Lehetne ez is a címünk, mivel José, a Genova elleni fiaskó után – és a Frosinone meccs előtt – mondanivalójának lényegét ezzel a frázissal lehetett leginkább megragadni. Igaz, ő még tisztességesen fogalmazta meg, de egyrészt helyenként Mourinho „olaszsága” vetekszik a mi Lölőnk magyarságával (ezt mesélték csak nekem J), másrészt ennyi aljas támadás jár a tőlem a mi Misterünknek az elmúlt hetekben nyújtott játékért, és főleg eredményességért.

Persze nem felejtettem el, hogy amiről beszélek immáron a múlt: legyőztük a Frosinone-t (összefoglaló is készült belőle), és azóta simán víz alá nyomtuk a Servette csapatát is. Így talán mondhatjuk azt, hogy talján szavaival sikerült megértetnie magát játékosaival, még ha nem is olyan eredményesen, mint az említett Kistérségi Cukkerberg az állami tendereken.

Persze ez a Servette igazán tökéletes ellenfél volt, ahogy az EL is, ezzel a csoportbeosztással igazán önbizalmat növelő lett/lehet. Ehhez pedig csak az kell/kellett, hogy a José által kért, begyakoroltatott, eltervezett dolgokat most könnyebben megmutathatják. És meg is megmutatták…

De, mielőtt a fanyalgás részére rátérnék, érdemes kis kitérőt tenni a mezszponzornál (tehát megkezdem a fanyalgást, csak mással kapcsolatban). Először is nyilván mindenki szeretné, ha mentes trikóban lépnénk pályára továbbra is, de hát erre aligha van lehetőség a mai világban.

Így érdemes akkor legalább egy vállalható, vagy jól fizető (az túlzás lenne, ha mindkettő) reklámot kapnánk. Nálunk ez valahogy eddig nem ment: A DigitalBits kriptovalutás „piramisjáték” úgy néz ki nem volt túl jövedelmező, így le is kerültek. Most pedig egy új jelenség, a szaúdi futball (és mindenfajta turizmus) felvirágoztatásából részesedhetünk. Nem is akárhogyan: évi 8,4 millió dolláros szerződéssel, mindez 2 szezonon keresztül. Ennek fejében a Roma mezein (férfi, női, és ifjúsági egyaránt) megjelenik a Riyadh Season felirat, illetve évente egy barátságos meccsen Rijádba kell járulni.

Bárhogy viszolygok is ettől a felettébb ronda felirattól, Friedkinék egészen jónak tűnő üzletet hoztak össze, igaz csupán két évre; de ezt nézhetjük úgy is, hogy ambiciózus tervük van a klubbal, és 2 év múlva jóval drágább felületet jelentünk majd. Meglátjuk.

Ja, igen, tartozom még, hogy mi is ez a Riyadh Season. Nos, ahogy kihámoztam, ez az egyik legnagyobb szórakoztatóipari cég a világon, akik – meglepő módon főleg Szaúd-Arábiában – elképesztően széleskörű és volumenű rendezvényeket csapnak össze, a sporttól a kiállításokon, és koncerteken át, a kulináris élményekig bezáróan. Legközelebb például Tyson Fury és Oleksandr Usyk fogja csépelni egymást a kedvükért…

És, ha már csépelés. Jöjjön a Servette meccs gyors összegzése. A svejci alakulat nem számít különösen nagy esélyesnek hazájában sem, tavaly meglepetésre a 2. helyen végeztek (és automatikusan bejutottak az EL csoportkörbe); akkor a 7. helyre várták őket, idén azonban a jóval előkelőbb 3. pozícióra predesztinálják – predesztináció, Svájc, értitek – a genfi együttest. Ebből azért nem sokat mutattak meg, jelenleg ugyanis a Credit Suesse Super League-ben is csupán a nyolcadikak. Értékük 27,71 millió euró, ami azt jelenti, hogy nálunk 5 játékos is többet ér, mint a komplett csapat (persze ezeket mindig érdemes helyén kezelni).

Mindenestre szívesen szurkolnék a kis Servettenek, hogy kapaszkodjon fel a svájci bajnokság magasabb fokaira főleg, ha – ahogy a HS7 megénekelte, „lenne penzióm, meg egy kis jachtom a genfi tón…” (itt a helyesírási-ejtési hibát még a rím és ritmus adta ki), de ellenünk fikarcnyi esélye sem volt. És ez így helyes: összesen 1 kaput eltaláló lövést hoztak össze a meccsen (igaz Cristante azért ismét bizonyította rögtön az elején, hogy ebben a 3 védős felállásban neki semmi keresnivalója nincs a középső pozícióban).

