X

Évet értékel a Csipet Csapat – 1. rész

Jó pár éve már, hogy a nyári holt térben megpróbáljuk csapatunk játékát átfogóbban értékelni. Most sem lesz ez másképp, bár tombol az EB láz, megkezdődött a Copa Amerika és az Olimpiáról még nem is beszéltünk, de mi mégis az AS Roma ügyein rugózunk. Így is van ez jól, egy ilyen helyen.

Ha Neked szintén lenne kedved nyakatekert kérdéseink megválaszolására, ne fogd vissza magad, és írd meg nekünk kommentbe a válaszaid.

– Megérte-e José Mourinho kinevezése?

Aleram: Az szerintem abszolút, ha visszaemlékszem, hogy hol állt a Roma mielőtt jött a portugál, nekem az volt az az időszak, amikor a legkevésbé érdekelt már a csapat, Fonseca irányítása alatt sem a játék, sem az eredmények nem voltak érdekesek. Volt egy covid-os időben elért EL elődöntő, de esélyünk sem volt ott, Mourinho érkezése pedig rögtön megmozgatta az állóvizet. A Konferencia Liga győzelem történelmi siker a csapat számára (az EL döntő pedig az eredmény miatt keserédes, de mégiscsak szintén örök emlék, főleg Budapestről nézve) az általános vélekedéssel ellentétben szerintem sok fiatal játékost épített be a keretbe akiből ha más nem akkor piacképes játékosok lettek (Zalewski, Bove, Volpato, Tahirovic, Missori) már csak azért is mert Mourinho és nem más tette be őket a kezdőbe (és utána egyébként egyikük sem tudott egyelőre maradandót alkotni). Természetesen nem tarthatott örökké, főleg Mourinho-nál megvan a tipikus íve az ő edzőségének, de alapvetően szerintem sokat hozzá tudott adni a Roma-hoz.

kanton: Összességében én nemet mondok. Mindig előjön az a kérdés, hogy szükség van-é egy nagy nevű trénerre a padon, aki majd tiszteletet ébreszt és felrázza a csapatot, a játékosokba öntve a győztes mentalitást. Az elmélet nem rossz. Azonban megjött Mourinho, volt is nagy felhajtás körülötte, de az igazság az, hogy a portugál alapfilozófiája, mint az eredmény maximalizmusa (gondolok itt a tenyleg mindennek alárendelt helyenként csak a pillanatnyi eredménynek); vagy a gerontofiliájára (pontosabban hozzányúl fiatalokhoz, de azok nem fejlődnek, mert nyilván egy dologra keresi őket, majd miután nem működnek elhajítja őket) nem illett bele a jelenlegi anyagi helyzetünkbe. Szerintem nem a „nagy” edző hiányzik, hanem aki megérti, hogyan kell menedzselni egy keretet, hogy ne az adott szezonban, hanem mondjuk 3-4 év múlva jusson el nagy komoly magasságokig (ez persze lehet nagy edző is, viszont az aligha elérhető számunkra!).

Curvasud93: Ha csak azt nézem, hogy Dybala leigazolásában valószínűleg fontos szerepe volt, és a szurkolók nagyrészt miatta mentek ki újra a stadionba, akkor van pozitív oldala is, amit nem szeretnék tagadni. Ha mellé teszem, hogy az ő regnálása alatt a Roma annyira idegen volt a saját tradícióitól, mind játékban, mind viselkedésben az oldalvonal mellett, hogy a játékosok piaci értéke meredeken elindult lefelé, hogy mentálisan milyen terhet tett nemcsak a játékosokra azzal, hogy elmondta őket rendszeresen mindenféle szerencsétlen falábúnak, de a szurkolókra is az állandó háborúban tartással, akkor nem. Az EKL győzelemért a Leicestert kellett megverni, az EL döntő tényleg szép, de az elmúlt hat évben négy elődöntőnk van Európában, köztük Di Francescóval a BL-ben, a jó európai szereplést nem Mourinho kezdte el. Nálam egyérelműen negatív a mérleg.

szj: A kinevezésekor nagyon fáztam a portugál tréner miatt, aggódtam, arroganciája a csapat kárára lesz. Szerencsére nem lett, vagy csak részben lett igazam. Két nemzetközi kupa döntő két év alatt egy AS Roma szintű csapattal mindenképpen megsüvegelendő. Ez olyan mértékű siker a én szememben, amihez egyértelműen szükség volt Jose Mourinho személyére. Akiről persze elmondhatjuk, hogy elment mellette az idő, hogy az a foci, amit csapataira erőltet, már idejétmúlt. Viszont bizonyos szinten és mértékben még mindig eredményes. Ezt nem veheti el tőle senki. Másrészt viszonylag gyorsan olvad a varázs, ahogy Rómában is történt, és hamar a csapat kárára vált a portugál tréner mérhetetlen egója. Örülök, hogy ült a Roma kispadján, köszönöm a szép sikereket.

– Utólag okos az ember: megérte-e Mourinho leváltása?

