Vasárnap este (szeptember 17-én természetesen) az AS Roma csapata – továbbiakban csapatunk – egy tisztességes győzelmet aratott az Empoli gárdája ellen. Vagy inkább nevezzük nevén: tönkreverte ellenfelét!
A hurrá hangulat azonban, ahogy olvasom elmaradt. A győzelem kötelező volt, és nagyon kellett is, hogy a csapat ne ássa el magát így a szezon legelején, de még a nagyarányú győzelemben is érzek – én magam is – szkeptikus rezgéseket. Most cél egy tisztességes összefoglalása a mérkőzésnek:
Na, de! Lehet-e egy olyan mérkőzésről átfogó elemzést írni, amelyen már a 2. percben megvolt a vezetés? Ráadásul ez a vezetés messze nem egy kidolgozott akció terméke: egy egyszerű – ráadásul elég gyenge – beadás után Walukiewicz kézzel ütött bele a labdába. De talán érdemes a szituációt megnézni közelebbről:
Ugye ismerős? Ez ugyanaz a helyzet, ami a 4. gól előtt volt, a nagy különbség az, ott Lukaku mutatta, hogy ne neki, hanem eleve Dybala-nak passzolják be a labdát. És itt el is érkeztünk a mondanivalónk lényegéhez: Lukaku.
A belga rutinja, ereje és úgy látszik játékintelligenciája is nagyon kellett ennek a csapatnak. Abrahammal ellentétben ő rengeteget kommunikál a többiekkel, nemcsak kéri a labdákat és keresi a területeket, hanem a saját szerepén túl figyeli a többiek mozgását is. Legalábbis nekem úgy tűnt.
A fizikai erőnléte pedig még most is nagyon hasznos. Már a Milan ellen beállásakor is lehetett látni, a majdnem vízilabdára emlékeztető centerjátékot, amikor átpasszolva az védekező csapat középpályás vonalát, a belga háttal feltart 2 embert, és jó pár másodperccel később passzolja tovább. (Mivel Abraham nem ennyire erős, ő szeret egyből visszapasszolni, vagy lefordulni, mindkettővel az a gond, hogy nagyon mélyről jönnek az indítások, így a társak nem érnek fel, ha pedig a lefordulás sikeres is, akkor nagyon magányossá válhat az angol, többségében kiszorított helyzetben. Innentől maximum bedobás, vagy szabadrúgás kiharcolása lehet a cél). A harmadik gólnál Lukaku eme előnye látható: addig tartja a hátán az embert, amíg a villámléptű Cristante odaér.
De kérem, fontos az időbeliség! Az első 2 találatnál ugyanis fokozottabb figyelem övezte a centerünket! (A másodikról mindjárt lesz kép, nem kell türelmetlenkedni), de Zanetti a félidő közepére váltott, egyrészt a fellépő Sanchez – Cristante páros miatt (mindketten elég aktívan segítették a támadásokat, beléptek az üres területekre; a második gólnál ez is látszik), másrészt kockáztatott, hogy az esetleg fellépő szélsők helyén Cancellieri – Cambiaghi kettős valamit mutasson támadásban.
És itt el is következtünk a fanyalgós részhez. Igazából azt lehet mondani, hogy nagyon kevés dologban változott a focink, egyszerűen csak jóval eredményesebb volt. Egyrészt, mert a koncentráció megvolt, másrészt, mert kihasználtuk az adandó alkalmakat. Lukaku fizikai erejére felkészülni nem könnyű, de nem is lehetetlen feladat egy másik ellenfél számára (pl. ha a védelem elé egy valódi szűrő középpályást állítanak). Sanchez góljánál – mint látható – pedig létszámban tökéletesen megvoltak, „csak” mindenki úgy engedte el az embert, mint én a munkát péntek dél körül.
A bajnokságban a következő ellenfelünk ellen majd kiderül, az a Torino lesz…
De előtte, Európa Liga!
