A keddi Cremonese – AS Roma mérkőzéssel kapcsolatban, merült fel bennem az az ismert mondás, hogy „szép lehetek, de okos nem”. Akkor megidézek nálam okosabbakat, hátha segít…
1, a világot valamifajta örökké élő, de közben meg is haló (hogy ezek mit fogyasztottak?) tűznek értelmezte. Hogy egészen pontosan idézzek valami olyasmit hadovált, hogy „Éli a tűz a föld halálát, a levegő éli a tűz halálát…” stb. Ezt én kb. éppen fordítva éltem meg a keddi meccsen. Amíg volt levegő, addig tűz is volt: az első 20 percben egészen biztatóan játszottuk a szokásos játékunkat (azt a nem szépet). Amiben a legtöbb esélyünk a kiugratások lettek volna, amiből legalább 3 volt ebben a periódusban, helyzet azonban egyikből sem lett, többségében jól megvártuk, amíg a kiugró ember lesre fut. Ügyes.
Pedig Mourinho a szokásosnál felforgatóbb volt, tehát a fáradság nem lehetett panasz: pályára lépett Wijnaldum, aki egészen biztatóan mozgott, kár, hogy nem sokakat érdekelt ez a csapattársai közül, illetve Kumbulla, aki a bal oldalt vette át Ibaneztől (és tulajdonképpen nem volt bűn rossz, mondjuk jó sem), míg a brazil-olasz megkapta a sárgalapos eltiltását töltő Smalling helyét. De bár ne kapta volna… A cremonaiak ugyanis egy már korábban is eljátszott beadás-letett labda-lövés kombóval megszerezték a vezetést.
Ezután a mérkőzés csordogált a jól megszokott medrében, azzal a különbséggel, hogy nem mi vezettünk 1-0-ra. 2, De visszatérve görög filozófusunkra, a második tétele, hogy az ellentétek valamifajta harmóniát adnak. Hát ellentét az bőven volt. Egyrészt Mourinho tűz nélküli játéka/Mourinho oldalvonal melletti érzelmes hozzáállása, másrészt a cserékben mutatkozó diszharmónia. Például az eddig fizikailag nem kész Wijnaldum, aki végigjátszotta a találkozót, vagy a taktikához nem értő Solbakken, aki ezúttal jobbszélsőként érkezett (ez a harmadik pozíciója Pellegrini-féle összekötő, illetve a második számú center után, ami inkább Zaniolo-szerű szerep volt). Egyébként a 63. perces cserecunami alapjaiban nem rengette meg a mérkőzés menetét, a valós változtatást Karsdorp érkezése és a 4 védős felállás hozott egy szép Spinazzola góllal. Ezután akár még nyerhettünk is volna, de sokat nem tettünk érte, ahogy a Cremonese sem, csak most összejött nekik…
3, A harmadik fontos tétel a panta rhei, azaz minden folyik, vagyishogy minden változik még ha nem is vesszük észre. Ez a híres folyós hasonlat, amikor is a folyó olyan, mint a kutyasz*r: nehéz ugyanabba belelépni. Aha, tudod mit, Hérakleitosz b* meg a folyódat!
Szókratesz helyretesz
Na, de már jön is a javítási lehetőség. Vasárnap a Juventus lesz az ellenfelünk, és elő is rángatok egy másik filozófust, a híres Szókrateszt. Nem, nem a brazil focistát (bár filozófusnak ő sem volt utolsó, ha valakit érdekel a munkássága, keressen rá a Democracia Corinthiana-ra), hanem a gondolkodását nagyban az etikára fordító görög szakállasra. A kis naiv megfogalmazza az etikai racionalizmust, ami kb. annyit tesz, hogy az ember felismeri a jót, meg a rosszat, és amikor választ, mindig a jót választja. Hát, igen.
Na de, hogy ellenfelünkről is mondjak valamit: jelenleg a torinoiak remek formában vannak, összeszedték magukat a januárban kirobbant botrányuk után, amikor is Nápolyban alapos verést kaptak és a két hazai blamát is begyűjtöttek (Atalanta, és főleg Monza ellenében). Azóta nyertek 4 meccset, plusz továbbjutottak a Coppa-ban (Interrel elődöntőznek márciusban már oda-vissza), és az EL-ben is (Freiburg lesz a nyolcaddöntős ellenfél, ami nem tűnik leküzdhetetlennek).
Ráadásul a tőlük kissé szokatlan sérüléshullám is már a múlté: jelenleg csak Miretti és Milik hiányzik, viszont egyikük sem alapember, sőt az előbbi visszatérését március közepére teszik, az utóbbi pedig csak helyettesítette Vlahovic-ot, aki köszöni már jól van.
Nem csoda, hogy Allegrit a Torino elleni városi derbi után már a Bajnokok Ligájáról kérdezték, amitől nem is zárkózott el teljesen. (Főleg úgy nem, hogy miként mástól is olvastam, és nem csak bennem merült fel, hogy az a -15 pont egyrészt talán nem is leküzdhetetlen, másrészt nincs kőbe vésve. Tekintve, hogy kaptak egy nehezen meghatározható és bizonyítható szabálysértésért egy kissé önkényes büntetést; mindeközben egy teljesen jól körülhatárolható törvénysértést [adócsalás] egyenlőre[?] nem szankcionáltak. Maradjunk annyiban, hogy egy icipicit rejtélyes és egyben aggasztó is).
Nálunk természetesen minden heppi, jó a csapat, jók a játékosok – ez természetesen irónia volt, Szókratesz szerint ez nagyon fontos dolog. Mourinho természetesen nem ülhet le a padra, ahogy kihagyja majd a Sassuolo elleni idegenbeli találkozót is (mondjuk különösen nagy jelentőséget ezeknek a büntetéseknek nem tulajdonítok). Mivel még csak csütörtök van, a várt összeállításokról keveset lehet tudni, én a magam részéről nem lepődnék meg, ha mondjuk Matic kezdene Abrahammel, és a cremonai többiek. Egy-két szót talán érdemes még az esélyekről szólni. Talán kissé meglepő ezen előjelek után, de a fogadóirodáknál nem látok dominanciát egyik végkimenetelre sem.
Egyébként az idei a rangadóink finoman szólva sem voltak káprázatosak: az eddig lejátszott 7 meccsen mindössze 5 pontot sikerült elérni, ami a tavalyi 11 egység mellett mutatja, hogy érdemi előrelépés nem igazán történt (0,7-es pontátlag, a nem túl veretes 0,9-re). (A Juventus 8 pontot hozott össze idén 6 találkozón: 1,3-as pontátlag, mondjuk ez sem a legerősebb).
A gond elsősorban az, hogy bármi történik is, mindig mi kapjuk az első gólt! Ebből a Milán és a Juventus ellen fel tudtunk állni, az Inter ellen pedig fordítani, de az a csapat, aki hátrányból nem tud fordítani egy Cremonese, vagy Lecce-szintű ellenfelekkel szemben nem engedheti meg magának. Talán bízhatunk benne, hogy egyszer – mint mondjuk a Cremonese-nek – összejön a vezetés, és nem lépünk ugyanabba a…. na jó ezt hagyjuk.
Vasárnap 20:45-kor Roma-Juventus (Sport 2)