Daniele De Rossi eddig bizonyította, hogy van mersze változtatni és bevállalni új dolgokat, ahogy bizonyította azt is, hogy remek motivátor, és van elképzelése arról, mit szeretne, és hogyan. Ezzel alaposan meglepte például a Veronat, vagy az Intert. Most azonban sikerült magát és minket is meglepnie, de ez a meglepi inkább arra hasonlított, amikor Dee Dee suli után beszabadult Dexter laborjába…
Pedig jó ötletnek tűnt, vagy legalábbis érthető volt valamelyest a Roma vasárnap esti kezdője Frosinone-ban. Főleg Eusebio Di Francesco miatt.
A Frosinone vezetőedzője érdekesnek mondható edzői karriert fut be. Egy felívelési időszak (Sassuolo), majd az egyértelmű csúcspont (Roma), ahol a bukásában a szervilis természete (gondolok Monchival szembeni kiállás hiányára), és a taktikai merevsége játszotta döntő szerepet. Azóta tényleg minden évkezdetben új csapatnál vághatott bele a szezonban: először volt az akkor középmezőnyhöz tartozó Sampdoria (2019-ben még 9. helyen végeztek, majd Di Francesco után is 20/21-es szezonban, már Ranierivel), és Verona (10. volt a csapat előző évében, majd EDF kirúgása után Tudor a 9. helyre hozta be őket). Két elképesztően nagy blama az előbbinél 8 meccs alatt mindössze 2 győzelem (abból az egyik kupa), az utóbbinál pedig már nem is vártak eddig, 3 vereség után küldték el (itt is megnyerte a kupameccsét). A kettő között az alsóházas Cagliarinál töltötte a szezon nagy részét, ahol egészen jól indultak a dolgok, amikor azonban a 23. fordulóra stabilan a vonal alá ért az együttes, kirúgták (végül Semplici benntartotta a szárd brigádot, többek között egy Roma elleni győzelemmel). Egy szóval úgy tűnt EDF karrierje szépen kimúlik… (jelenleg a Fosinone is hasonló pályán mozog, mint anno a Cagliari, szóval előfordul, hogy EDF a következő szezonban új csapattal kezd).
Ekkor jött a Frosinone és nagyon úgy nézett ki, hogy Di Francesco játéka (ami nagy tempóra épül, sok magas labdaszerzésre, az ellenfél hibára kényszerítésére) a fiatal és lelkes brigád számára nagyon fekszik. Nem is véletlen, hiszen nem feltétlenül kell magas minőséget hozni nála, csak a munkát kell elvégezni (de azt roppant szigorúan), és roppant könnyű a helyettesítés is. Mivel pedig nem 1-2 kulcsfigura játékára épül, így azokon nincs akkora nyomás.
Tehát erre lehetett számítani: a Frosinone megpróbálja uralni a játékot, megzavarni a labdakohizatalainkat, ezt pedig jól tudta De Rossi is (főleg, mert még játékosa is volt EDF-nek).
Talán ennek – na meg a pihentetési szándéknak – köszönhetően bekerült Angelino és Huijsen, akik labdajáratásban jobbak, mint a csütörtökön pályára lépett Karsdorp és Llorente, illetve Baldanzi vette át Dybala szerepét (egy az egyben, egyébként nem játszott sokkal rosszabbul, mint az argentin mostanában), és Pellegrini helyett Azmount. Atyaúristen…
Talán(?) a cél az lehetett, hogy kicsit magunkra húzzuk ellenfelünket hátul a labdajáratással, majd magas labdákkal két jól fejelő játékosunkat célozzuk meg, akiknek a sokat mozgó Baldanzi – El Shaarawy kettős segít a kontráknál. Mondanom sem kell, ebből semmi nem valósult meg. Azmoun elérhetetlen volt, mert a többiek nem tudták hol keressék: az első játékrészben mindössze 11-szer próbált passzolni, ebből pedig csupán 4(!) volt sikeres (2 fejpárbajt nyert meg, ebből egyet védőként). Lukaku pedig rettenetesen sematikus, lassúnak és fásultnak tűnt (ő is csak 10-szer passzolt, 6 volt pontos és konkrétan nem volt fejpárbaja, mindezt úgy, hogy 15-ször rúgtuk előre a labdát).
