A keddi Cremonese – AS Roma mérkőzéssel kapcsolatban, merült fel bennem az az ismert mondás, hogy „szép lehetek, de okos nem”. Akkor megidézek nálam okosabbakat, hátha segít…
…Hérakleitosz Kr.e. 6. század végén, 5. elején élt epheszoszi filozófus és életművész (a kettő akkoriban kötelezően együtt járt) töredékesen fennmaradt filozófiai munkásságából 3 fontosabb tételt lehet kihámozni.
1, a világot valamifajta örökké élő, de közben meg is haló (hogy ezek mit fogyasztottak?) tűznek értelmezte. Hogy egészen pontosan idézzek valami olyasmit hadovált, hogy „Éli a tűz a föld halálát, a levegő éli a tűz halálát…” stb. Ezt én kb. éppen fordítva éltem meg a keddi meccsen. Amíg volt levegő, addig tűz is volt: az első 20 percben egészen biztatóan játszottuk a szokásos játékunkat (azt a nem szépet). Amiben a legtöbb esélyünk a kiugratások lettek volna, amiből legalább 3 volt ebben a periódusban, helyzet azonban egyikből sem lett, többségében jól megvártuk, amíg a kiugró ember lesre fut. Ügyes.
Pedig Mourinho a szokásosnál felforgatóbb volt, tehát a fáradság nem lehetett panasz: pályára lépett Wijnaldum, aki egészen biztatóan mozgott, kár, hogy nem sokakat érdekelt ez a csapattársai közül, illetve Kumbulla, aki a bal oldalt vette át Ibaneztől (és tulajdonképpen nem volt bűn rossz, mondjuk jó sem), míg a brazil-olasz megkapta a sárgalapos eltiltását töltő Smalling helyét. De bár ne kapta volna… A cremonaiak ugyanis egy már korábban is eljátszott beadás-letett labda-lövés kombóval megszerezték a vezetést.
Ezután a mérkőzés csordogált a jól megszokott medrében, azzal a különbséggel, hogy nem mi vezettünk 1-0-ra.
2, De visszatérve görög filozófusunkra, a második tétele, hogy az ellentétek valamifajta harmóniát adnak. Hát ellentét az bőven volt. Egyrészt Mourinho tűz nélküli játéka/Mourinho oldalvonal melletti érzelmes hozzáállása, másrészt a cserékben mutatkozó diszharmónia. Például az eddig fizikailag nem kész Wijnaldum, aki végigjátszotta a találkozót, vagy a taktikához nem értő Solbakken, aki ezúttal jobbszélsőként érkezett (ez a harmadik pozíciója Pellegrini-féle összekötő, illetve a második számú center után, ami inkább Zaniolo-szerű szerep volt). Egyébként a 63. perces cserecunami alapjaiban nem rengette meg a mérkőzés menetét, a valós változtatást Karsdorp érkezése és a 4 védős felállás hozott egy szép Spinazzola góllal. Ezután akár még nyerhettünk is volna, de sokat nem tettünk érte, ahogy a Cremonese sem, csak most összejött nekik…
3, A harmadik fontos tétel a panta rhei, azaz minden folyik, vagyishogy minden változik még ha nem is vesszük észre. Ez a híres folyós hasonlat, amikor is a folyó olyan, mint a kutyaszr: nehéz ugyanabba belelépni. Aha, tudod mit, Hérakleitosz b meg a folyódat!
Szókratesz helyretesz
Na, de már jön is a javítási lehetőség. Vasárnap a Juventus lesz az ellenfelünk, és elő is rángatok egy másik filozófust, a híres Szókrateszt. Nem, nem a brazil focistát (bár filozófusnak ő sem volt utolsó, ha valakit érdekel a munkássága, keressen rá a Democracia Corinthiana-ra), hanem a gondolkodását nagyban az etikára fordító görög szakállasra. A kis naiv megfogalmazza az etikai racionalizmust, ami kb. annyit tesz, hogy az ember felismeri a jót, meg a rosszat, és amikor választ, mindig a jót választja. Hát, igen.
Na de, hogy ellenfelünkről is mondjak valamit: jelenleg a torinoiak remek formában vannak, összeszedték magukat a januárban kirobbant botrányuk után, amikor is Nápolyban alapos verést kaptak és a két hazai blamát is begyűjtöttek (Atalanta, és főleg Monza ellenében). Azóta nyertek 4 meccset, plusz továbbjutottak a Coppa-ban (Interrel elődöntőznek márciusban már oda-vissza), és az EL-ben is (Freiburg lesz a nyolcaddöntős ellenfél, ami nem tűnik leküzdhetetlennek).
Ráadásul a tőlük kissé szokatlan sérüléshullám is már a múlté: jelenleg csak Miretti és Milik hiányzik, viszont egyikük sem alapember, sőt az előbbi visszatérését március közepére teszik, az utóbbi pedig csak helyettesítette Vlahovic-ot, aki köszöni már jól van.
Nem csoda, hogy Allegrit a Torino elleni városi derbi után már a Bajnokok Ligájáról kérdezték, amitől nem is zárkózott el teljesen. (Főleg úgy nem, hogy miként mástól is olvastam, és nem csak bennem merült fel, hogy az a -15 pont egyrészt talán nem is leküzdhetetlen, másrészt nincs kőbe vésve. Tekintve, hogy kaptak egy nehezen meghatározható és bizonyítható szabálysértésért egy kissé önkényes büntetést; mindeközben egy teljesen jól körülhatárolható törvénysértést [adócsalás] egyelőre[?] nem szankcionáltak. Maradjunk annyiban, hogy egy icipicit rejtélyes és egyben aggasztó is).
Nálunk természetesen minden heppi, jó a csapat, jók a játékosok – ez természetesen irónia volt, Szókratesz szerint ez nagyon fontos dolog. Mourinho természetesen nem ülhet le a padra, ahogy kihagyja majd a Sassuolo elleni idegenbeli találkozót is (mondjuk különösen nagy jelentőséget ezeknek a büntetéseknek nem tulajdonítok). Mivel még csak csütörtök van, a várt összeállításokról keveset lehet tudni, én a magam részéről nem lepődnék meg, ha mondjuk Matic kezdene Abrahammel, és a cremonai többiek. Egy-két szót talán érdemes még az esélyekről szólni. Talán kissé meglepő ezen előjelek után, de a fogadóirodáknál nem látok dominanciát egyik végkimenetelre sem.
Egyébként az idei a rangadóink finoman szólva sem voltak káprázatosak: az eddig lejátszott 7 meccsen mindössze 5 pontot sikerült elérni, ami a tavalyi 11 egység mellett mutatja, hogy érdemi előrelépés nem igazán történt (0,7-es pontátlag, a nem túl veretes 0,9-re). (A Juventus 8 pontot hozott össze idén 6 találkozón: 1,3-as pontátlag, mondjuk ez sem a legerősebb).
A gond elsősorban az, hogy bármi történik is, mindig mi kapjuk az első gólt! Ebből a Milán és a Juventus ellen fel tudtunk állni, az Inter ellen pedig fordítani, de az a csapat, aki hátrányból nem tud fordítani egy Cremonese, vagy Lecce-szintű ellenfelekkel szemben nem engedheti meg magának. Talán bízhatunk benne, hogy egyszer – mint mondjuk a Cremonese-nek – összejön a vezetés, és nem lépünk ugyanabba a…. na jó ezt hagyjuk.
Vasárnap 20:45-kor Roma-Juventus (Sport 2)