Aleram: A korábbi pozitív véleményemmel valamennyire ellentétesen azt mondom, hogy igen. Szerintem addigra a portugál elvesztette a kontrollt, nem látszott, hogy lenne bármi ötlet, kiút abból a mély árokból amiben voltunk, úgy pedig hogy a hosszabbítása sem volt garantált (meg az egész projekt sem egy átütő siker azért) így szerintem jó döntés volt, és azt is jónak tartom, hogy vártak vele addig ameddig nem volt már tényleg elkerülhetetlen a dolog, hiszen azért Mourinho elmozdítása egy nagyon komoly döntés, de addigra kellően megalapozottnak tűnt.

kanton: Nincs kérdés ezzel kapcsolatban. Annyiban vitatkoznék, hogy nem utólag. Az EL döntő után sajnos várható volt, hogy nem kapja meg azokat a frissítéseket, amiket gondolom beígértek neki még az elején, ráadásul Abraham sérülésével azt is lehetett tudni, hogy a lényeg a tűzoltásra megy el. Érezhetően a portugálban nagyon több nem volt (mondta ezt a karrierje), attól függetlenül, hogy ő szorgalmazta a maradást, de ezt érdemes lett volna ezt a keretnél megszondáztatni (úgy rendesen, mert gondolom azért megkérdezték a fiúkat), a vége felé ugyanis már tapintható volt az öltözői feszültség, amit José elegánsan a játékosokra tolt helyenként. Szerintem ez egy rossz döntés volt stratégiailag. Sajnos(?) ekkor nem merték meghúzni azt, hogy kineveznek valaki mást, VISZONT (hogy agyon csapjam az eddigi mondandóm) biztosan nem DDR került volna a padra. Márpedig úgy tűnik De Rossi kinevezésénél jobb dolog aligha történhetett volna.

Curvasud93: Nem kérdés. Elfáradt ez a dolog már nagyon régen. De Rossi felszabadította a játékosokat, egy olyan vezető érkezett a személyében, akihez lehet fordulni, ha problémád van, aki motivál, megbecsül és odafigyel a játékosokra. Amellett az, hogy ismeri a Romát, ahogy senki más, szintén mellette szól.

szj: Sajnos teljesen indokoltan érzem a menesztését, bátor döntés volt ez az amerikaiaktól, de bejött. Nagyjából 19-re húztak lapot. Számomra még mindig meglehetősen szürreális, hogy Mourinho menesztése nyitotta meg az utat kedvenc játékosom edzői karrierje előtt. Hogy mire futhat ki majd ez a történet DDR-re a kispadon, megjósolhatatlan. De a történet elkezdéséhez szükséges volt a portugál menesztése, én így próbálom felfogni mindezt.

– Stratégia váltás, vagy személycsere? (Pinto távozása és Ghisolfi érkezése; UEFA problémák; anyagi gondok)

Aleram: Valamennyi stratégiai váltásnak be kell következnie szerintem, már csak a személyi különbség miatt is, de például elvileg sokkal kevésbé építünk majd a kölcsönjátékosokra. Őszintén szólva fogalmam sincsen, hogy Ghisolfi milyen sportigazgató, de már az is, hogy a Nizza-tól jött mutatja, hogy tovább folytatódik a megkezdett építkezés. Pinto összekaparta és nagyrészt kidobta a romokat, most már építeni kell majd, reméljük ez De Rossival együtt jól fog menni neki.

kanton: Nem gondolom, hogy éles váltás lenne. Annyiban igen, hogy az edző személye más, ez pedig jelentős különbség. José a stabilitást hajtotta, neki főleg biztosnságosan védekezni tudó játékosok kelletek, míg a támadásokat pár ember egyénisége majd megoldja. De Rossi inkább komplex futballistákra vágyik, akik akár meccs közben is több poszton bevethetőek (pl. El Shaarawy), akik érdemben hozzá tudnak tenni a támadó játékhoz is (Paredes új szerepköre), és főleg a gyorsaság, ami gyakorlatilag eltűnt a keretből. Mind Pinto, mind Ghisolfi a keretépítésben jártas (Benfica, illetve Lens), tehát a fiatalokra építő klubból jön (jó, a Nice, nem az, de ott csak egy évet volt a francia). Ehhez képest Pintonak elsősorban a drágán vett fiataljai sültek be (Abraham, Kumbulla, Vina), míg Ghisolfi említett nizzai kalandja nagyon hasonlóan kudarcosnak mondható. Ott ugyanis a feladata egy alapkeretre egy BL-re pályázó csapatot építeni, ehhez kinevezhetett edzőt(!), és kapott egy rahedli pénzt. Ezek után egy rizikós vállalással rábökött a „dezerbianus”, rutintalan Fariolira, majd elköltött 52,5 milliót (többségében 3 játékosra, de sem Cho, sem Boga, sem Moffi nem váltották meg a világot, hoztak egy közepes szezont), ebből lett egy 5. pozíció (előtte 9. volt, szóval azért van fejlődés).

Curvasud93: Nekem tetszik az az irány, aminek az első szerzeménye Baldazni volt. Ha újjáépítik a csapatot, fiatal, agilis és tehetséges játékosokat igazolnak, akkor megint egy olyan Roma épülhet, ami a 00-ás években, majd később a 10-es évek közepén volt, amiben voltak olyan játékosok, akiket a Romával tudtál azonosítani.

szj: Az AS Roma helyzete, megítélése mindig is egy hullámzó téma volt. Visszatekintve bizonyos időszakok sikerei hosszabb-rövidebb időre meghatározták a csapat értékeit. Viszont folyamatos hullámvasút mindez, emiatt is nehéz megítélnem, hogy a jelenlegi helyzet inkább pozitív, vagy egy negatív időszak árnyaltabb periódusa. Szeretném azt hinni, hogy átgondoltan, az új edző kívánságainak megfelelően, a legmélyebb szakmai tudás mellett zajlanak a dolgok. De a labdarúgásban nincsen fekete meg fehér, pláne nem az olasz fővárosban. Szóval maradok továbbra is végtelenül optimista, és nagyon bízom DDR munkájában. Szorítok neki, és a szakmai stábnak.

folytatása következi…

Szentesi János:
Related Post