Ma este elkezdődik a 24/25-ös szezon a Roma számára is, egy Cagliari elleni idegenbeli mérkőzéssel. A nyár sűrű volt, tele átigazolási pletykákkal, ezek cáfolatával, majd még ugyanazon a napon a cáfolat cáfolatával. Ennek ellenére a csapat tájáról jó hírek érkeztek, egészen a szezonnyitány előtti napokig, amikor is kissé nyugtalan lett a hangulat a Dybaláról szóló hírek miatt. Mindenesetre új évad kezdődik, új sportigazgatóval és játékosokkal, De Rossi első felkészítése utáni vizsgájával.
A nyár első feladata volt kinevezni Pinto utódját. A portugál munkásságáról megoszlanak utólag a vélemények, Alfredo Pedulla például a Roma legrosszabb sportigazgatójának nevezte. Személyes véleményem, hogy a Roma hosszú évek óta tartó mélyrepülése, ami alatt ugyan európai kupákban képesek voltunk jól szerepelni, ám a bajnokságban esélytelenül indultunk még a BL helyezésekért is, Monchi munkájával kezdődött. Pinto Monchi – és a Petrachis bohózat – után tevékenykedett, és első dolga volt eladni azokat a játékosokat, akik használhatatlanok voltak a Romában, ám a nyakunkon maradtak. Ez rögtön jó fényben tűntette fel őt, és való igaz, hogy sikerült nagy neveket elhozni ingyen, mint Dybala vagy Lukaku kölcsönben, de hogy mérleget tudjunk vonni, meg kell nézni a másik oldalt is.
Egyfelől azt, hogy mennyire fenntartható egy olyan klubmodell, amely a korosabb, ingyen igazolható játékosokra épít, ami viszont olyan béreket eredményez, amik miatt később ezektől a játékosoktól sokkal nehezebb megszabadulni, ráadásul az éves könyvelésben olyan terheket ró a klubra, hogy emiatt nem lehet később igazolni.
Az eladhatatlan igazolásoknak, teljesen érthetetlen hosszabbításoknak, illetve a különös kölcsönöknek pedig nem volt híján ő sem. Kezdésnek érthetetlen volt a már akkor is kiöregedett Rui Patricio a kapuba, Shomurodov, akit azóta is tartogatunk, illetve nagyon hálás lennék, ha valaki elmondaná, miért loholtunk hónapokon keresztül Solbakken után.Befürödtünk az olyan kölcsönökkel, mint Maitland-Niles, a teljesen érthetetlen Renato Sanches vagy Wijnaldum. Rendszeresen érkeztek olyan játékosok, akik ahhoz az ügynöki körhöz kapcsolhatók, akik például Mourinhót képviselik (pl. Patricio, Sanches, Matic), ami önmagában még nem lenne probléma, de valahogy így utólag olyan érzése van az embernek, mintha nem is lett volna sohasem cél egy fenntartható átigazolási modell szerint működni, inkább keressünk egy olyan játékost a mieink közül, aki az aktuális csapatából kifelé lóg, viszont itt be lehet tömni vele gyorsan egy lyukat.
Nem szeretném felhozni az olyan igazolásokat, amik akár működhettek is volna, mint például Belotti vagy Azmoun, sem Aouart, bár őt igazából fel lehetne, mert vele szerintem csak szerencsénk volt, hogy ki tudtunk szállni belőle idén. Ha nincs a szaúdi liga felfutása, ő is nálunk focizik öt évig. Ilyen igazolások mindig lesznek, nincs is vele semmi baj. És az is igaz, hogy voltak jó húzásai, mint Ndicka, Mile Svilar, Paredes, Dybala vagy Lukaku, nem szeretném elvitatni ezt sem. De nem mehetünk el amellett sem szó nélkül, hogy míg minden hiányposztra történő igazolásnál az volt a go to, hogy nézzünk egy idősebb, ingyen elhozható játékost, közben Calafiorit eladtuk a Baselnek másfél millióért. Nem állítom, hogy Pinto a legrosszabb sportigazgató, akit valaha láttunk, egyértelműen vannak eredményei és erényei, és abban is biztos vagyok, hogy Ghisolfinak is lesznek besült igazolásai, akiket nem fogunk tudni tíz évig sem eladni. Sőt, ilyenekbe Marotta is belefut. Azzal a föltételezéssel viszont élek, hogy az, hogy a Roma nem tudott igazolni, nem kizárólag az FFP, hanem Pinto és Mourinho fönntarthatatlan átigazolási politikájának is az eredménye.
Miután hónapokon keresztül boldog-boldogtalant szóbahoztak a Roma sportigazgatói pozíciójával, hivatalosan Florent Ghisolfival szerződött le klub. Ghisolfi korábban a Lens-nál tevékenykedett, ahol a munkája révén visszajutott a klub a Bajnokok Ligájába, mi pedig a Nice-től igazoltuk, akiket az Európa Ligába juttatott be többek között az ő ottani tevékenysége. De Rossi már a tavaszi szezonban elmondta az általa építeni kívánt csapat átigazolási politikáját: fiatal, lendületes játékosok kellenek, akikben ugyan benne van a kockázat, de akikre lehet építeni hosszútávon. Ez merőben eltér attól, amit az utóbbi években láttunk a klub környékén.
