A krimi műfaj nagy sajátja, hogy minden önálló mű címében szerepelni kell a gyilkosság, halál és egyéb erőszakos bűncselekményekre vonatkozó szónak, mintha az ember, aki leült megnézni egy Columbo részt, ne tudta volna, hogy itten kérem öldöklés lesz. (Aki esetleg nem számított rá, annak meg is mutatták az elején, hogy aztán nyugodt szívvel szundítson el a képernyő előtt. Ugye ismerős?).

Egy Róma meccs előtt azonban ezt nehezen lehetett volna ilyen lazán kijelenteni. Mégis, a csapat gyilkos fokozatba kapcsolt, az elmúlt hétben, és nemcsak legyőzte az előző három ellenfelet, hanem, még le is simázta, ami valljuk meg elég szokatlan volt a Mourinho-érában.

Szubliminális eredménysor

Ha az eddigi „José-s” eredményeinket pörgetnénk csak úgy felületesen, akkor a kevés gólos meccsek közé néha beugrik egy-egy gólparádé. [Tavaly 8 mérkőzésen volt olyan, amelyen 3 gólnál több esett (többségében győzelem, 4 alkalommal, ebből egy hosszabbítás után a Feyenoord ellen), az 55 tétmérkőzésből.] Sugalmazva, hogy ez egy nyugodt és unalmas csapat, sok erőlködéssel, de értelmi érzékelés alatt mégis bekúszik, hogy tudunk ennél többet is.

Ez a pergő egyhangú filmvetítésben feltűnő egy-egy képkocka manipulálja érzékeinket, és a tudat küszöbe alatt maradva hiteti el velünk, ez egy látványos futballra képes csapat (ez a szubliminális hatás, amit a reklámszakma imádta, a politika tiltotta, a pszichológia pedig elég kétkedve fogadta).

[Ezt a jelenséget a Harcosok Klubja is feldolgozta, amikor Tyler gyerekfilmekbe vagdos méretes bránereket; de szerintem KIVÉTEL NÉLKÜL mindenkinek inkább egy Columbo rész jut eszébe, amelyben a gyilkos reklámszakember a saját előadása közben pohár vizeket vág be áldozatának – akit előtte jól megetetett kagylóval – és aki így a falikúthoz járulva leterítésre kerül – Kettős vágás című epizód].

Idén úgy látszik nincs szükség erre a kétes trükkre sem, hogy egy látványosan játszó csapatot képzeljünk magunk elé: az eddigi 10 meccsből 5 is négy gólt, vagy annál többet hozott (igaz, nem mindig mi lőttük a többet, lásd Genoa). Mourinho tehát vette a kritikát, és eszkábált egy támadóbb szerkezetet, ami a szezon elején inkább csak érdekes volt, de mostanában mintha eredményes is lenne.

Árulkodó árnyékok

A Cagliarit ugyanis tükörsimán sikerült megverni, még úgy is, hogy 4 gólunkból elsőre kettőt is elvettek (Lukaku és a második félidőben Belotti), de a VAR éles szemű nyomozói megtalálták a megfelelő vonalakat.

[akár a Visszajátszás című epizódban, amikor a hadnagynak egy elég modernül felszerelt villában betörésnek látszó ügyet derít fel. Ez az, amikor a killer fószer telerakja a tolószékes feleségének a házat mindenféle kütyüvel, mint tapsikolásra lekapcsoló villany, meg minden szobában zártláncú kamerarendszer, amit null-huszonnégyben egy biztiőr néz. Mondjuk ez elég perverz dolog, de hát istenem… gazdagok. Na, itt a videofelvétel volt lebuktató, amit a hadnagy addig nézett az összes szemével, míg kiszúrta a tévedést].

Amit kifejezetten jó volt látni, hogy amellett, hogy berúgjuk a helyzeteinket (amiből statisztikai alapon nem volt sok: az első játékrészben 5 lövés, 3 kapura, 1,64-es XG; a másodikban meg úgy rúgtunk 2 gólt, hogy 0,80-es XG-nk volt, 2 kaput eltaláló lövésre), azok kialakítása is nagyon változatos. Az első komolyabb szituáció Bove magas labdaszerzéséből jött, de Dybala – aki elég gyenge meccset produkált, majd megsérült, de az Inter ellen reális az esélye a visszatérésre. Az első és második gól egy rendezetlen védelem elleni akció, amikor ugyan létszámban megvannak a védők, de egy jó bemozgással és tudatos passzal gólhelyzetet lehetett teremteni.

