Ezek nagyjából a legfontosabb megállapítások a Roma kapcsán most. A válogatott szünet és a Sampdoria legyőzése után most Torinóban is nyerni tudott a csapat egy jó Mourinho-s mintameccsen 0-1-re. Ezek kellenek nagyon a BL indulás kiharcolásához és ahhoz is, hogy bírjuk a két sorozatot, mert szinte végig tartani az előnyt azért könyedebben megy a csapatnak mint hátrányból küzdeni. A poszt másik témája pedig az EL negyeddöntő lesz, ahol a UEFA nosztalgia-gépe a már-már fő európai riválisunkká váló Feyenoord-dal sodort össze újra.
A torinói mérkőzés szerencsésen alakult, Zalewski egy megindulásánál betört középre és kilőtte a labdával az elé vetődő védő kezét. Az ismétlést nézve bevillant a Sassuolo elleni meccs ahol egy az egyben ugyanilyen kezezésnél maradt csendben a VAR, pedig mennyivel másképp alakulhatott volna az a meccs is. Ki tudja min dőlnek el ezek a dolgok, vajon a fekete csíkok segítenek a mezen? Dybala természetesen higgadtan értékesítette a büntetőt, lőtt már ő ennél nagyobb téttel is sikeresen tizenegyest úgyhogy megvolt a korai előny. Innentől kezdve pedig pont az történt amire számítani lehetett, egy borzasztóan unalmas mérkőzés, amin onnan tudhatta az ember, hogy hibázott valaki a Roma-ból ha történt valami. A mérkőzés 3 perces összefoglalójába is egészen gyenge próbálkozások kerültek be, egyetlen Torino fejest kivéve amikor pedig Rui Patricio mentette meg a csapatot. Két győzelem pedig sokat ér idén, visszatértünk a harmadik helyre, amihez például a bajnokságban gyengélkedő (de a BL-ben nagyszerűen játszó) Inter és a nagyon kiszámíthatatlan Milan is kellettek. A lényeg, hogy most a Roma a harmadik a „gagyi, bárki által megnyerhető” Konferencia Ligát beáldozó Lazio mögött. Természetesen az az első, hogy a Roma legyen ott a top4-ben, de ha lehetne másik kérésem akkor jó lenne ha a Lazio meg minél távolabb maradna az olasz bajnokság érdemi képviseletétől európai színtéren, mert abból sok jó nem szokott születni.
Újra a Feyenoord lesz tehát az ellenfelünk, miután az elmúlt 10 évben már párszor összefutottunk velük. Először egy, a holland szurkolók miatt, balhés EL párharcban kieséses körben (a római meccs előtt ugye millió euros értékben okoztak károkat a városban, de Rotterdamban sem bírtak magukkal, Gervinhot egy emberméretű felfújhatós banánnal dobták meg, de egy ponton annyi mindent dobáltak a pályára, hogy félbe is kellett szakítani a meccset. Emlékezetes, hogy pár hónappal ezután pedig az UEFA a holland bajnokságnak ítélt plusz egy helyet európai kupaindulásban Fair Play díj jogcímén) ami miatt már a sorsolás után kezdődött a feszültség a hollandok és a római városvezetés között. Aztán jött a tavaly májusi tiranai EKL döntő ami mind a két csapatnak különösen fontos volt, Rómában és Rotterdamban is 50-50 ezer ember nézte kivetítőn a mérkőzést a hazai pályákon úgyhogy biztos nem zárták a szívükbe akkor sem a hollandok a Romat. A Feyenoord sikeresen folytatja azt az építkezést amit lassan két éve kezdtek meg Slot-tal, és a tavalyi harmadik hely után magabiztosan vezetik a holland bajnokságot a 14. forduló óta. Ráadásul nagyon jó formában is vannak, az elmúlt 10 meccsükből kilencet megnyerték (egy döntetlen a Shakhtar ellen, amit egy 7-1-es győzelmük követett) és ebben egy amszterdami győzelem is benne volt az Ajax ellen, pedig tavaly és még az év korábbi szakaszában az volt a jellemző, hogy a nagy meccseken (PSV ellen jött az egyetlen vereségók idén a bajnokságban majd egy döntetlen, Ajax ellen döntetlen a korábbi meccsükön) kevésbé voltak sikeresek, de úgy tűnik ebben is sikerült előrelépni idén úgyhogy mindenképpen nehezebb meccsre kell készülnünk mint tavaly a döntőben. A korábbi rivalizációt tekintve jó lenne folytatni az eddigi eredményeinket a Feyenoord ellen és idén is bejutni egy európai kupa elődöntőbe, ehhez pedig először Rotterdamban kell megfogni a hollandokat hogy jövő héten már kevésbé lelkesen érkezzenek Rómába mint 8 évvel ezelőtt.