Szerdán az Kupában az idei kiírás meglepetés csapatával találkozott a Roma. A Seria A-ban eddig győzelem nélkül álló Cremonese a Napoli kiverése után tovább fokozta a meglepetést és Rómában nyertek, egészen simán 1-2-re így a mi águnkon Fiorentina – Cremonese elődöntő lesz majd.

Mourinho kicsit olyat lépett mint Bodo-ban és felküldött egy erősen felforgatott kezdőt. Kezdett Kumbulla, Volpato, Tahirovic és Belotti is. Aztán többségük sokáig nem bírta a pályán, mert a félidőben 4-et cserélt a portugál edző, majd még a 60. perc előtt már az ötödik lehetőségét is kihasználta. Már az első félidőben hátrányba kerültünk, Kumbulla hajmeresztő hibája után egy tizenegyesgóllal szerzett vezetést a volt feyenoord-i ismerődünk, Dessers. Aztán nagyon látszott a keveset szereplő játékosokon, pl Volpato-n, hogy akar, de ha kevesebbet vállalt volna, biztosabb megoldásokat választ akkor kevesebbet is hibázik. Mindenesetre a második félidőre Mourinho megpróbálta megmenteni a párharcot, de nem volt egyszerű, mert egy egészen fájdalmas jelenetsor végén Celik lábáról a saját kapunkba csorgott a labda. Ezután a maradék kb 40 percben rengeteget próbálkozott a Roma, de ez az a meccs volt amikor az ellenfélnek minden, nekünk semmi nem jön össze. Ami nekik befelé pattant, nekünk kifelé, Abraham lőtt az hatalmas kapufát egy talán még nagyobb ziccerben. Nem igazán tűnt úgy, hogy a Roma fel volt készülve arra, hogy tétmeccset kéne játszani aznap este. Számomra akkor vált egyértelművé a kiesés amikor már a 60. perc környékén bármilyen szituációban a játékosok inkább a hisztérikus reklamációt választották a játék helyett (általában teljesen indokolatlanul). Ezeket a meccseket rendre elveszíti a Roma. Aztán az utolsó 15 percben már tényleg akkora volt a hazai mezőnyfölény és annyira fáradt az ellenfél, hogy még mindig láttam esélyt arra, hogy csak az első gólért kell ennyit küzdeni, utána átszakadna a gát, de Belotti szépítése már nagyon későn jött, mindössze 1-2 perc maradt a mérkőzésből. Bár valóban „könnyűnek” tűnt a sorsolásunk a Kupa döntőig amivel akár még idén is lehetett volna egészen egyszerűen trófeát nyerni, összességében azért nem látom nagy katasztrófának, hogy kiestünk, pláne hogy nem játszottunk hosszabbítást szerdán. Az egyetlen ami aggasztó, hogy hogyan reagál majd a csapat erre a bosszantó vereségre és az újabb hétközi terhelésre. Ez pedig kiderül majd most az Empoli ellen.

A következő meccsünk ugyanis szombat hattól a toszkán kisváros csapata ellen lesz. A bajnokságban nagyon stabilan teljesítő, 10. helyen álló csapat most Rómába látogat majd. Az őszi első mérkőzésen jött Dybala egyik első igazán kiemelkedő teljesítménye: egy fantasztikus góljával és egy gólpasszával sikerült megverni a nagyon keményen védekező ellenfelet. Paolo Zanetti csapata elég masszív ellenfél, hármas holtversenyben nekik van a legtöbb döntetlenjük (eddig 8) és idén még veretlenek, ráadásul nem könnyű ellenfelek ellen sikerült ezt elérni: a Lazio, Udinese és Torino ellen döntetlent harcoltak ki, győzni pedig nem csak a teljes összeomlásban lévő Sampdoria ellen hanem az Inter otthonában is sikerült. Nagyon veszélyes csapat tehát az Empoli, remélhetőleg összeszedetten és koncentráltan áll majd ki a Roma erre a mérkőzésre, mivel elsősorban ezen fog múlni, hogy milyen gyorsan sikerül Vicario kapuját bevenni. A BL helyekért folyó verseny még szorosabb mint eddig. A Napoli beláthatatlanul elhúzott mindenkitől, de 5 csapat 3 ponton belül küzd ezekért a helyekért. Most éppen a két milánói játszik majd egymás ellen, tehát lehetne esély ellőzésre vagy a verseny kiélezésére, hiszen eredményektől függően az is lehetséges, hogy 1-2 ponton belülre kerül ugyanez az 5 csapat. Mivel nekünk még másfél hétig nem kezdődnek az európai meccsek és nem várnak ránk rangadók, így maximálisan ki kéne ezt használni és nyerni egy kis előnyt most amikor lehetséges. Bízom benne, hogy megmarad az idei biztató forma és sikerül begyűjteni a 3 pontot az Empoli ellen.