Csütörtök este csapatunk lejátszotta hazai mérkőzését a Real Sociedad ellen az Európa Liga nyolcaddöntőjében (2-0). Ezzel egy héten belül két fontos rangadót nyertünk, ezért igazán jár a gratuláció, na meg a koccintás! A sorozattal kapcsolatban korábban már többünk kifejtette ellenérzéseit/reményeit, egyszóval gondolatait. Nyilván bőven van érv a gyors kiesés, és a minél hosszabb életbennmaradás mellett is, én személy szerint azt vallom, hogy minden európai kupamérkőzés – pláne a nemzeti bajnokságok kiüresedésével – egy csapat számára igazi unikum.
Már csak azért is örömteli dolog ez kérem, mert normál esetben egy héten eggyel többször élvezhetem csapatom játékát, ami tudjuk, hogy a Mourinho-érában nem mindig megy kísérők nélkül (vessen magára, aki nem hűtött be időben). José ugyanis egy alsóerjesztésű (értsd saját térfélen lassan kavargó), dupla komlózott (túlbiztosított védekezéses) stout-ot főzött ki nekünk, a kézművesek sörökre általában jellemzően kevés habzással (maximum a bal szélen Spinazzola fut ki el néha). Ami ugyan szomjoltónak megfelelő, de azért elég kesernyés ízt hagy a szájban fogyasztás után.
(Egy kis kocsmai okoskodás: a szélsőjátékunk az utóbbi időben állandósulni látszik. Ami elsősorban Zaniolo távozásának köszönhető, illetve annak, hogy az egyetlen érdemi bal lábasunk Dybala maradt, aki így tükörszélső és szervező feladatokat is ellát egyszerre. Ehhez többet kell az oldalvonal közelében maradnia, labdafelhozatalban pedig társa van szükség, így a jobbszélre egy technikásabb játékost állított José, Zalewski személyében. A lassú jobb oldali építkezésekkel, az ellenfél egy oldalra csalogatásával pedig több terület adódik a gyors és jól egy-egyező Spinazzolának. Na, egészségünkre!)
A csütörtökön azonban portugál mesterünk nagyon készült! Gondosan odafigyelt a réz mérkőzés elejére, és a hőfokot is kicsit feljebb állította. Valamint lecserélte Zalewskit, helyére Karsdorp került, aki stílusban sokkal inkább hasonlít Spinazzolára (dinamikus és gyors), míg a másik oldalra került a labdaügyes-szervező szélső El Shaarawy személyében. A gól mégsem egy lassú támadásépítésből, hanem egy gyönyörűen megrajzolt kontrából jött a 13. percben:
A Sociedadra jellemző, hogy felállt védelem ellen kiüríti elsősorban a bal szélét a pályának (ami nekünk jobb, mármint nem a bal) Rico pedig fellép és bead. A mi hollandunk azonban remekül játszotta be a nagy területeket, leszerelte a spanyolt és mielőtt a visszatámadó vendégek odaértek, átívelte a Rico helyére bemozgó Dybalanak. Létszámban még ekkor is bőven megvoltak a védők, de egy szép háromszögeléssel (Dybala kiugratja Abrahamat, aki átrúgja a hosszúra), és egy akrobatikus El Shaarawy góllal a mérkőzés menthetetlenül meg is volt!
A csütörtökön azonban portugál mesterünk nagyon készült! Gondosan odafigyelt a réz mérkőzés elejére, és a hőfokot is kicsit feljebb állította. Valamint lecserélte Zalewskit, helyére Karsdorp került, aki stílusban sokkal inkább hasonlít Spinazzolára (dinamikus és gyors), míg a másik oldalra került a labdaügyes-szervező szélső El Shaarawy személyében. A gól mégsem egy lassú támadásépítésből, hanem egy gyönyörűen megrajzolt kontrából jött a 13. percben:
A Sociedadra jellemző, hogy felállt védelem ellen kiüríti elsősorban a bal szélét a pályának (ami nekünk jobb, mármint nem a bal) Rico pedig fellép és bead. A mi hollandunk azonban remekül játszotta be a nagy területeket, leszerelte a spanyolt és mielőtt a visszatámadó vendégek odaértek, átívelte a Rico helyére bemozgó Dybalanak. Létszámban még ekkor is bőven megvoltak a védők, de egy szép háromszögeléssel (Dybala kiugratja Abrahamat, aki átrúgja a hosszúra), és egy akrobatikus El Shaarawy góllal a mérkőzés menthetetlenül meg is volt!
