Vasárnap kora este Rómába látogatott a szezonrajt egyik nagy meglepetése, a Lecce, akik ahogy olvashattuk a meccs előtt is, szép lassan tendálnak a tabellán a „várt” helyükre. Ennek ellenére egy nagyon jól összerakott együttes, amelyik kifejezetten nehéz ellenfél volt a BL helyekért küzdő csapatok számára tavaly is. Mi is megszenvedtünk rendesen a vasárnapi meccsen, de végül egy emlékezetes hajrával sikerült behúzni a 3 pontot. Ezzel nekünk is sikerül egyre közelebb kúsznunk a „várt” helyünkhöz a tabellán: most éppen hetedikek vagyunk, 4 pontra a negyedik Napoli-tól.
Lukaku még nagyobb pluszt jelent a csapatnak mint arra a többség szerintem számított
A mérkőzésre egy kifejezetten erős kezdővel tudott kiállni a csapatunk. Smalling hiánya bár fájó, idén már kezdek hozzászokni, mondjuk inkább csak akkor amikor a felállást nézem, amikor a védekezést akkor nehezebben viselem. Egy kifejezetten támadó kezdő ment fel a pályára, El Sharaawy-val a bal oldalon, Aouar-ral a középpályán, valamint elől a klasszis duó: Lukaku és Dybala. A mérkőzés rögtön biztatóan indult: egy Dybala lövés (ami igazán lehetett volna gól is egyébként) érintett leccei ujjperceket és Roma szurkoló számára szokatlan módon a VAR ezt kifigyelte és meg is kaptuk a tizenegyest. Akkora lehetett a megrökönyödés, hogy Lukaku gyorsan ki is hagyta első tizenegyesét a Serie A-ban (Dybala nem érezte késznek magát a pontrúgásokra a kihagyása után) ami rányomta a bélyegét az ő játékára és a mérkőzésre is. A fő probléma az volt, hogy Falcone védett, amivel aktiválódott nála valamiféle csodaerő (vagy csak annyi, hogy Roma szurkolóként védhet a Roma ellen és ez már elég a kiemelkedő produkcióhoz…mindenesetre szívesen látnám inkább a mi kapunkban) úgyhogy onnantól kezdve nem igazán lehetett túljárni az eszén.
Egy gyönyörű jelenet volt Aouar tizenhatos sarkáról a hosszú alsóba tekert labdája, amit hasonlóan szépen védett Falcone. Ezután a mi csatáraink (elsősorban Dybala és Lukaku) végképp megijedtek és elhitték, hogy itt ha nem életük gólját lövik akkor mindent kifog a kapus. Ennek megfelelően repültek mellé olyan helyzetek is amit alapból gyakran inkább a kapuban látunk kikötni. Aztán a második félidőben is volt pár próbálkozás, majd 10 perc után kezdett unalomba fulladni a találkozó. Mintha arra vártunk volna, hogy mivel a Lecce úgyis játszott hét közben úgyis kipukkadnak és akkor majd behúzzuk a meccset. Azonban egyre több helyet adtunk nekik és egy kontrából sikerült megszerezniük a vezetést. A védelem nem először és nem utoljára teljesen szétzilálva állt szemben a Lecce támadóival, mivel ezután nem sokkal Strefezza előtt adódott a legnagyobb lehetőség (több nagy közül) a mérkőzés eldöntésére, de sem a társa (legalábbis szerintem lesen volt) sem ő nem találta a jó megoldást (ellőtte a kapu előtt a labdát). Pozitívum, hogy a meccsen volt Patricio-nak is fontos védése, reméljük kezd jobb formába lendülni.
Sok helyzetben úgy láttam, hogy egy kevésbé meccshiányos Dybala gólt szerzett volna
Ekkor már Mourinho nem sokat gondolkozott, pályán volt Azmoun és Belotti is, mindenki ment előre. Meg is lett az eredménye a cseréknek, hiszen a 91. percben az egyik csere, Zalewski, tökéletesen tekerte be a labdát, amit a teljesen üresen érkező Azmoun hatalmas erővel fejelt a Lecce kapujába. Itt megtört Falcone csodaereje, látszott rajta ahogy eluralkodott a tehetetlenség, még a kipattano labdával sem próbált egy Lecce játékos sem időt húzni (mondjuk Azmounnak és lövésének is túl nagy volt ehhez a lendülete) így mind a csapat, mind a közönség felélénkült. Ezután bő két perccel már Dybala vezette a labdát a középpályán, amivel megtalálta Lukaku-t, akiről Azmoun gólja levette a kihagyott tizenegyes terhét, így hiába volt nehéz helyzetben, birkózva a védővel, sikerült berúgni a győztes gólt. Felrobbant a stadion, sikerült megint egy igazi Mourinho-s győzelmet behúzni, hiszen mióta ő az edzőnk, azóta a csapat a hosszabbításban 26(!) gólt lőtt, míg csak 3-t kapott. Számomra ez az a statisztika (a megnyert trófea mellett) ami miatt nagyon örülök annak, hogy Mourinho az edzőnk. Nem kerestem, de elég biztos vagyok benne, hogy ha nem is ilyen őrült arányban, de a Mourinho előtti 10-15 évben ez a hosszabbításos gólarány fordítva volt jellemző. Hányszor láttuk, hogy a Roma halomra nyert meccset enged ki a kezéből az utolsó pillanatokban. Az elmúlt években pedig hányszor volt, hogy nem kell már a 80. perc körül otthagyni a meccset hátrányban, mondván, hogy „sosem rúgunk gólt” (természetesen Mourinho alatt is volt ilyen azért) hanem képes győzni a csapat az utolsó pillanatokban is. Abszolút klasszis mentalitás és hihetetlen számomra, hogy ezt egy ember (és a csapata) képes volt megváltoztatni, ami Rómában krónikus probléma volt éveken és edzőkön keresztül.
