Az Empoli meccs után a Dybala-kérdésből hamar edzőkérdés vált. Bár, az kétségtelen, hogy senki nem követelte DDR fejét, de azt egy emberként mondhatjuk, amit eddig láttunk, az csalódás. Pedig nagyon szép reményekkel érkeztünk a rajtja, kb. úgy mikor az IKEA honlapon (vigyázat termékmegjelenítés!) kinézzük a kimondhatatlan nevű norvég halászdémonról elnevezetett szakállolaj tartót polcot, megrendeljük, lelkünkben szerelmetes népdalokat búgva várjuk, majd aztán egy rahedli lapraszerelt bútor között kell rendet vágni a nap végére több-kevesebb sikerrel (kedvencem, amikor a szekrényhez kevesebb excenter csavart csomagoltak, mondjuk azok nem a svédek voltak, hanem a lengyelek, na de az elv hasonló, az időtöltés milyensége meg gondolom ismerős mindenkinek).
De, itt most egy kicsit ugorjunk, és beszéljünk inkább a vasárnapi ellenfelünkről, a Juveról. Thiago Motta nyáron vette át a torinói együttest, és jelentős változtatásokat eszközölt a csapaton. A kezdőből elengedték Szczesny-t, Rabiot, Sandrot (ingyen); Rugani, Miretti és De Sciglio kölcsönben, de Kean, Illing-Junior és Chiesa is (talán) áron alul távozott. Az bő anyagi lehetőségeket inkább a kölcsönben szereplők biztosították: Soulé, Huijsen, De Winter, Barrenechea, Jorge; csupa olyan játékos, aki fiatal és akár képes lett volna a kezdőbe is beverekednie magát. A Juventus azonban kockáztatott, és hallgatott Mottara, akinek pontos elképzelése volt, mit is szeretne látni, és, hogy ezt milyen típusú játékosoktól remélné.
Jöttek is olyan nevek, mint Koopmeijners (54,7 millió), Douglas Liuz (51,5 millió), Khéphren Thuram (20,6), Cabal (12,8), Nico Gonzalez (8,4+28,1), Conceicao (7 millió kölcsön), Di Gregorio (4,5+14,3), vagy Kalulu (3,3 kölcsön). Az látszik, hogy ugyan mindenhova érkezett új arc, mégis a legtöbbet a középpályára szórtak el (konkrétan az első 3 név), amiből – vicces – eddig tulajdonképpen még semmit nem lehetett látni (a holland nem lépett pályára idén, Luiz két meccsen fél órára állt csak be, míg Thuram az első mérkőzésen megsérült a 67. percben, igaz akkor kifejezetten jól játszott. Ellenünk elvileg sérült lesz még).
Ugye eddig nagyon ismerős lehet a szituáció. Fiatal edző, új irányvonal, új játékosok, akik még le sem szálltak a röpcsiről és szaladtak be a pályára. Valahogy a Juvenál mégis működött a dolog. Volt szerencsém megtekinteni a zebrák mindkét találkozóját, és azt kell mondjam nem sok minden mást láttam egy bordó mezes meccshez képest. A Como és a Verona ellen is lassú labdajáratás, kevés kockázat, aztán az első félidőben két gól. A szezon első találata egy kontra végén esett (Como), majd egy gyors beadás utáni szitu, a második meccsen egy magas labdaszerzés, aztán egy kontra végén. Tulajdonképpen ugyanakkor is estek a találatok: Como 23. perc, 45+1. perc, 47. perc (nem adták meg) és 90+1. perc; Verona 28. perc, 38. perc, 53. perc. A félidő közepe, vége, és a második félidő eleje azok a periódusok, melyeket megnyomnak, ekkor az ellenféltől pedig jön is a hiba.
Az látszott tehát, hogy jelenleg spórolósan fociznak: nem próbálnak erősen dominálni (de kézben tartják a meccset), nem záporoznak a helyzetek (de amikor intenzívebbé válik a letámadásuk akkor az nagyon eredményes). Bármilyen furcsa, de ez is hasonló lehetne. Azzal a nem csekély különbséggel, hogy ők berúgják ezeket az első helyzeteket, illetve az utolsó passzok is rendben vannak, míg nálunk valamiért ez nem működik.
A másik elképesztően nagy különbség a védekezésben rejlik. A Juventus meglepően sok labdát szórt el (különösen a Como ellen a 70. perctől, amikor az újonc csapat intenzívebb letámadásba kezdett, és ugyan helyzetet nem igazán tudott összegereblyézni, a torinoi együttes sem nagyon villogot ellentámadásokat illetően, igaz 2 gólos előnyben nem is feltétlenül volt ez szükséges), viszont komoly lehetőség egyikből sem igazán lett. Még a Verona járt a legközelebb a gólhoz: gól nélküli állásnál Bremer remekül védekezett kétszer is a ziccer közeli állapotban (a hivatalos összefoglalóba sem került be végül). Ezen túlmenően azonban ez a „B” középpályás sor tökéletesen oldotta meg a védekezést, vagy legalábbis nem engedték az ellenfelet felgyorsítani, és lövőhelyzetet kiharcolni (nem úgy, mint a Cristante – Paredes sor az Empoli ellen).
Szóval két együttes csap össze, akik még messze épülgetnek, mégis a Juventus jóval előrébb tart, kérdés pedig, hogy mi mikor jutunk el oda, hogy képesek leszünk felvenni a versenyt (úgy bárkivel). Engem mérhetetlenül elszomorított, amit az Empoli ellen a hátrányból csináltunk: bejött minden kreatív játékos, de igazából hely, és ötlet nélkül. Egyéni akciók, amik nem vezettek sehova, felesleges labdavesztések, teljesen szétesett játék. Nem volt olyan terv, mi van, ha vezet az ellenfél, ez pedig kurva rossz hír.
Persze tudom, még nem történt semmi különös, hiszen 2 meccs ment le, volt, amikor 2 vereség után a végén majdnem bajnokok lettünk. Ráadásul úgy tűnik valóban összeáll a keret. Érkezett ugyanis Saelemaekers és Kone is. Az előbbi a Milan és Roma közötti kölcsön (Abraham bevonásával), inkább bal szélső, de nálunk biztosan a jobb oldalra lesz áttéve; míg az utóbbi szintén kölcsön (jövőre majd 18 millióba „fáj”), egy igazi rakkolós, de közben ügyes középpályás is. A 4-2-3-1-hez minden kész van (illetve egy belső védő nem lenne rossz még, Danso nem ment át az orvosin, cserébe rögtön rávetődött Ghisolfi a spanyol Hermosora, aki Atletico Madridban lejáró szerződéssel ingyen igazolható, ez is nagy fogás!)
Ennek megfelelően egy kezdőnyi játékost kell DDR-nem most már minél hamarabb beépítenie! Ryan – Angelino [most vettük], Hermoso [még nem hivatalos], Abdulhamid [középen is tud játszani], Dahl [inkább balszélső] – Kone, Le Fée – Saelemaekers, Joao Costa [a Primaveraból], Soule – Dovbyk. Akár így is felállhatnánk (Pisilli még új arc), persze sosem fogunk. De Rossi ezzel a vásárlás cunamival szerintem megkapta azt a bizalmat, ami legalább 1,5 évre szól. Tehát, miként két héttel ezelőtt, ismét ott tartunk, hogy ez nagyon ígéretes, de a Juve ellen már látnunk is kéne valamit!
Este Juventus-Roma 20:45 Arena 4