Lukaku megszerezte zsinórban 13. Europa League meccsen is a maga találatát, ami egészen egyedi rekordbeállítás. Pellegrini beállva adott egy gólpasszt, és lőtt egy szép gólt (majd megsérült, és elég kérdéses, hogy pályára lép-e Cagliariban). Belotti pedig duplázott, tehát élt azzal a lehetőséggel, amit José biztosít neki. Mourinho pedig megszerezte a 24. EL győzelmét, amellyel az edzői rangsorba feljött az 5. helyre, holtversenyben Sarrival, és még idén befoghatja Andre Villas-Boas-t (25 siker), és a mi néhai Fonseca-nkat (26). (Két Sevilla tréner Jorge Jesus és Emery elérhetetlen távolságban van, de amúgy ezeknek a statoknak nyilván semmi jelentősége nincs, csak érdekességek).

És, akkor most el is jöttünk a bátorak részig. Persze a genovai négyes után kimentünk és megvertük a Frosinone-t, majd szintén otthon a Servette-t, na de ez messze van attól, hogy azt mondjuk: a csapat egyenesbe jött. Kéne nagyon egy idegenbeli siker, ami valljuk meg, igen hiánycikk. Az elmúlt 15 távolabb lejátszott mérkőzésből, mindössze kettőt sikerült megnyernünk (igaz, ebbe minden tétmeccset beleszámoltam, ha kiveszem az EL-t, akkor 10 meccsen 1). Ez konkrétan siralmas, és nem lehet azzal magyarázni, hogy tavasszal meneteltünk és nem érdekelt minket az olasz első osztály (ami szerintem nem is igaz), meg azzal, hogy idén meg még nem állt össze a csapat.

Most nincs is nagyon mire fogni a dolgot. Szardínia pedig az a hely, ahol agyonverni éppenséggel nem lehet az ellenfelet, de eddig Ranieri mester csapata elég legyőzhetőnek tűnt. Az is lehet, hogy a mi néhai, ősz mesterünk utolsó lehetősége a szárd kispadon, mert eddig lehozott 7 mérkőzés 2 pont és 2 rúgott gól nem túl fényes, ráadásul válogatott hetek előtt állunk.

Külön nehézség számukra, hogy Lapadula és Mancuso, a két centerük még mindig nem lesz bevethető, mondjuk egyik sem világklasszis, de a helyettük érkező papíron jobb nevekből álló Petagna – Shomurodov kettős sem váltotta meg a világot. Valószínűleg nem lesz a bajnokságot ígéretesen kezdő szélsőjük, Luvumbu és Gaston Pereiro sem, akik az előre játékban sokat segíthetnének. A középpályán pedig Rog küzd sérüléssel, Jankto pedig most tér vissza, nyilván fizikailag messze nem tökéletes állapotban.

Eddig nagyon változó felállásban küldte pályára Ranieri fiait, – még, ha az eredmény elég változatlan is maradt – különösen Nandez vált egyfajta „Servette-bicskává”: a Fiorentina ellen inkább védekező középpályás volt, irányító szerepkörrel, a Milan ellen inkább ütköző, az Atalanta ellen szélső középpályás (már majdnem csatár erélyekkel). Számomra kérdéses, hogy taktikai megfontolások, vagy csak a hiányzó rések betömködésére kerül, egyfajta szárd Cristanteként, hol ide, hol oda? Gyanítom inkább az előbbi.

És, ha már Cristante: úgy néz ki, ő helyettesíti ismét Llorente-t (aki Kumbulla-t helyettesíti, aki Smallingot pótolta), közvetlenül Rui Patricio előtt. Mellette Mancin és Ndicka sem meglepetés, sőt tulajdonképpen az egyetlen opció.

Nagyobb variációs lehetőségek a középpályán várhatóak, ahol a Spinazzola, Bove, Paredes, Aouar, Kristensen sort ígérik. Előre pedig Dybala – Lukaku kettőst.

Mivel pedig bátorak vagyunk, én rá merek nézni a táblázatra, ami jelenleg elég elkeserítő. Az egyetlen derültségi faktor a Lazio helyezése lehet csak, aki az Atalanta ellen lép pályára a fordulóban. (De őszinte örömöt nekem az nem okoz, hogy másnak még szarabb.) Mindenesetre egy győzelem akár a 9. pozíciót is érhet a forduló végén, ami még mindig büdös messze van a BL helyektől, de legalább valami előrelépés féle mutatkozna.

A meccsre nem várok túl sokat, ha meg tudjuk szerezni a vezetést, akkor nagy valószínűséggel nyerünk, ha a Cagliari, akkor szerintem X (ugyanígy, ha nem tudunk betalálni). Jelenleg olyan más forgatókönyvet nem látok magam előtt, mint ez a halovány kevésgólos és kevés helyzetes felállás, de ki tudja, lehet, hogy a két rutinos tréner majd meglep valamivel…