Meglepően keveset beszéltünk az EL-ről mostanában. Talán a tavalyi csalódottság, talán az idei csoportbeosztás vagy, csak érdektelenség. Most némileg kötelező lesz pótolni…
Kezdjük a csoporttal: a G jelű kvartettbe kerültünk az igencsak verhető Slavia Praha, Sheriff Tiraspol és Servette mellé (illetve mi voltunk itt előbb, ők jöttek mellénk). Ebből nem csupán illik továbbjutni, hanem az első hely a minimum. Első ellenfelünk a Sheriff lesz, mégpedig Tiraszpolban a mai napon 18:45-kor.
Személy szerint azt gondolom, hogy tájékozott ember vagyok, de bevallom, sem Moldováról nem tudok sokat, sem a Sheriffről, de utána olvasva kicsit, szerintem jó is volt így. Mindenesetre most rátok öntöm, amit tudok, hogy nektek se legyen jó…
Mi az a Moldova?
Ahhoz, hogy valami képet alkossunk a Sheriffről, tényleg csak egy kicsit bele kell mászni Moldova csodálatos történetébe. Igazából Besszarábia (nem nevetni), Bukovina, és Moldva néven fut a középiskolai Történelem Atlaszban (ezek néha helyettesítik egymást, de elvileg 3 különböző, nem pontosan meghatározott terület), melyre nagyfokú befolyása volt a Magyar Királyságnak is még anno a középkorban. Aztán jöttek a törökök, majd az oroszok, és a románok, hogy aztán a szovjetek einstandolják és váljon az Unió részévé (a szovjeté természetesen). Ennek megfelelően elég kevert lakosú terület, olyan, hű de nagy identitás nélkül. A román anyanyelvű lakosság egy jó része szívesen csatlakozna is Romániához, míg egy másik jó része nem, mellette pedig ukrán és orosz nációjúak sem tapsolnának a dolognak.
Nem is csak a lakosság, hanem elsősorban a politikai-gazdasági vezetők, akik a Szovjetunió felbomlásakor úgy érezték a Romániához csatlakozás anyagilag nem túl jövedelmező nekik. Ezért kikiáltották 1990-ben a Pridnesztroviai (vagy Transznisztriai) Moldáv Szovjet Szocialista Köztársaságot és kérték a visszacsatolásokat a Szovjetunióhoz. Na, ebből nyilván balhé lett, volt egy kis csihi-puhi, de a lényeget tekintve a mai napig ez a Transznisztria Moldovában létező önálló kormánnyal,és rendőrséggel létező autonóm állam, akiket ugyan Moldován kívül senki nem ismert el, de léteznek.
Na, ennek a résznek a fővárosa Tiraspol.
Mi az a Sheriff?
Erre a kisebb bevezetőre nem csak ezért volt szükség, hogy kb. képet kapjunk arról hol is lép pályára kedvenc csapatunk. A Sheriff Tiraspol ugyanis ebben a légkörben született meg. Illetve nem ő, hanem az atyja, Victor Gushan (az angol átírást használom, mert fogalmam sincs a cirill-magyar fordításról), még pontosabban nem is ő, hanem a vagyona. Gushan ugyanis egy volt KGB ügynök, aki beceneve lehetett a Sheriff, és harcolt a 1991-es fiaskóban is, természetesen a transznisztriai oldalon.
1993-ban megalapítja a Sheriff Holdingot, ami a második legnagyobb cégcsoport a területen. A kezdeti cigaretta és alkohol csempészet kereskedelem mellé bejött az olaj (mi más? Ó, azok a 90-es évek), távközlés, média, stb. De nem csak a környéket uralta le, van üzlete szerte Európában (Ciprus, Németország, Ukrajna, de állítólag a Krím annektálásánál sem járt rosszul). Jelenleg 2 milliárd dollárra becsülik a vagyonát.