A pince mélyéről
José mester a mérkőzés után természetesen nem csak csapata remek teljesítményéről emlékezett meg, hanem arról, hogy a jövő hét hasonlóan tömény lesz a Roma számára: egyrészt a fáradság, másrészt a visszavágó és a Derby miatt. Talán a mámor (delírium?) perceiben feledkezett meg arról, hogy vasárnap délután (18:00-tól a Sport1-en) az Olimpicoban a Sassuolot fogadjuk.
Pedig érdemes odafigyelni az emiliaiakra, akik ugyan nem kezdték a szezont parádésan, köszönhető annak, hogy egyszerre sikerült megválni a középcsatár Scamaccatól, a szervező Raspadoritól, illetve már korábban Boga is az Atalantahoz került (idén télen Traore is távozott). Helyükre érkeztek tehetséges fiatalok, mint Pinamonti, Augustin Alvarez, vagy Laurenté, de közülük egyelőre egyik sem váltotta meg a világot, mintha a konyhaszekrényben keresgélve a skót whisky helyett a sütőrumot húzná meg az ember (jó értettem, le tudom tenni a piás hasonlatokat, eskü).
Egyetlen pozícióra – Raspadori helyett – azonban nem jött minőségi pótlás, azt nagyrészt egy kis „hazaival” oldotta meg Dionisi: Frattesivel.
Frattesi kapcsán gyakran felvetődik, hogy a Di Francesco üzlet részeként érkezett a Sassuolohoz, de sokkal inkább egyfajta üzletpolitika olvasható ki e mögött, mely a Roma egyik legeredményesebb ifista generációját érintette (2016-ban bajnok cím és ifjúsági BL negyeddöntő; 2017-ben szuperkupa és kupagyőzelem – már Frattesivel a pályán).
Ez még Sabatini találmánya volt, de úgy látszik az azt követő sportigazgatók egyike sem találta túl épületesnek azt a gyakorlatot, hogy különböző kivásárlási záradékokkal gyakorlatilag diszkont áron kiutaljuk srácainkat, ahol stabilan fejlődhetnek. Frattesi is így járt, akivel szemben a Roma nem érvényesítette a visszavásárlási engedélyét, viszont megmaradt a 30%-os bevétel bármilyen eladásból.
Ennek a körnek csak azért indultam neki, mert Frattesi teljesítménye felkeltette több nagycsapat figyelmét is (köztük a mienket, de a tavalyi üzlet Bove és Volpato bevonásával valahogy ugyanazt a véget nem érő hangulatot hozta volna). Volt játékosunkból ugyan nem lett belőle trequartista, de némi átszervezéssel (a tavalyi 4-2-3-1, helyett inkább a 4-3-3 dívik) a második hullámban érkezve sokkal több veszélyt jelent támadásban, mint egy évvel korábban. (6 gólt lőtt, a tavalyi 4-hez képest; lövései pedig jóval közelebbről jönnek [1,4 a 16-os belül, a 21/22-eshez 1,1-hez képest; ezzel párhuzamosan 0,3 és 0,7 a büntetőn kívüli]. Igaz a kulcs- és gólpasszai nem sokat változtak, sőt). Kérdés tehát, hogy afféle jó vörös borral van-e dolgunk, amely a pince hűvösében ér be igazán (ez volt az utolsó, ígérem), vagy csak valami könnyű nyári nedű? De ezt nyilván csak a vásárlás után tapasztalhatjuk meg (ha).
Még egy mondat erejéig visszakanyarodva a Sassuolora: mostanában nincsenek rossz formában, az utóbbi 7 mérkőzésen mindössze a Napolitól szenvedetek vereséget, és 4 győzelem (köztük a Milan, az Atalanta ellen) mellett zárkóznak is a középmezőnybe. Érdemes figyelni rájuk, de nem lehetetlen ellenfél, szóval csak pozitívan!