Lassan itt a Húsvéti időszak, és vége a böjtölésnek is (már aki tartotta, bár úgy sejtem, a létezéséről mindenki tudott). Kis hiány mutatkozott a fórumunkon is, de ennek csak részben szervezésbeli problémák az oka (a Brighton meccse előtti Aleram poszt nem élesedett valamiért), ezt megtörve, most igyekszem egy kicsit összefoglalni (de még nem felvezetni) az elmúlt 2 hét fontosabb eseményeit. Mert, habár a csapatunk is rövid pihenőre tért, azért ez-az még összegzésre vár. Lássuk is a menüt, akkor…

Brightoni sirály

Elsőként üdvözölhettük a csapat továbblépést a Brighton ellenében. Én személy szerint nem láttam a találkozót, streamet pedig nem tudtam beüzemelni, így csak némi statisztika és utólagos összefoglalók segítettek a meccs képének valamifajta elképzelésében. Ezek alapján egyértelműen alárendelt szerepet kaptunk (kényszerültünk, ne vegyük el tőlük), de közben nem sok veszélyt jelentett De Zerbi együttese (persze teljesen más mérkőzés kerekedett volna, ha Azmoun gólját nem veszik el, vagy mondjuk a második félidő elején Adingra gólra váltja a hazaiak legnagyobb helyzetét). Amiért azonban érdemes visszatérni ennyi idő távlatából erre az a mi összeállításunk.

De Rossi ugyanis extrán tartalékos csapatot tolt fel a pályára, főleg előre: Azmoun, Baldanzi, Zalewski, Bove kezdővel, akik egyértelműen csereembereknek számítanak (váltotta őket a szintén nem alap Aouar, és Joao Costa). Ez egy remek üzenet azt hiszem mindenkinek, hogy meg fogják kapni a lehetőséget olyan találkozókon, ahol igenis van tét (de azért viszonylag keveset kockáztatnak), tehát van lehetőség a valódi bizonyításra, nem csupán 10-15 percekre kell egy megnyert, vagy rosszabb esetben egy buktára álló mérkőzésen valami értelmeset mutatni. Ezzel párhuzamosan pedig a kezdők élesebbek maradhatnak, például egy bajnokin.

A fenti táblázatból nem meglepő, de érdekes tendenciák olvashatóak le: Egyrészt Cristante munkabírása továbbra is félelmetes, másrészt viszont Paredes számára egyre nagyobb szükség van a forgatásra. Harmadrészt Lukakunak most már minden második találkozón kell pihenőt biztosítani (a Brighton ellen csípősérülés miatt hagyta ki, de ha az első mérkőzés nem tette volna szükségtelenné a játékát, biztosan vállalta volna). Nem meglepetés Dybala percei sem, bár folyamatos kezdő, de csak egyetlen alkalommal játszotta végig DDR 13 meccsét (lecserélésekor mindössze az Inter, a két Feyenoord, és a Fiorentina elleni találkozón nem vezettünk ekkor, sokat mondó, hogy végül egyiket sem nyertük meg, és csupán 1 gólt szereztünk!). De, még ez az odafigyelés sem volt elég a megóvására, a Sassuolo ellen már sérülés miatt maradt ki, amiből elvileg a következő – Lecce elleni bajnokin – már pályára léphetne, kérdés milyen formában.

Nyoni golyók

Most lássunk egy rövid közbevetést. Március 15-én kisorsolták a további menetrendek az európai kupákban: a még álló 4 olasz együttes közül a legnehezebb ellenfelet az Atalanta kapta (FC Szoboszlai), míg a leginkább verhetőt természetesen a Konferencia ligás Fiorentina (Plzen). A másik kettő pedig egymást. Ez a koefficiens pontok szempontjából azt jelenti, hogy mivel 2 társaságra szinte bizton számíthatunk az elődöntőkben, így a Serie A nagy valószínűséggel még egy 5. helyet is delegálhat jövőre a bajnokságból. Ez egy kissé nyugtató lehet számunkra, a Bologna ugyanis, ha lassított is, egyelőre(?) a féket még nem rántotta be. És jelenleg a leginkább fogható együttes némi meglepetésre a Juventus, aki azonban még mindig elég combos távolságban van tőlünk.

Ellenfelünkről, a Milanról most nem érdemes sok szót ejteni. Igazából jobb kerettel bírnak, és nincsenek rossz formában sem (a Monza elleni verség óta nyertek 5 meccset, 1 döntetlen az Atalantaval és kikaptak a Rennestől, de a továbbjutásuk nem volt veszélyben, így ez nem sokat számít), annak ellenére, hogy a játékukat bőven érte kritika az elmúlt időszakban. Ellenük kiesni nem szégyen, de nem is törvényszerű, kérdés mennyire fontos nekünk egy újabb európai kupaelődöntő?

Itt érdemes megjegyezni, hogy a továbjutással egyszersmind változott kissé a sorsolásunk is: A Lazio elleni rangadó szombaton (április 6.) 18:00-kor, az udinei kirándulás vasárnap (április 14.) szintén este 6 órakor, míg a rendkívül fontos Bologna elleni rangadó átcsúszik április 22. hétfőre! (mondjuk a 18-as kezdés valamiért garantáltnak tűnik).

