Csütörtök este ismét roppant különleges esemény játszódik majd le a Stadio Olimpico gyepén: Ivan Juric első nemzetközi meccse lesz az AS Roma kispadján (meg úgy általában), egy olyan sorozatban, amely átalakított formájában most leginkább az áttekinthetetlen káoszra hasonlít. De, hát mi otthonosan mozgunk a káoszban, sőt tulajdonképpen konstans bizonytalanságot élünk át az elmúlt 1,5 évben. A mostani másfél hétben viszont már-már egy Emir Kusturica filmet idéző szédítő tempóban vágtánk mindezt a pofánkba.
És itt jön is egy csodaszép kép: Elképzelem, ahogy DDR a hetyke kalapjában egy féktelen mulatozás közben (a háttérben a Balkán-félsziget lankáival a lemenő nap fényében) egy laza géppisztoly-sorozatot küld a sötét ég felé, majd a haverjaival (akik egy személyben természetesen beosztottak és családtagok is) gézigránát dobáló-verseny közben véletlenül fölgyújtják a szomszéd babakék Mercedes kabrióját (kizárólag 80 előtti termék, de nem igazán gyári). És ezzel elkezdődnek a bonyodalmak. Az autó ugyanis a szintén befolyásos görög származású Soulouku családé, akik különböző üzleti érdekeltségek miatt (olaj szállító vonatok) költöztek kissé északabbra. Nina, a család matriarchája örök bosszút esküszik, és új üzlettársaival (amerikai szeméttelep felvásárló vállalkozók) megtámogatva megpróbálja De Rossi embereit kicsinálni: a kis Dybalat megkergetik a löszös porban, Zalewski fejét meg belenyomják a kerti retyóba.
Szóval nagy balhé kerekedik; megy a hepaj, meg az aljaskodások, közben rezesbandák csinálják a muzsikát, a végén meg mindketten rosszul járnak. Érkezik Grga Pitić, azazhogy Ivan Jurić, aki balkáni eleganciájával átveszi a biznisz vezetését.
Nem happy end. Sőt, ez még csak nem is a történet vége. Amerikai tulajdonosaink megvettek gyorsan – túlságosan gyorsan – egy másik klubot (Evertont), majd kiadtak egy IA által generált semmitmondó közleményt, és lazán megpróbálták ráhúzni az egész balhét Souloukura (ha már úgyis szív), eközben megjelennek hírek Ghisolfiról, aki távozni szeretne, stb.
(Egy kicsit visszakanyarodva: számomra érthetetlen, hogy Nina mit várt? Szerinte nem derül ki, hogy miatta vágják ki DDR-t? Vagy, ha nem is miatta, akkor is őt fogják megtalálni! Ha megtalálják akkor mit gondolt mit fognak csinálni? Tüntikéznek egy kicsit? Csúnya szavakat kiabálnak meccsen? Kitesznek egy drapériát? Ahhoz képest, hogy a Balkánról érkezett, nem igazán értette meg a lényegét. Nem azt mondom, hogy ez normális dolog volt, azt mondom várható!)
Jó, hát elengedtük akkor… Szerencsére ezt tette a csapat is, Juric kicsit összerántotta az együttest, és kisajtolt belőlük egy olyan teljesítményt, ami bizony igencsak megsüvelegendő. Azt eddig is lehetett tudni, hogy a horvát trénerünk kellően pragmatikus, de most bizonyította, hogy intelligens is: tudta mit kell nyilatkozni, mit kell mondani a játékosoknak, és mivel kell felpörgetnie őket, hogy ne a nyomással foglalkozzanak, hanem az ellenféllel.
Ennek megfelelően a csapat végig kézben tartotta az Udinese elleni találkozót, mondjuk gondolom az tiszta volt mindenki számára, hogy, ha nem vezetnek a félidőben, akkor a második játékrészre már ki sem kell jönniük; hideg vízzel fognak zuhanyozni; és gyalog mennek haza (kergetik hazáig), mert a szép Ferrarik, meg Lamborghinik öngyulladás következtében elhaláloznak a privát parkolóban.
Magáról a mérkőzésről kevés dolgot tudnék elmondani. Egy biztos: mindig nem fogunk ilyen intenzitással játszani, habár nagy öröm, hogy Juric erre helyezte a hangsúlyt. Illetve biztosan nem ez marad a horvát elsőszámú csapata. Azt jó volt látni, hogy próbálkozik még emberekkel, és meghúzta azokat a cseréket, amire számítani lehetett. Kérdés persze, hogy mennyire forgatja majd az együttest. Azért Torinoban jellemző volt, hogy a kezdő közelébe ugyanazok jutottak (tavaly 6 játékos 30 meccs feletti perccel rendelkezett, kettő 25 fölötti, négyen 20 fölött, ketten 10 fölött; ez így összesen 14 játékos; nem sok).
