Rendkívül fontos heteket élünk, ami a Roma szezonját illeti. A bajnokságban és az Európa Ligában is sorsdöntő meccsek jönnek, és egyre rosszabb állapotban van a csapat. A kulcsemberek dőlnek ki, a győzelmek meg elmaradnak. Ha ma nem fordul a kocka, a bajnokságban kitűzött céloktól jó eséllyel búcsút vehetünk.

Szerdán Monzába ment a csapat, ahol az idei év újonca rendkívül jó arcát mutatta ismét. Palladinoék a szezon meglepetéscsapata lettek a középmezőnyben elfoglalt helyükkel, illetve a nagyok ellen elcsípett pontjaikkal. Ellenünk is jól kezdtek, rögtön az első percben eladta Celik a labdát, ami után Dany Motta került helyzetbe, és annak ellenére, hogy csak pár másodperc telt el a meccsből, Rui Patricio nagyot védett.

Kidolgozott helyzet az egész meccsen nem sok volt, a gólok sem nevezhetőek annak. Di Gregorio óriási kapushibájából szerezte meg a vezetést El Shaarawy a 24. percben. A szezon végére nagyon jó formába került a támadónk, persze a második félidőben meg is sérült úgy, hogy idén már nem látjuk őt játszani. A következő percek nem arról szóltak, hogy a vezetés birtokában megnyugodva játszana a csapat, először Dany Motta lőtt szemben a kapuval egy kicsit mellé, majd Caldirola lőtt egy akkora gólt, amekkorát tényleg nagyon ritkán látunk. Rovella jó 45 méterről ívelt a 16-osunk területére, ahol az 5-ös magasságából, nagyon éles szögből, a levegőből kapásból lőtt egy bombagólt Caldirola, aki civilben nem Ronaldinho, hanem egy középhátvéd.

1-1-el fordultak a csapatok, és a második félidőben is inkább a Monza járt közelebb a vezetéshez. Míg mi a 94. percben veszélyeztettünk egyedül, ott Carlos Augusto kétszer is majdnem átverte Rui Patriciót. Az eredmény azonban nem változott, viszont ennél is rosszabb történt. Megsérült El Shaarawy, és Celiket kiállította rendkívül szigorúan és túlzóan Chiffi. Ez az eredmény azt jelenti, hogy ebben a pillanatban a hetedik helyen vagyunk, noha pár hete még – igaz, a Juventus kálváriája előtt – harmadikok voltunk. A Milan tett nekünk egy szívességet a botlásával a Cremonese ellen, így jelenleg hárman is 58 ponttal kopogtatunk a negyedik hely ajtójában, ahol az Inter áll 60 ponttal.

És nem is ez a gond, mert nekünk ma este lehetőségünk lesz megelőzni az Intert, és utána már hozható meccsek következnek. Hanem az, hogy elfogyott a csapat. A legjobb játékosaink sérültek, Smalling, Llorente, Dybala és Wijnaldum is a kezdőben lenne, ha nem lenne sérült, az egyik legjobb formában játszó játékosunk, El Shaarawy épp most írta ki magát a szezonra. Akik meg maradtak, azok annyira csapágyasra vannak járatva, hogy Mourinho szerint ez az oka annak, hogy nem tudnak koncentrálni, a fizikai teljesítőképességeik határán túl vannak.

Ma 18 órától fogadjuk az Intert, akiket ősszel Milánóban hátrányból fordítva tudtunk legyőzni, a ma hiányzó Smalling és Dybala góljaival. Az Inter is nagyon sokáig botladozott a bajnokságban, de az utóbbi három meccsüket megnyerve, most ők állnak a negyedik helyen. Emellett a BL-ben is elődöntőbe jutottak, így ők is játszanak hétközben majd. Viszont velünk ellentétben nekik nem nagyon van sérültjük, így D’Ambrosio és Gosens kivételével a legerősebb csapattal állhatnak fel ellenünk.

Míg nálunk Abraham és a már sérült Belotti is gólképtelen, ott Inzaghi eldöntheti, hogy Lukaku, Dzeko, Lautaro és Correa közül melyik két csatárral kezdjen. Nagyon régen nézett már ki ennyire egyértelműen a két csapat közötti esélykülönbség. Nem tudom, mi az, ami mellettünk szólna most, azon kívül, hogy dafke is megmutatjuk, illetve, hogy teltház előtt játszhatunk hazai pályán.

A csapat a meccs előtt Trigoriában aludt, így készülve az összecsapásra. Felforgatott kezdő lesz, az olasz lapok szerint így fog kinézni: Patricio; Ibañez, Cristante, Mancini; Spinazzola, Bove, Matic, Zalewski; Pellegrini, Solbakken; Abraham. Ha valóban Lukaku kezd, Cristanténak piszok nehéz dolga lesz, és nagyon fog nekünk hiányozni Smalling, aki pont az ilyen drabális centerek ellen a legjobb. A középpályán Matic visszatér hál’Istennek, Dybala pedig vélhetően a padról fog beszállni.

Csütörtökön Európa Liga elődöntőt játszunk a Leverkusen ellen. Nehéz lenne megmondani, hogy melyik meccs fontosabb, de ha ma nem nyerünk az Inter ellen, szinte kilátástalan, hogy odaérünk a BL helyre a bajnokságban. Viszont tartalékolni sem tudunk, hogy innentől csak az Európa Ligára koncentráljunk, mert nem maradt annyi játékos a keretben. Ahhoz képest, hogy három hete még milyen jól néztünk ki, a szezon végére borzasztóan nehéz helyzetbe került a csapat a sérülések miatt. Európa Liga döntő és negyedik hely helyett most bőven esélyesebb egy hetedik hely, és EL kiesés a Leverkusen ellen. Akkor pedig ott vagyunk, ahol tavaly, nem történt előrelépés. Csodára van szükség, de ha ma este csoda történik, történhet a szezon további részében is.