2023. szeptember 27-én 20:45-kor az AS Roma hazai pályán fogadja az Empoli együttesét, visszatérve egy rövid válogatott szünetet követően. A csapat a gyalázatos 18. helyről várja a mérkőzést – nyeretlenül – egy olyan toszkán kis csapattal szemben, aki év végén nagy eséllyel akár búcsúzhat is az első osztálytól.

Ez kínosan emlékeztet egy szituációra, melyben jó pár évvel ezelőtt álltunk: érdemes is visszamenni 2009. szeptember 13-ára, hogy megváltoztassuk a jelent, vagy jövőt (vagy valamit)!

Fel is pattintottuk a Delorean füstölgő ajtaját és máris olvashatjuk a szomorú híreket: két meccs és két vereség! Luciano Spaletti, az eddigi sikerkovács távozott (miként most is, csak nem idény közben és nem tőlünk). Helyét Claudio Ranieri vette át, [aki jelen pillanatban a szárd kalózok élén nem éppen valami varázslatos szezonkezdettel bűvölte el szurkolóit (2 meccs 1 pont és 1 rúgott gól). De ezt akkor még nem tudhatjuk…]

Akkor még „csak” egy romanista, tapasztalt, jó eredményeket hozó, de végső győzelemre képtelen edzőt láttunk benne. [Persze ez nyilvánvaló túlzás, akkor már felemelhetett egy Coppa Italia (Fiorentina), egy Copa del Rey (Valencia), egy Intertoto Kupa (Valencia), és egy Európai Szuperkupa (Valencia) trófeát is, emellett 2 másodliga és egy harmad liga győzelme is volt]. De Istenem, ki álmodott végső győzelemről két vereséget követően? Szóval Ranieri tökéletes volt arra, hogy kamatoztassa a külföldön és idehaza szerzett tudását (leírnám, hol edzősködött, de majd inkább kvízjátékban teszem föl), és legalább európai kupaporondra kormányozza az együttest.

Azt azonban tudtuk, hogy a látványos futball helyett, egy biztonságra törekvő játék kerül előtérbe. De erre is azt mondtuk, mindegy, ennek a szezonnak már úgyis lőttek…

Az ellenfél a Siena együttese volt/lesz, olyan arcokkal, mint Curci, Rosi, vagy Vergassola, Ghezzal, Calaio és Maccarone; nem is csoda, hogy az idény végén kiesnek/tek. Ennek ellenére Maccarone villant egy nagyot, és az első félidő közepén hintába tette a mi hajdani szőke sziklánkat – Mexes – majd bevert egy termetes gólt, amivel a toszkánok tartották is magukat a nem túlságosan eredményesen próbálkozó Romaval szemben. Jött azonban a fordulat: Mexes egy szép Totti lekészítés után védőkhöz képest szokatlan magabiztossággal pattintott be egy helyzetet a 73. percben, majd a 88.-ban egy szabadrúgást a friss szerzemény Riise vágott a hálóba! Győzelem, és ez fordulatot jelentett csapatunk számára a szezon hátralévő részében! Innen kapaszkodtunk fel egészen a dobogó tetejéig 20 győzelem mellett 8 döntetlennel és 3 vereséggel (a 33. forduló után vettük át az első helyet)! Micsoda feltámadás!

A mostani Empoli is nagyon hasonló, az akkori Sienahoz. Valamivel azért erősebb, de célja a fiatal játékosok kinevelése mellett, természetesen csak a bennmaradás lehet. Az előbbi kategóriába tartozik Vicario eladása a Tottenhamnek, aki megdöntötte az Empoli átigazolási rekordját is, a maga 20 millió eurós vételárával (és akit velünk is szóba hoztak, de természetesen nem sok esélyünk – és pénzünk – lett volna a kapus megvételére). Helyére pedig az elég tehetségesnek tűnő Caprile érkezett, akire a Napoli csapott le, miután tavaly remek szezont ment a Bariban, majd gyorsan kölcsön is adta, viszont ellenünk biztosan nem ő véd majd. (Igaz, amikor a kapu előtt állt, sem volt sok köszönet benne, a Verona elleni meccs rajta ment el). Majd próbálkoztak Perisannal (Monza ellen, szintén nem tűnt magabiztosnak), majd a veterán Berisha következett (Juventus ellen), aki nem volt rossz, így valószínűleg ő hárítja majd rohamainkat.

