A Roma szurkolók közösségét úgy lehet most leírni mint amikor egy játékos szerez egy gólt, de még mielőtt igazán ünnepelni, néz ki a partjelzőre, hogy vajon tényleg nem volt-e les nagyjából mint Dybala a Brighton ellen szerzett gólja után. Merthogy a Roma azt a Brighton-t fogadta, amelyik a körbeujjongott Premier League körbeujjongott projektje az elmúlt évek talán leginkább körbeujjongott edzőjével De Zerbi-vel a padon (ez a cím már biztos Xabi Alonso-é idén, de az év elején és tavaly még az olasz volt az). És ha már fogadta akkor kérdés nélkül el is ütötte 4-0-ra ezzel egészen kényelmes helyzetbe hozva magunkat az angliai visszavágóra.

A hatalmas hype alapján és a Feyenoord elleni küzdelmes továbbjutás miatt és tartottam a párharctól és nem lepődtem volna meg ha legyűr minket az angol ellenfél. Viszont nagyon kíváncsi voltam a két fiatal edző miatt erre a mérkőzésre, a meccs előtt úgy gondoltam, hogy ez a meccs jó eredmények sorozata után egy igazi értékmérő lehet De Rossi számára. Ennek ellenére céges programok miatt nem tudtam nézni a mérkőzést és annyira sűrű lett a nap, hogy teljesen el is feledkeztem róla már csütörtök délután. Aztán 9 körül megnyitottam az Instagramot és fogadott a 4-0-s végeredmény. Ennek örömére olyat tettem amit szerintem utoljára 9-10 éve: visszanéztem az egész meccset. Persze az izgalom faktor hiányzott, de így is egy élmény volt nézni ahogy a Roma teljesen irányítja és kezében tartja a mérkőzést. Ami pedig igazán nagy öröm volt számomra, hogy ez abszolút De Rossi győzelmének tűnt. Tökéletesen kiismerte az ellenfelet, kihúzta a méregfogukat és megfelelően célozta meg a gyengeségeiket. Jó volt látni ahogy De Zerbi már a 10. perc környékén nagyon ideges volt amikor látta az intenzív letámadást amit a kapusuk kapott, vagy azt ahogy pl Lukaku de mindenki más is halomra gyújtötte be a labdákat az ellenféltől.

Voltak persze veszélyes helyzetei az ellenfélnek, megint főleg a szélekről jött a baj, őszintén szólva én nem értettem meg a „Celik=Cafu” poénokat, persze nagyon jó meccse volt a töröknek és nagyon jól támogatta a támadásokat, de ami veszély érte a kapunkat az elsősorban az ő oldaláról jött. Szereztek kapufát, és védett pár nagyot Svilar is (aki szintén egy polccal feljebb tolta csapatunkat az elmúlt hetekben) de visszanézve a teljes ötlettelenség és érdektelenség jött csak át amikor a Brighton birtokolta a labdát. Ellenben mi sorban szereztük a gólokat, sikerült nagyon jól kihasználni a hibáikat valamint az utolsó gólnál a teljes összeomlást amit átéltek éppen az angolok. Nagyon rég vágyott tulajdonság ez a „könyörtelenség” ami mostanában jelzi a Roma-t, amit elemzések abban fejeznek ki, hogy túlteljesítjük az xG-t (míg Mourinho alatt kényszeresen alullőttük azt) és egyébként közben hátul az ellenfélnek általában több a lehetősége mint nekünk. Ezek a cikkek arra a jelenségre születtek amivel kezdtem a posztot: a Roma szurkolók értetlenül néznek, hogy mi történik? Tényleg lehet ünnepelni? Nem elég, hogy De Rossi az edző, még felül is múlja a legvadabb elvárásokat is? Mindenkiben ott cseng a vészharang, hogy ez túl szép, hogy igaz legyen, de csak tart és tart a sorozat, és ezzel a Brighton meccsel megint egy szinttel nagyobb lett az „őrület”. Szerintem nagyon fontos is most ez a jellegű figyelem és éberség a helyzettel kapcsolatban, hiszen De Rossi még semmit sem ért el edzőként, úgyhogy a hektikus római hangulat pár jó meccsel a háta mögött nem ragadhatja magával sem őt, sem a csapatot, sem a vezetőséget. Egyelőre úgy tűnik mint megannyi más dolog, ez is jól működik ami fontos, mert messze még a BL indulás elérése úgyhogy teperni kell érte rendesen.

Ebben a következő, nagyon nagy lépés vasárnap este jön majd el. A Fiorentina lesz az ellenfél aki közvetlen versenytárs ebben a küzdelemben, annak ellenére hogy mostanában egy kicsit lemaradt, 5 pontra vannak mögöttünk. Ők is játszottak hétvégén, méghozzá Kispesten a Bozsik Arénában jártak. Na persze nem magyar, hanem izraeli ellenfél, a Maccabi Haifa nemzetközi meccse volt itthon a terrorfenyegetettség miatt egész sokat van itthon izraeli nemzetközi foci. Itt a 95. percben nyertek végül 3-4-re úgyhogy ők is ünnepelhettek, de közel sem úgy ahogy mi, hogy az utolsó 30 percre már jöttek a pihentető, biztonsági cserék. Ez mindenképp pozitív jel, így elvileg a kétséges Paredes is vállalni tudja majd a játékot, ahogy Karsdorp is szóba jöhet majd a jobb oldalon. Persze várható pár változtatás majd, pl Zalewski, Angelino és Bove játéka logikusnak tűnne, de Azmoun is kaphat több percet. Az ellenfélnél a legnagyobb veszélyt a nemrég távozó Belotti jelentheti számunkra, hiányzók terén pedig Beltran, Castrovili és Kouamé hiánya lehet fájó Italiano számára. A legutóbbi meccs élénken megmaradt számomra, mint két fájdalmasan elvesztegetett pont, ahol abszolút fölényben játszottunk az ellenféllel szemben aztán végül hagytuk őket kiegyenlíteni és ezzel meccsben tartottuk őket. De Rossi szerencsére minden korábbi tapasztalatainkat meghazudtolva eddig sikeresen kikerüli azt a jellegzetes római rossz szokást, hogy egy rúgott gól után pár perccel teljesen leereszt a csapat és csak akkor ébred fel megint amikor már baj van. Legutóbb ez volt, de most az Artemio Franchiban még nehezebb lesz azért.