Az első kiszemeltünk Chiesa volt, akivel hosszas huzavona után úgy tűnik, végleg megszakadt a kapcsolat. Konteóm szerint Chiesa azért húzza az időt, hogy február 1-jén aláírjon ingyen az Interhez. Ám a mi szempontunkból ez lényegtelen is, hiszen Soulé személyében érkezett egy olyan támadó, akiben talán kicsivel nagyobb a kockázat, de cserébe a peakje is magasabban van. Soulénak elképesztő szezonja volt a Frosinonéban, övé volt a legtöbb kreált helyzet az egész Serie A-ban, a legtöbb labdavezetés, a legtöbb kulcspassz a 21 éven aluliak között, illetve a legtöbb progresszív passz emellé szerzett 11 gólt a bajnokságban. Egyetlen hátránya talán, hogy kicsikét lassúnak tűnik szélsőhöz képest, már Di Francesco is próbálkozott vele középen, talán éppen emiatt. Mindenesetre az előszezonja nagyon jól sikerült, hamar beilleszkedett, és az látszik, hogy keveseknek van olyan visionje és technikai tudása a Romában, mint neki.
Ghisolfi első igazolása azonban nem ő, hanem Le Feé volt, a Rennes-től. Bevallom, egy kicsit kétkedve fogadtam, hogy miért kell érte 23 milliót fizetni, olyan játékosok ugrottak be, mint Gonalons, Grenier vagy Aouar. De a biztató felkészülés alapján Le Feé talán inkább Pjanic lesz, akkor pedig nem járunk rosszul. Kíváncsian várom Samuel Dahl római karrierjét is, a 21 éves svéd balhátvéd jó alternatívája lehet Angelinonak, hosszú távon pedig akár egy új Riise. Érkezett még egy tapasztalt cserekapus, Matthew Ryan, aki egy igazi bravúrkapus, aki mindent ki tud védeni, és mindent be is tud nyelni. A legnagyobb szenzáció viszont egyértelműen Artem Dovbyk, a La Liga aktuális gólkirálya, akit az Atletico Madrid orra elől sikerült elcsábítani De Rossi, Ghisolfi, Solokou és a Friedkinek közös munkájaként. Aktuális gólkirályt utoljára 1956-ban igazolt a Roma, Gunnar Nordahl-t a Milantól. Azt gondolom, hogy ha van tanulsága az idei átigazolási szezonnak, az egyik mindenképpen az, hogy a Roma nemcsak Mourinho miatt tud igazolni. Nahát, ki gondolta volna.
Ghisolfinak viszont még mindig akad dolga bőven, hiszen jónéhány játékost kellene értékesítenie, Kardsorp például a Serie A-ba nevezettek közé sem fért be, de megválnánk Shomurodovtól, Smallingtól, Abrahamtől, Zalewskitől, adott esetben Bovétól is. Bove egy kicsit külön kategória, ő szeretne alapember lenni, ami viszont nem egyezik De Rossi terveivel. Shomurodov és Karsdorp abszolút létszám feletti, Zalewski, Abraham és Smalling viszont adott esetben használható rotációs ember lehet, ha maradnak. Ettől függetlenül persze jó lenne megszabadulni a nagy bérektől és erősíteni a keretet. Igazolni is kell még mindenképp, rengeteg a lyuk a Roma keretében. Kellene egy kezdő jobbhátvéd, mert jelenleg Celik az egyetlen. Kell közéhátvéd, kell egy kezdő balszélső, Dovbyknak pedig cserecsatár. Az már most látszik, hogy nem lesz hiánytalan a Roma átigazolási szezonja.
A legnagyobb feladvány pedig pont a legjobb időben, a nyitómeccs előtt két nappal ütötte fel a fejét, mégpedig Dybala személyében, aki az Al Qadsiah csapatához szerződhet. Pontosan nem tudjuk, hogy kinek a részéről merült fel ez az ötlet, de De Rossi tegnapi sajtótájékoztatója után eggyel valószínűbbnek tűnik, hogy Dybala az ötletgazda. Az egész onnan indulhat, hogy De Rossi egy lendületes támadósort szeretne, 4-3-3 ban, a két szélen két szélsővel, középen Dovbykkal, ami alapján Dybalának nem biztos, hogy bérelt helye lenne a kezdőben. De Rossi elmondta, hogy mindenki tisztán lát a Románál, mert ő mindenkinek vázolta a terveit, hogy kire hol és mennyire számít. Erre Dybala mondhatta, hogy akkor ő inkább angolosan távozna, amire kapóra jön az évi 20 milliós szaúdi szerződésajánlat. Egyébként mellékszálként megemlíteném, hogy ha 4-3-3 lesz a megoldás, akkor valóban nehezen látszik Dybala helye, viszont Pellegrini helyében sem lennék nyugodt, akár 4-3-3, akár 4-2-3-1 lesz a vége. Mindenesetre ez a helyzet a lehető legrosszabbkor jött, és hozzátéve, hogy Paredes is kifelé kacsintgat középtávon, akkor az is érdekes lehet, hogy hogy érzi magát Soulé, aki pont miattuk is szeretett volna ide igazolni.