Márpedig a mi kettős terhelésünk miatt kénytelen lesz jóval szélesebben használni a keretet (persze nem tudjuk menyire volt alkalmatlan erre az előző gárda játékosállománya). És itt elérkeztünk egy olyan kérdéskörhöz, amire sok bizonytalanság miatt tulajdonképpen semmi közelebbi választ nem tudunk adni a homályos tippelgetésen kívül.
(Kis adalék lábjegyzetben: az EL – ahogy a Bajnokok Ligáját, és a Konferencia Ligát is – alapszakaszát bajnokság üzemmódra állították át, melyben 4 hazai és 4 idegenbeli találkozó után egy sorrendet kapunk. Ha ezek alapján az első 8 helyezés egyikét megszerezzük, akkor automatikusan készülhetünk egy nyolcaddöntős párharcra tavasszal. Ha a 9-24. hely között, akkor még egy párharc várna ránk [ez nem szokatlan, viszont 2-vel több a meccs lesz az alapszakaszban, ami így januárig kitolódik]).
Mire lehet jó Juric a nemzetközi porondon? Vagy még eggyel hátrébb lépve szükséges-e nekünk egyáltalán az EL? Az utóbbira a válasz igazából a NEM. Látva a sorsolásunkat nem is lenne ciki búcsúzni: a franciákon kívül ugyanis játszunk minden nagy liga képviselőjével, sőt azon túl is a 6. (Hollandia) – 7. (Portugália) – 8. (Belgium) legerősebb ligából érkezővel is. Viszont az első 24-be kerülni még ilyen körülmények között is kötelező lenne (az eső 8 viszont elég keménynek tűnik, így elsőre), ami a legrosszabb forgatókönyv. Azt gondolom önbizalom és játékfelépítés szempontjából sem lenne mindegy, milyen alapszakaszt tudunk le, valamint számolva Juric ambícióival olyan 9-12. hely környékére várom az együttest.
Első ellenfelünk egyébként az az Athletic Bilbao lesz, akik hagyományosan baszk srácokra építenek (még, ha egy részük nem is náluk, hanem San Sebastianban, vagy Pamplonaban, azaz a Real Sociedadnal, vagy az Osasunaban nevelkedett), ami a mai üzleti struktúrák között igencsak szokatlan és tulajdonképpen jó látni (még, ha a válogatási elvek már nem is olyan szigorúak, mint régen, pl. Djaló, aki nem baszk akadémián fejlődött, vagy Inaki Williams, aki ghanai ugyan, de ő például helyi srác).
Ennek megfelelően a csapat maga is elsősorban masszív, építve tehetségekre (a friss Európa Bajnok Nico Williams például, vagy Oihan Sancet), és már Európát megjárt rutinos futballistákra (Unai Simon, vagy Ander Herrera, vagy a torinóban Juric által ismert Berenguer), illetve helyi hősökre és vízhordókra egyaránt (pl. Oscar de Marcos).
Egyáltalán nem kezdték rosszul az évet: a Barcelona és Atletico Madrid előtt fejet hajtottak, viszont a táblázat alsó felét magabiztosan elpofozták (Valencia, Las Palmas, Leganes), illetve két nem papírforma eredmény, egy döntetlen (a kieső helyen álló Getafe az első fordulóból), és egy győzelem (a középmezőnyben tanyázó Celta Vigo ellen idegeneben). Inkább az utóbbi lehet a csapat arca, akik nagyjából ugyanakkora játékerőt képviselnek, mint mi.
Sérültekből kicsit jobban állunk: náluk biztosan nem lép pályára a kapus Unai Simon (ahogy eddig sem), őt Agirrezabala, vagy Padilla helyettesíti (igazából már mindketten kaptak lehetőséget idén). A portás mellett nem lesz ott Alvarez, aki középső védő, és Berchiche és a legnagyobb sztár Nico Williams játéka is kérdéses (nem egy olyan névsor, ami miatt az ember a szívéhez kap; igaz a többiek sem olyan gigászi arcok, persze név alapján, mert azért ezek a srácok sem rosszak).
Nálunk Saelemaekers a biztos hiányzó, illetve Pellegrini kisebb sérüléssel bajlódik, Le Fée az egyik bibiből a másikba esik (abszolút képzavar), csereként talán beáll, de biztosan nem rá fog épülni az együttes játéka. Ami Juric ígéreteinek megfelelően ugyanolyan harcos lesz, mint hétvégén volt. Hát, majd meglátjuk.
Közvetítés lesz az RTL Hármon, és természetesen az RTL +-on is, mindez 21:00-tól!