Ami még változás lehet, az elsősorban a középpálya, és főleg a tavaly búcsúzó Spezia különítménye: Bastoni, Gyasi, Kovalenko és a legifjabb Maldini (igaz, az utóbbi kettő csak kölcsön volt liguriában, ebből Maldini kisebb sérüléssel küzd). Adva van tehát, egy elsősorban szerényebb vízhordókra építő együttes, melyben pár tehetséges fiatal kiteljesedhet (pl. az említett kettőn túl, Shpendinek, vagy Baldanzinak, Cambiaghinak, és a római nevelés Cancellierinek jósolnak nagyobb karriert), de eddig Paolo Zanetti együttese nem sokat mutatott.

A legnagyobb problémáik a góllövéssel adódtak (mivel ilyen még nem volt idén, leszámítva a másodosztályú Cittadella elleni kupameccset, mondjuk ott is kiestek), és főleg az arra alkalmas helyzetek megteremtésével: közel 12 lövést eresztettek el átlagban, de csak a felét a 16-oson belül, és nulla lövés az öt és feles környékéről. Magyarul, nem tudnak – vagy csak nagyon keveset – minőségi helyzeteket előállítani. A veterán Caputohoz nem is nagyon tudják eljuttatni a játékszert: mindössze 15-ször passzol egy meccsen, annak is csak 60%-a sikeres, lövési kísérlete meccsenként 2, csellel pedig nem próbálkozik; gyakorlatilag eggyel kevesebben vannak a pályán. (Alternatívája az a Destro lehet, aki szintén nem fiatal, és megfordult nemcsak nálunk, de a Sienaban is).

Az ellenfél, tehát ideális lenne, hogy az eddig igen gólképes védekezésünket rendbe tegyük, és valahogy megszerezzük első győzelmünket, hogy fordíthassunk az eddig siralmas szezonon.

De várjunk csak, ahhoz, hogy megváltoztassuk a jövőt, nem ide, hanem a Samp elleni meccsre kellett volna ugrani… Jó, beszállás, irány a „jövő”. 2010. április 25…

… Kész is, Cassano kidőlt. A meccset megnyertük. A bajnoki címet behúztuk. Ranieri már nem lúzer, Mourinho nem triplázik, De Rossi bajnoki címet szerez. Mindenki könnyes szemmel egymást ölelgeti, mehetünk vissza a saját jövőbe…

… Ahol kiszállva az autóból, ránézünk a Roma Empoli elleni kezdőjére:

Patrcio – Ndicka, Smalling, Llorente (Mancininek valami izomsérülése van, Kumbullat tudjuk) – Spinazzola, Paredes, Cristante, Bove, Kristensen (Sanchez, Aouar és Pellegrini is maródi) – El Shaarawy, Lukaku (Dybala és Abraham nélkül).

[Persze ez nem hivatalos kezdő, csütörtökön lesz még meccs, lehet pihentetni is fog Mourinho, esetleg valakit összedrótoznak]

Hát, nem sok minden változott. A szomorú igazság az, ha akkor nyerjük a scudettot, semmivel nem kerültünk volna jobb anyagi helyzetben, semmivel sem fognak jobb döntéseket hozni az előző amerikai tulajdonosaink, és semmivel sem lenne szerényebb Mourinho. (bár eggyel több címünk lenne)

A jövő nem változott, viszont idén más lehet a helyzet: ha nem sikerül eljutni a Bajnokok Ligájáig, akkor marad a két éve megszokott játékospolitika, a fiatalok kiárusításával, és kölcsönök/ingyenesek érkezésével; sőt talán rosszabb is lesz, hiszen José valószínűsíthető távozásával, talán kevésbé vonzó alternatívát nyújtanánk. Szóval fordítani kell a szezonon, és megváltoztathatjuk a jövőt is, valamivel nagyobb anyagi lehetőségekkel.

(és akkor jöjjön a bónuszjáték: Melyek voltak Claudio Ranieri csapatai? Jó szórakozást!)

https://www.sporcle.com/games/msahly/claudio-ranieri-teams-managed