Ezen szituációk tökéletesre játszása persze a rendkívül gyenge védekezésnek volt köszönhető, amit a szárdok bemutattak (ezután elég nagy csoda, hogy Ranieri maradhatott: én úgy látom, olyan hiányosságok, és elcsúszások vannak, amiket szerintem nem tud már a saját módszereivel összerakni. De egyrészt ez nem az én gondom, másrészt meg persze tévedhetek is). Mindkét esetben látszik, hogy 2 üres ember is van a 16-os belül, akik egy jó labdát egyből kapura is tehetnének, ráadásul Spinazzola kb. 4,5 másodpercig nézhette a 16-os belül ácsorgó Aouart, mire odaemelte neki a játékszert (Aouar bemozgása talán nem volt tervszerű, mindenesetre az látszik, hogy az ellenfelet és Spinát is meglepte).

A harmadik találatunk pedig egy klasszikus előrevágott labda, és egy kiváló egyéni megmozdulás volt (Belotti).

Talán a negyedik találatunk, ami a legnagyobb különbséget jelenti tavalyhoz képest. Az, hogy a csapat képes kreatív egyéni megmozdulásokra, és bátorsága is van ezeket megvalósítani, miközben nem fél attól, hogy labdát veszít egy kockázatos átadással.

A nyeremény csábító ereje

Mialatt válogatott szünet zajlott, újabb érdekes botrány indult be az olasz futball éterében, mégpedig a játékosok fogadása labdarúgásra a fekete neten!

De kezdjük az elején, a válogatottal. [Eredendően a szuperintelligens gyilkos csődje című részt választottam. Hiszen Spalletti most, hogy felért a csúcsra igazán megdicsőülhetett, azzal, hogy a nép kikövetelte a válogatott élére, miután Mancini igazán elegáns húzással távozott onnan. Nos, a mi néhai tar mesterünk most elkönyvelhette az első vereségét, és ugyan nincs kétségbeejtő helyzetben, de azért igencsak kapaszkodni kell az azzurrinak, hogy címvédőként ott legyen a 2024-es Európa Bajnokságon. De a tematika mégsem ez lett: egyrészt, mert nem csak az olasz nemzeti tizenegybe delegálunk játékosokat, másrészt – és ez a fontosabb – ebben a részben semmi nem passzol a jelenlegi szituációhoz.]

Számunkra nem igazán volt megterhelő ez a két hét: Paredes 11, Karsdorp 23 percet, Celik egy félidőt játszott, Mancini Málta ellen, míg Cristante és El Shaarawy Angliával szemben lépett pályára. Bove az U21-seknél tolt le egy meccset. A legtöbbet foglalkoztatottabbak Zalewski (Észtország ellen gól és gólpassz, és egy félidő barátságos, mindkettő a lengyel U21-nél). Aouar és Azmoun (kb. 2 óra játékidő 2 barátságos meccsen); Ndicka (2 teljes meccs) és természetesen Lukaku, aki végigjátszotta Belgium mindkét tétmeccsét (számomra ez utóbbi az aggasztó, reméljük, ennyi idősen is bírja ezt a magas fokú terhelést, mert úgy tűnik Mourinho sem szándékozik pihentetni még az EL-ben sem).

A másik téma érdekesebb. Kezdődött azzal, hogy Fagioli kiállt és bejelentette, hogy játékfüggő és szeret tipszmikszelni, és Tonali volt a dílere (ő mutatta meg, hogy kéne). Ezután várható volt, hogy röpködnek majd a nevek. Jöttek is szépen sorban: Zaniolo, Zalewski, sőt El Shaarawy is szóba került. Na, ebből nyilván vizsgálat indult, ami nem tréfadolog, mert Olaszországban elméletileg 3 év eltiltást is lehet kapni csak a fogadásért (de együttműködéssel valószínűbb a „csak” 1,5 év), ráadásul focira fogadtak, volt, hogy saját csapattal kapcsolatban (Zaniolo – ki más? – bár akkor éppen sérült volt, de természetesen ellenünk, bravó). Ez felveti a manupuláció kérdését is, ami még nagyon probléma lenne, de ahogy az első híreket hallani, ez nem nagyüzemi dolog, hanem csak pár játékos egyéni bűne (bár Fagioli állította, hogy szenvedélyéről mindenki tudott a Juvenál).