Akárhogyis, ma a Cagliari ellen elkezdődik a szezon, ami hosszú évek után az első lesz, amit lelkesen tudok várni. Ez az év De Rossi vizsgadolgozata lesz, tavaly beugróként nem tudta egészen úgy alakítani a Roma játékát, ahogy szerette volna, hiszen másra volt optimalizálva a keret. Mourinho nem szeret labdát tartani, sem lendületesen játszani, az ő rendszerében labda nélkül tudtak pihenni a játékosok. Amikor De Rossi érkezett, emlékezhetünk, hogy a Verona és a Frosinone ellen is kb. 40 percig tudta azt a gyors focit játszani a csapat, amit De Rossi szeretett volna, utána egyszerűen elfogytak a játékosok. Most volt egy nyár felkészülni taktikailag és fizikailag is, olyan labdás gyakorlatokat, egyérintős, gyorspasszos játékokat gyakorolhattak edzésen, amilyet az új edzőnk jónak tartott.
Nem tudom, mire lesz elég ez a keret idén, az Inter toronymagasan esélyes a bajnoki címre, a Napoli Contéval visszatérhet a négy közé, a Juventus egy kicsit kérdőjel, és nemcsak Motta miatt, bár az érkezők és a lehetséges érkezők erősítésnek számítanak, azért bőven van lyukas poszt. A Milan és Fonseca, az a Milan és Fonseca, érdekes lesz, biztosan ott lesznek a négy körül. És akkor még ott van az Atalanta is.
Én azt gondolom, hogy Bajnokok Ligáját érő helyre csak akkor van idén esélyünk, ha az első pillanattól kezdve elengedjük az Európa Ligát, és idén már nem is lennék szomorú emiatt. Viszont a legfontosabb számomra az lenne, hogy De Rossi fejlődjön edzőként, legyen impactje, lássuk, hogy mik a tervei egy-egy meccsre, legyen stílusa, és adjon hozzá valamit a kerethez. Elöl mindenképpen erősödtünk, szerintem a középpálya is eggyel jobb lesz Le Feé-vel. Viszont a védelem ijesztően vékony egyelőre a középpályán és a hátvéd sorban is, meglátjuk, milyen lesz szeptember 1-én. Mögöttük azonban sokkal jobb kapus van, mint tavaly. Bevallom, én kicsit izgultam Svilar miatt a nyáron, de annyira magabiztosnak tűnt a felkészülési meccseken is minden kapus skillben, kijövetelekben, reflexekben, helyezkedésben, hogy miatta már teljesen nyugodt vagyok. Én azt gondolom, hogy az idei év sikeressége legfőképpen De Rossin múlik.
A Cagliari tavaly a csodák csodájával maradt bent az utolsó pillanatokban, ami egy utolsó elképesztő mutatvány volt a nagyszerű Claudio Ranieri karrierjében. Kedvenc mesterünket Davide Nicola váltotta, aki hasonló mutatványt hajtott végre az Empolival tavaly, még a Cagliarinál is neccesebben. Ha valaki képes lehet bent tartani ezt a csapatot, az ő, de azért nem lepődnék meg, ha a 10. forduló környékén elküldenék őt a szárdok, hogy aztán a 25. fordulóban könyörögjék vissza a kispadra. Az átigazolási szezonban nem voltak kapkodó idegbetegek, Zortea érkezett az Atalantától illetve talán még Lupertót és Palominót lehet megjegyezni, mint érdekesebb nevek.
A hazaiaknál eltiltott lesz Mina, nálunk pedig Paredes. Kezdeni fog viszont Dovbyk, Soulé és Le Feé is, míg Dybala ott lesz a kispadon. Legutóbb 2021-ben kaptunk ki a Cagliaritól idegenben, kis érdekesség, hogy a Roma kezdőjében olyan nevek voltak, mint Pau Lopez, Villar, Diawara, Carles Perez, Bruno Peres, Santon vagy Borja Mayoral. Láttuk tegnap az Inter és a Milan meccsén is, hogy nem könnyű a szezonkezdet, egy kiizzadt győzelem is nagyon jó lenne. A magam részéről Dovbyknak szurkolok a legjobban, hogy nehogy olyan legyen az első római szezonja, mint Dzekóé volt. Este 20:45-től az Arena4-en látjuk a meccset, hogy a későbbiekben hol és mit fogunk látni, az még rejtély.