc között már annyira leült a Roma, hogy egy pillanatig sem bírtuk megtartani a labdát és a vedekezés is egyre többször fulladt szabálytalanságba. Egy ilyen szabadrúgásból két teljesen tiszta fejes után érkezett is az egyenlítő gól ami után mi max kapkodni tudtunk egy kicsit (de rendesen még azt sem) a Bilbao pedig elérte amit szeretett volna (szerencsére) és már nem hajtott annyira a győztes gólért. Nagyon bosszantóak az ilyen meccsek, mivel alapvetően ez nem rossz eredmény, de az első félidőben olyan szinten két vállra fektette a csapat az ellenfelet, hogy érthetetlen miért nem volt 10-15 olyan perc a második félidőben is amikor ezt újra megpróbáljuk, hogy bebiztosítsuk a győzelmet.

Viszont gyorsan visszatérünk a Serie A-hoz, ahol az ellenfél a vasárnap délutáni klasszikus meccsidőpontban a Venezia lesz majd, aki tavaly a másodosztályban harmadikként, időrendben az utolsóként harcolta ki a feljutást a play-offban. Az edzőjük a nyáron (némileg számomra furcsamód) a tavaly 1 szezon után a Frosinone-val kieső régi ismerős, Di Francesco. A Roma óta az olasz edzőnek a tavalyi szezonja volt a „legstabilabb” 42 meccset élt meg a türelmesnek bizonyuló csapat padján, ami több mint az előtte a Sampdoria-Cagliari-Hellas Verona hármasnál eltöltött idő összesen. A Verona esetében egyébként érdekes módon Juric-ot váltotta, de mindössze négy meccs erejéig. Az eddigiek alapján tehát a mi egykori EDF-ünknek nem úgy tűnik, hogy nagyon sok dobása lenne még a Serie A-ban, és természetesen a volt rómaiak mindig extra motiváltak a csapat ellen.

Érdekes, hogy a nagyon látványos Sassuolo időszak után sehol sem sikerült maradandót alkotnia.

A Venezia az eddigi meccseken egész kiszámíthatatlan volt: a Lazio, Milan, Torino ellen kikaptak, viszont a Fiorentina ellen sikerült egy gól nélküli pontot szerezni, legutóbb pedig a Genoa-t verték egész simán, 2-0-ra. Az átigazolási szezon alapján egyébként nem úgy tűnik mintha sokáig terveznének megmaradni az elsőosztályban. Annak ellenére, hogy a másodosztályban is csak harmadikak lettek tavaly, nem sokat fektettek be. Két játékosért fizettek, ezen kívül pedig ingyen igazolható és kölcsön játékosok érkeztek, de még ezek között sincsenek a tipikus nagy klubok olasz tehetségei. Ennek megfelelően az övék a legkevésbé értékes keret a bajnokságban jelenleg. Legutóbb egyébként a 21/22-es szezonban jártak a Serie A-ban, akkor valóban nem alkottak maradandót, 27 ponttal lettek utolsók. Pontosítva azért ellenünk sikerült az alkotás, mivel ennek a dicsőséges 27 pontnak a 15%-át ellenünk kaparták össze, mivel Velencében sikerült kikapnunk, utána pedig Rómában egy x-re volt elég a hazai együttes.

Nem kockázatmentes tehát ez a találkozó a Roma szempontjából, nagyon erőteljesen kötelező a 3 pont és ez mindig nagy nyomást helyez az együttesre egy egyébként sem egyszerű helyzetben. Viszont tényleg nem kéne, hogy gondot okozzon a mostani ellenfél, mert ennél garantáltan csak nehezebb feladataink lesznek a szezonban és a jelenleg elég paprikás hangulatra is fontos gyógyír minden egyes magabiztos győzelem (amiből ugye az eddigi szezonban tényleg csak egy van sajnos)