Emellett a védekezésünk is rettenetesen ment. Mivel nem tudtuk kihozni a játékszert, ezért eleve megnövekedett nyomással kellett szembenéznünk, ehhez járult például Azmoun fegyelmezetlensége is. Svilar hatalmas védése előtt ugyanis az iráni veszít labdát, majd sétálgat tovább a mi térfelünk közepén, eszébe nem jutva, hogy neki is nyomást kéne helyezni Soule-ra.
Nem véletlen, hogy De Rossi Bruce Bannerré (pontosabban annak zöld verziójává) változott a félidő végére még Huijsen góljának ünneplésekor sem nyugodott meg igazán, Mancini közbenjárása ellenére. Így utólag látva a jelenetet azon gondolkodtam, hogy mennyire komolyan vehető a társak szemében egy olyan valaki, aki habzó szájjal toporzékol az oldalvonal mellett. Mert egy nyugodt típusú edző (mondjuk Spalletti, vagy Ancelotti, vagy akár Ranieri, de róla el sem tudom elképzelni, hogy felemeli a hangját) ha egyszer-kétszer komolyan kiabálni kezd akkor arra biztosan odafigyelnek. És reagálnak is, José Mourinho panaszkodott azt hiszem egyszer, hogy a csapat kollektíven és egyesével összecsinálta magát, amikor letolta a szünetben a brigádot. De itt mégis működik.
Legalábbis sokatmondó, hogy a második félidőben rengeteget változott a játék képe. Megnyugodtunk és elkezdtünk szépen focizni. Pont, mint a Salernitana ellen (érdekes, hogy mindkét idegenbeli meccsünket – itt most nem számolom a rotterdami kirándulást, mert az egy más érzelmi állapot – elég gyatra első félidő után egy nyugodt 2. játékrésszel nyertük meg). Azt gondolom az öltözőbe érve DDR már kitombolta magát és ismét Dr. Jekylként és nem Mr. Hide verziójába adta elő, mit is szeretne. Ez pedig úgy tűnik nagy különbség.
De nagyon ültek a döntései is: Huijsent lekapta. Szerintem a holland túlságosan magabiztossá vált, nekem úgy tűnt bevállalt olyan passzokat és labdatartásokat, amik már kockázatosak voltak, illetve a rutintalansága miatt lehet, hogy rászálnak és kiállítatják. A másik csere még ennél is fontosabb: Lukaku lejött és Pellegrini érkezett, nem a belga, hanem a saját helyére. Ezzel pedig a csapat is a helyére került: Lorenzonak 30 érintése volt (előtte Azmounnak ugye fele ennyi ebben a pozícióban), egyszerűen csak azért, mert sokat mozgott el olyan helyekre, ahol megtalálható volt. A védekezésünk is stabilizálódott, sőt igazából nem volt érdemleges akciójuk a második félidőben, amiben szerepe lehetett, hogy az első félidei nagy intenzitás miatt elfáradtak, ami az összehangolt mozgásokat illeti.
Még egy fontos kulcs: Azmoun is a helyére került. Az iráni a sok mozgásos kilences pozíciót sokkal hatásosabban be tudta tölteni, mint Lukaku, vele érdemes kisebb csapatok ellen számolni ebben a szerepkörben. 10 sikeres passz (a 13-ból), 1 kulcsátadás, 3 lövés, 1 gól. Ez egy félidő alatt egészen kiváló, pláne, ha az első játékrésszel vetjük össze.
Ami, talán zavart engem, az a feleslegesen ellődözött labdák. Azmoun és Cristante is többször kapuval szemben (de a 16-os kívül) próbálkozott befejezni az akciókat. Ez abból adódhatott, hogy a Frosinone teljesen kettészakadt és hátul 4-5 ember vonalban védekezett, a többiek elöl voltak, a kettő közötti réseket tudta a felfutó Cristante (vagy El Shaarawy, a második félidei összefoglaló első Roma helyzetében) betölteni. Viszont, mivel nem voltunk létszámelőnyben, és a szűk hely miatt kiugratásra sem volt igazán lehetőség, így jobb híján lövöldöztek kapura. A gond az volt, hogy mire rászánták magukat a döntésre általában egy ember 1,5 méterre ált tőlük, akibe jól bele is rúgták a lasztit. A 2. gól éppen abból született, hogy Cristante korábban lőtte el, és milyen jól tette…
A meccs, így sima lett, és tulajdonképpen megérdemelt győzelem született. Azt jó volt látni, hogy De Rossi kísérletező kedvű edzőként nem mondott le a rotálásról, és az egész keret tűzben tartásáról (beállt Smalling és Aouar is). Ráadásul a végére formációt is váltottunk, az angol védővel visszatért a stabil 3 védős felállás, ami nyilván energia spórolóbb, és megnyugtatóbb volt a csapatnak.