A Roma, ahogy kell gyorsan reagált is. Kiadtak egy közleményt, hogy Zalewski nem ért az internethez, El Shaarawy meg túl öreg hozzá. De, nyilván lesz valamifajta vizsgálat nem csak klubon belül, ez szinte biztos.

[Gondolom megnézik mindenki fényképezőgépjét megnézik, mert az objektív beállításai lehetnek a megjátszott és eltalált lottószámok, mint A főnyeremény halál című részben.]

Gyilkosság vasárnap délben?

A gyilkos sorozat elnevezés nem csupán a szünet előtti, hanem azutáni állapotokra is alkalmazató. Visszatérve ugyanis ismét mérkőzés-mérkőzés hátán lesz. Kezdésnek vasárnap délben a Monza, majd csütörtökön a Slavia Praha jön, aztán egy Inter elleni rangadó. De, nem érdemes előre szaladni, jöjjenek először csak a lombardok csapat az Olimpicoba.

Nem ígérkezik könnyűnek ugyanis ez a találkozó. Egyrészt, mert a fél egykor lesz a meccs, ami általában minden nagycsapatnak nyűg, és ha nyernek is meccset, azt is igen visszafogottan szokták.

[A vasárnap délben valóban szokatlan is a dolog, Columbo meg is jegyezte ezt A döntő játszma című részben, amikor a helyi futballcsapat meccse alatt a klubigazgató-menedzser fejbe vágja a klub tulajdonosát. Mázli, hogy Friedkinék mindig kiülnek a lelátóra, így Pintonak nincs lehetősége ilyesmire…]

Másrészt a Monza egy jó középcsapat erősségű gárda, akiknek talán nem jött jól a szünet, mert egész jó formába lendültek (5 meccse veretlenek, az utolsó kettőn legyőzték a Sassuolot és a Salernitanat, ami a szimpatikus Sousa állásába is került). Igaz, Reggio Emilia-ban az első játékrészben lejátszották őket (12 kapura lövés, 4 eltalálta, 1-es XG, miközben ők 0,11-es mutatóval voltak), de a második félidőben fordult kocka, és simán lekontrázták ellenfelüket.

Tulajdonképpen erre kell nagyon figyelni náluk. Palladino gárdája ugyanis felállt védelem ellen nem igazán kreatív – miként egy középcsapattól elvárható – Ciurria és Colpani becselezései és 16-oson kívüli lövéseivel igyekeznek vezetést szerezni (5.8 próbálkozás, ami a 4. legmagasabb a mezőnyben). Ez a fajta tehetetlenség köszönhető több hiányzónak, elsősorban a kreatív Caprari sérülésének (a helyettesítő Papu Gomez, azért már nehezen tudja betölteni ezt az űrt), illetve a balszélső Carlos Augusto Interbe távozásának, aki lendületből képes volt támadni a réseket (Kyriakoupolos nem az a villámléptű szélső).

A védekezésük azonban nagyon masszív, köszönhető a Serie A szinten stabil játékosoknak, akiket tavalyról megszereztek, vagy idén kölcsönöztek. A Monza játékos politikája ugyanis leginkább egy mini-Sassuolo projektre emlékeztet: kevés saját nevelésű tehetség, de a nagyok akadémiáján pallérozódott játékosokat megszerezni és kinevelni egyet-egyet, amiből jókat lehet keresni. Ez egyelőre csak hatalmas mínuszokkal ment nekik: tavaly 46,66 millió eurót költöttek, idén 41,5, míg a bevételük a 2 év alatt összesen 185 ezer euró! (Carlos Augusto csak kölcsönbe szerepel a milánói kék-feketéknél).

Nem tudom ez a modell meddig tartható fenn – gyanítom nem sokáig – bár kétségtelen, hogy jelenleg az Atalanta nevelés Colpani (9 millióért érkezett, most is ennyit ér kb.), és az interes Di Gregorio (4,15-ért jött, most olyan 8 millióra taksálják) úgy tűnik szép karrier előtt áll, de a többször említett brazil szélső is pénzért tehető még.

Nálunk természetesen győzelmi kényszer van, a sérültek közül Llorente már visszatérhet, és közel van a felépülés Smalling, Pellegrini és Sanchez esetében is (Dybalaról már korábban szó volt). Várható kezdő:

Patricio – Mancini, Llorente, Ndicka – Kristensen, Cristante, Paredes, Aouar, Spinazzola – Belotti, Lukaku