Sőt, igazi királycsináló is, de ez gondolom már nem lepett meg senkit sem. Igor Smirnov transznisztria első elnöke vámmentességet biztosított neki, cserébe támogatta pártját, ellenfelét Shevchukot pedig elüldözte az országból (a volt képviselő szerint meg is akarta öletni, de ez elég hihetetlenül hangzik). Azóta a politikai ellenzék meg is szűnt.
Szóval, a mi Kubatov Gáborunk (Úristen miket beszélek?!) 1997-ben úgy érezte alapítania kell egy futball csapatot. Ez lett a Sheriff Tiraspol, ami gyakorlatilag azonnal sikeres lett. 2001-ben nyerte meg az első bajnoki címét (1999-ben már a Moldáv Kupát elhódította), azóta pedig mindössze kétszer nem ők örülhettek az év végén.
Európában is elég nagy rutinjuk van már: 2009-ben, 2010-ben, 2013-ban, és 2017-ben játszottak már az Európa Liga csoportkörében; de mindegyik alkalommal a 3. helyen végeztek. Az igazán nagy eredmény 2021-ben a Bajnokok Ligájával jött el, ahol bejutva legyőzték a Real Madridot is a Bernabeuban, a csoportot pedig megint csak a harmadik pozícióban fejezték be (az Inter mögött, a Shaktar Donyeck előtt). Így tavasszal is pályára léphettek nemzetközi meccsen, igaz nem sokáig: a Braga búcsúztatta őket, büntetőkkel.
Idén a Bl-ből indulva (első körben nyertek a román Farul Constanta ellen, majd kiestek a Maccabi Haifatól), selejtezőn verekedték be magukat újfent az Európa Liga csoportkörbe (a Bate Borisov, és a KÍ Klaksvik testén keresztül).
Természetesen sok idegenlégióst foglalkoztatnak: mindössze 5 moldáv útlevéllel rendelkező játékosuk van a keretben (abból is 2 orosz és 1 brazil), de főleg Dél-Amerikából és Afrikából tudtak meríteni. A keret legértékesebb játékosának tartott Rasheed Akanbi és a szintén jóra értékelt Vinícius Paiva és Abou Outtara is sérüléssel küzd, így sokkal könnyebb dolgunk lesz…
Mi lesz a csapatunk?
Nálunk a korlátozások miatt nem lehetett minden érkezőt nevezni az EL-keretbe: végül Kristensen és Azmoun lettek az áldozatok, ami azt jelenti, hogy Karsdorp a nemzetközi porondon kapja meg az esélyt. Emellett Smalling, Kumbulla, Pellegrini és Abraham is sérültek továbbra is, Dybala épségét pedig valószínűleg nem akarja Mourinho kockáztatni.
A várható kezdőt ennek megfelelően:
Svilar – Mancini, Llorente, Ndicka – Karsdorp, Paredes, Cristante, Bove, Zalewski – El Shaarawy, Lukaku
Milyen reményekkel?
Természetesen nem gondolnám, hogy nagy lázba hozott volna mindenkit ez a találkozó. De van több dolog is, ami miatt érdemes minél több pontot gyűjteni. Jövőre ugyanis megváltozik a Bajnokok Ligája lebonyolítása.
Az eddigi 32 helyett 36 csapat lesz, a maradék 4 hely pedig különböző koefficiensek alapján jön össze. Konkrétan az idén 2 legtöbbet gyűjtő nemzeti bajnokság ugyanis kap további 1-1 helyet. Tavaly Anglia mellett nem meglepő módon a döntőket játszó Olaszország volt ebben a legjobb, így az 5. hely is BL indulást jelentett volna.
Ez persze nem csak rajtunk múlik, hiszen, mi az elmúlt időszakban derekasan részt vettünk a pontok (matricák, dicséretek, nyomdák, piros pöttyök, kisötösök, stb.) gyűjtögetésében, viszont ez eggyel több lehetőség (az első 4 és az EL trófea mellett) elérni az áhított célt.