De reméljük tanult is a dologból, mert nem kell Einsteinnek lenni, hogy belássuk, azért minden meccsen nem lesz ilyen szerencsénk, ha ilyen rosszul játszunk…
Máris szükség lesz ezen tapasztalatok kamatoztatására, a Feyenoord ugyanis ma már egy kissé erősebb kezdővel érkezhet Rómába, hogy kiharcolja az Európa Liga nyolcaddöntőt.
A párharcot már sokszor megközelítettük sokféle szemszögből. Most arra helyezem a hangsúlyt, hogy nem lenne rossz már csak azért sem továbbjutni, mert az olasz csapatok úgy néz ki remekül gyűjtögetik a koefficiens pontokat a nemzetközi küzdőtéren idén is (minden indulójuk még versenyben van, csak a Milan váltott sorozatot). Ráadásul, hátrányba egyikük sem került a párharcaikban (Az Atalanta és a Fiorentina már a következő körbe kvalifikálta magát, ami a Milanról is gyakorlatilag elmondható), így jó eséllyel, akár 6-7 csapat is maradhat a negyed/nyolcaddöntős párharcokban. Ez komoly előnyt jelentene az 5. Bajnokok Ligája hely megszerzéséhez (most a Serie A vezet 15.142 ponttal, előzve a 14.071-es második Budesligát és 13.875-tel álló angolokat. Utóbbiak azonban általában elég jól hajráznak), amire – ezúttal – reálisan pályázunk mi, AS Roma is.
Egyszóval ez a továbbjutás több lenne, akár a jövőnk és nemcsak a múltunk és jelenünk szempontjából is.
A hollandusok nem okoztak meglepetést az előző meccsen: tahó közönség, sok futás és kemény fizikai párharcok. Mi felvettük a kesztyűt, és lehoztuk X-re a meccset, de most jön az a rész, amiben José Mourinho igazán jó volt, DDR-ről pedig még nem tudjuk mire is képes: felkészülni az ellenfélből és valóban lenullázni.
Hogy ezt milyen módon szeretné (és tudja) De Rossi hozni, az nagy kérdés. Én azt hiszem, ismét nem hazudtolja meg magát, és egy kombinatív játékkal próbálunk előnyt szerezni, majd talán a meccs végére a 3 védő is előkerülhet, persze, ha mi állunk jobban. Dybala és reméljük Pellegrini és Lukaku is kaptak elég pihenőt hétvégén, ami kulcsfontosságú lenne, főleg a belga nagyon gyenge mostanában.
A rotterdamiaknál Bijlow, és Trauner továbbra is maródi (bár kapusposzton nincs náluk komoly gond). Felépült viszont Geertruida, a jobbszélre (kérdés persze, milyen fizikai formában), és Timber is pályára léphet, ahogy Jahanbaks is. Ez egy erősebb kezdő, de azért továbbra is mi vagyunk a párharc esélyesei, és minden reményünk megvan, hogy kontroll alatt tartsuk a mérkőzést és párharcot.
A kezdőnkben nem látok semmi meglepetést, egyedül Svilart lehetne annak nevezni, az utóbbi időben azonban a szerb derekasan megszolgálta az esélyt. Egyébként az Angelino, Llorente, Mancini, Karsdorp – Paredes, Cristante, Pellegrini – az említett Dybala, Lukaku, és El Shaarawy sort jósolják.
Ez nem rossz, de Daniele De Rossenheimerre kell váltania, hogy kitaláljon valami pusztítót a Feyenoordnak…
AS Roma – Feyenoord 21:00-kor. Közvetítés lesz, adja az RTL HÁROM (akinek van). Jó Szórakozást Mindannyiunknak!