Olyan hétnek a végéhez érkeztünk, amit nem igazán lehet feldolgozni, ennyi idő alatt legalábbis lehetetlen. Miután hétfőn és kedden még olyan híreket olvastunk, hogy Friedkinék menetrendszerinti látogatást tesznek Rómában, de De Rossi állása biztos, szerdán úgy gondolták, hogy egy három éves projektet az első év első hónapjában kidobnak a kukába, az általuk vezetett egyesület szimbólumával együtt. Lelkük rajta.
A tavalyi szezon végén két jó választási lehetősége is volt Friedkinéknek. Vagy megköszönik De Rossinak az eddigieket, és egy új edző után néznek – például De Zerbi Marseille-be költözött a nyáron -, vagy hosszabbítanak vele, ahogy tették, és biztosítják róla, hogy amennyiben valami havária nem történik, a 25/26-os szezont még vele kezdi el a klub, az idei pedig az övé, hogy építse a csapatot. Ez az egy, amit végül csináltak, ez az egy rossz megoldás volt. Ilyet nem lehet, hogy ide jössz Las Vegas-ba, és így beszélsz Moe Greene-nel. A Roma majdnem 100 éves fennállása során három darab bajnoki címmel rendelkezik, amihez a Friedkinék sem tettek hozzá még semmit, a 17/18-as szezonban jutottunk utoljára a legjobb négybe, azóta egy ötödik, egy hetedik, és négy darab hatodik helyezést értünk el.
Ebben a szédületes eredménysorozatban nem fért el, hogy a szezont egy vereséggel és három döntetlennel kezdtük. Ezért kellett kidobni a kukába a klub történetének egyik legnagyobb legendáját. A Roma, mint klub, a legendáira lehet büszke, és a klub vezetősége ezt a tradíciót köpte arcon. Ha valaki szerint így lehet bánni De Rossival Rómában, annak nem kell ezzel a klubbal foglalkoznia. Ha Mourinhóval, aki számtalan trófeát nyert évtizedes pályafutása során, annyira türelmes volt a klub vezetése, hogy két és fél évig végezhette a munkáját, akkor egy újonc edző miért nem kap ehhez hasonló támogatást? Milyen értékrend az, hogy egy újonccal szemben szigorúbbak az elvárások, mint a sportág történetének egyik legeredményesebb edzőjével szemben? Ezek az emberek elvileg sikeres üzletemberek, az autókereskedésükben sem tesznek nagyobb nyomást egy pályakezdő vállára, mint egy 20 éves tapasztalattal rendelkező vezető vállára.
Nem sok kétségem van afelől, hogy nem szakmai oka volt De Rossi menesztésének, hanem személyes, a Lina Souloukuval való összezörrenés. Nem tudok mást elképzelni, minthogy a görög nélkülözhetetlen a stadionprojektben, emiatt kellett mennie De Rossinak. A Juventus elleni meccs teljesen rendben volt, a Genoa ellen már bőven nyerni kellett volna, az xG-nket pedig az egész szezonban nagyon alul lőttük. Nem mondom, hogy álomrajtot vettünk, mert nem, sőt, de egyre jobb volt a csapat játéka. Dovbyknak végre sikerült betalálni, ráadásul a csapat szempontjából legfontosabb igazolások, Koné és a két belső védő, akik a háromvédős rendszerhek kellettek, még csak most kezdhetnek beépülni. Lett volna oka Friedkinéknek türelmesnek lenni még egy kicsit, és nem egyik napról a másikra rátaposni a címerre.
Juriccsal szemben nem szeretnék igazságtalan lenni, meglátjuk mit tud majd a Roma élén, de nem tűnik egy túlságosan ambiciózus igazolásnak. A szezon végéig szól a szerződése, BL-be jutás esetén hosszabbítási opcióval. Az első sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy a vezetőség elvárása vele szemben a BL. Agyrém. Kirúgjuk De Rossit, és elhozzuk Juricsot a helyére, hogy BL-be jusson a csapat. Hogy lehet elvárás a BL egy olyan edzővel szemben, aki évtizedes pályafutása során még csak a közelébe sem került soha? Ha Tuchelt nevezik ki DDR utódjának, azt mondom oké, vele szemben elvárás lehet ez, de Juriccsal szemben hogyan? Teljesen koncepciótlan kapkodás az egész, De Rossi kirúgásától kezdve Jurics kinevezéséig minden, olyan amatőr húzások, aminek eddig nyomát sem láttuk Friedkinéktől.
Az a keret, amit De Rossi átvett, egy olyan felépítésű keret volt, ami felett már sok-sok éve eljárt az idő. Ez egy lassú, nem technikás, fizikálisan gyenge, nem kreatív, letámadásra, labdatartásra és kontrákra is alkalmatlan csapat volt. Ha összevetjük akár a 2016-os Romával, amiben még ott volt Salah, Dzeko, Perotti, a középpályán Strootman, De Rossi, Nainggolan, azt látjuk, hogy a majdnem tíz évvel ezelőtti Roma ma, 2024-ben is korszerűbbnek számítana, mint a mostani. Ezt a folyamatot próbálta megjavítani De Rossi Souléval, Konéval, egy háromvédős rendszerrel, Dovbykkal, Le Fee-vel, olyan játékosokkal, akikkel el lehet kezdeni építeni egy olyan keretet, amelyik fizikálisan és technikailag is alkalmas lesz a modern futball kihívásaira válaszolni. Nyilvánvaló, hogy ez egy nyári átigazolási szezonban nem tud megvalósulni, de ez kezdődött el idén.
Nem tudom, mit várjunk az Udinese ellen, akik a tabella élén kezdték a fordulót három győzelemmel és egy döntetlennel. Nekik például bőven volt szerencséjük is eddig, nem elvéve az érdemeiket. Jurics minden csapatával egy nagyon masszívan védekező játékot valósított meg, amely gyors támadásokat vezetett, és nagyon direkt játékot játszott. Egyáltalán nem illik a Roma történelméhez, ahogy Mourinho sem illett, és körülbelül hasonló típusú játékra lehet számítani. A szurkolók bojkottálni fogják a meccs elejét, később pedig Friedkinék és Soulouku ellen tüntetnek majd. A szurkolók és a játékosok is kiálltak De Rossi maradása mellett, tehát egy puskaporos hordón ülünk. Én a magam részéről semmi jót nem várok sem ezen a meccsen, sem a szezonban, és azt sem látom jelen pillanatban magam előtt, hogy hogyan tud ez folytatódni a jelenlegi vezetőséggel. Ez a kialakult helyzet élhetetlennek tűnik.