Parmigiano Reggiano alla Roma

Akkor folytatva a sort a fontosabb eseményekkel, következzen a Sassuolo elleni meccs. Az emiliai csapatnál edzőváltás történt pár hete, így sejtettek, hogy nem egy olyan brigád lesz az ellenfelünk, mint egész évben. A kinevezett Davide Ballardini nem egy nagy főnyeremény, de az kétségtelen, hogy komoly stílusbéli váltás, az egyébként általában nyílt, technikailag felkészült emiliai brigádnál. Ballardini ugyanis a számtalan kiesés elől menekülő csapat kispadján egy végtelenül defenzív és kemény csapatot gyúrt össze (miként az említett reggioi parmezán).

Ennek – na meg a fáradságnak és Dybala hiányának – megfelelően kevés helyzet akadt tulajdonképpen az egész mérkőzésen, habár szinte végig mi voltunk fölényben. Az első félidőben Lukaku fejeseiben voltak meg a vezetés lehetőségei – sajnos, azonban a belga az utóbbi időben már nem sáfárkodik olyan jól ezekkel a nagyobbacska lehetőségekkel, mint a szezon elején – de kaput nem sikerült találni.

A második játékrészben Pellegrini gyors gólja azonban már egy teljesen más szituációt teremtett. Az, hogy egy teljesen ártalmatlan játékhelyzetben, nyugodt és magabiztos megoldást tudott felmutatni, mutatja, mennyire visszatért Pelle és vele együtt a csapat önbizalma is. Itt érdemes visszatérni a táblázatunkra. Lorenzo szerepe – és szerencsére játéka is – nagyban változott DDR érkezése óta: ő Dybalahoz hasonlóan elsősorban kezdőként lép pályára (kivétel a Frosinone és Fiorentina), majd a mérkőzés állásától függetlenül le kell váltani (általában). Összehasonlítás az argentinnal, hogy lecserélésekor az Inter, és a második Feyenoord elleni találkozón nem vezettünk (négyen, igen), lemenetele után pedig 3 gólt (egy Cagliari, két Monza) rúgtunk, és kaptunk szintén hármat (Inter, Torino, Monza). Viszont pályára lépéskor a Frosinone és Fiorentina ellen is rosszul álltunk, és mindkét alkalommal változtattunk az eredményen (4 rúgott gól, és 0 kapott ez alatt!). Nyugodtan lehet állítani, hogy az eddigi Dybala-függő játékunk, mellett Pellegrini nélkül is elég cudarul állunk (a két játékos játékideje között egyébként nem volt nagy differencia a Brighton elleni visszavágóig: Dybala 781, Pellegrini 808 perc).

Márpedig az említett Paredes pihentetés miatt ez egy még nehezebb sakkjátékot ad De Rossinak. Az ugyanis valószínűleg nem megoldható, hogy tartósan egyszerre 3 kezdő emberét is lehúzza a meccsek végére, mert az komoly taktikai és egyéb játékosok frissítési problémáit hozna magával (nem is beszélve arról, hogy minden meccsen vezetnünk kéne). A gond egyelőre a perememberek beépítésével van: azt a labdatartós, pontos és kreatív játékot a középpályán Bove és Aouar sem igazán tudták eddig hozni.

Míg az olasz az elején számíthatott DDR figyelmére: az első 5 meccsen 332 percet kapott, addig a következő ötön csak 77-et (a Feyenoord visszavágót sárgalapok miatt kellett kihagynia), majd a Brighton elleni visszavágót végig robotolta, hogy aztán a Sassuolo ellen már megint pihenhet. Ő egyértelműen veszített DDR érkezésével, úgy tűnik neki ennél a szerepnél nem is jut több.

Aouar viszont úgy látszik mostanában sikerült meggyőznie De Rossit. Az utóbbi 3 meccsen 167 percen is a pályán volt, elég vegyes teljesítménnyel. A Fiorentina ellen nem nyújtott rossz teljesítményt, annak ellenére, hogy a kreatív előrejátékban nem adott túl sokat (például kulcspassz nélkül maradt), míg a Sassuolo ellen kicsit feljebb játszva egy tisztességes meccset tolt le. A lényeges vele kapcsolatban azonban, hogy nehezen várható tőle, hogy egy-egy meccsen kirángassa a megfeneklett játékunkat.

De Rossi tehát nagyon alapos és átgondolt pihentetési stratégiája eddig működni látszik (és akkor még nem dobtam be a szélső védők körét), ami nagyon fontos a játékunk eredményességének fenntartásában (hiszen kellő élességre van szükség a rövid passzos játék kombinációhoz). Az igazi tesztidőszak nemsokára indul, egy elég kemény sorozatban, ahol nagyon kevés lesz az olyan ellenfél, akivel szemben elvileg simán kellen hoznunk a meccseket. Reméljük megmarad majd a csapat jó étvágyát, és nekünk sem kell böjtölnünk sikerek terén…