Örülök Azmoun góljának, eddig egy kifejezetten szimpatikus játékosnak tűnik, valószínűleg lesznek még olyan helyzetek amikor rá kell hagyatkoznunk a gólszerzésben
Nincs azonban sok idő pihenésre, csütörtökön az Európa Ligában vár ránk egy nehéz túra: a Slavia Praha stadionjába kell látogatnunk. Bár az embernek felmerülne, hogy nem érdemes-e inkább a hétvégi derby-re készülni inkább, de komoly tétje van a meccsnek: ha sikerül nyerni akkor már miénk a csoportelsőség amivel nem csak a BL harmadikak elleni play-offot ússzuk meg, hanem a következő két meccsből is kvázi tét nélküli edzőmeccs lesz, szóval négy pihenőt szerezne magának az együttes. Nem olyan a keretünk, hogy erre legyinteni lehetne, úgyhogy reméljük sikerül a római meccshez hasonlóan a cseh fóvárosban is megverni a Slavia-t. Akkor Bove első perces bombája után már a 17. percben eldőlt a találkozó és utána is mérsékelt veszélyt jelentett a cseh kupagyőztes (legalábbis az összefoglaló alapján, azt a meccset nem láttam) így hiába hangzik vészesen az ő stadionjukba látogatni, remélhetőleg sikerül magunknak szabadnapokat biztosítani majd.
A Slavia második helyen áll a bajnokságban, a városi rivális mögött két ponttal, akik most előztek, hiszen a Slavia kikapott 1-2-re a harmadik Plzen-től. Ők sem egyszerű meccs után érkeznek tehát. A csapatuk leginkább cseh játékosokra épít, pár légióssal kiegészítve. Úgy tűnik, hogy a keret képességek szempontjából egészen kiegyenlített: 3 támadó is 4-4 gólt szerzett, míg Provod inkább az assistokért felel: ebből ő is négyet szállított a szezonban. Az EL-ben ők is megverték mind a két ellenfelünket és csak ellenünk kaptak ki. Otthon eddig minden meccsüket megnyerték (a két selejtező körükben is a hazai meccseken harcolták ki a továbbjutást) kivéve a Sparta Praha (döntetlen) és a fentebb említett Viktoria Plzen elleni meccseket. A rangadókon tehát úgy tűnik, hogy kevésbé jelentős a hazai pálya előnye és meg lehet fogni őket. Reméljük az első meccshez hasonlóan ez gyorsan sikerül majd és nem kerülünk olyan nehéz helyzetbe mint ahogy azt a Lecce ellen tettük magunkkal.
A Slavia szurkolók egy meglepően komoly akció keretei között a meccs előtt külön bemutatták a koreográfiát amit még a római meccsre készítettek, de az olasz hatóságok (a Curva Sud rosszallására is) betiltottak, mivel sértőnek ítélték.
Azért nálunk a sérülések és a sérülékeny játékosok miatt amennyire lehet a hétvégi derby lesz a prioritás. Ennek megfelelően Lukaku és Dybala pihenőt kaphat, így „olaszul” fogunk támadni, a Belotti-El Shaarawy duóval. Pellegrini és Spinazzola továbbra is felépülőben, ők is elsősorban a bajnokira készülnek visszatérni a keretbe legalább. Svilar ahogy a korábbi EL meccseken úgy most is lehetőséget kaphat. A védelemben Smalling és Kumbulla sérülései miatt folyamatosan kényszerpályán mozgunk, a bal szélen a vasárnap szép gólpasszt adó Zalewski marad az opció (aki ezen kívül az elmúlt meccseken adós maradt a jó játékkal) míg a jobb oldalon továbbra sincsen egyértelmű preferencia az elérhető Karsdorp-Kristensen-Celik trióból. A pálya közepén Cristante nem maradt ki soha eddig, viszont úgy néz ki most lehet, hogy pihenőt kap az olasz és helyette várható a hétvégén kényszerpihenőt tartó Parades kezdése. Mellette egészségügyi állapottól függően eloszthatja majd a perceket a sérülékeny Aouar-Renato Sanches duó, és Mourinho-san hagyatkozhatunk a hétvégi meccsen is kezdő Bove-ra, hátha megint eltalálja úgy a labdát mint az első mecscen. Ha nem is mindenhol, van azért variálási lehetőség és ha kell egy kis extra akkor Dybala és Lukaku is ott lesz a padon, Mourinho ugyanis hiába kérte az argentint, hogy maradjon Rómában, ő mindenképp utazni akart a csapattal. A cél, hogy ne kelljen pályára lépnie természetesen és nélküle is meglegyen a 3 pont, remélhetőleg minél előbb!