Ha ránézünk a tabellára, nem tűnik rossznak a helyzet: két pontra vagyunk a második helytől, a Betis elleni döntetlen után pedig kezünkben van a sorsunk az Európa Ligában – Inkontinencia Liga címvédés lesz belőle, de majd akkor kell átmenni a hídon, ha ott leszünk. Ha azonban a játékunkat, az állandóan jelentkező hibákat nézzük, az arra enged következni, hogy szépen, lassan egy komoly földbe állás közeledik. Hétfőn Sampdoriába látogatunk, reméljük, jó idő lesz.
Sikerült pontot szerezni Sevillában, ami azt jelenti, hogy a Ludogorets és a Helsinki elleni eredményeken múlik, hogy továbbjut-e a Roma. Jelenleg a bolgárok három ponttal állnak előttünk, és legjobb esetben pontazonosságnál fogadjuk őket az utolsó fordulóban. Azonos pontszám esetén az egymás elleni eredmény dönt, tehát akárhogy is lesz, a Ludogorets-t verni kell az utolsó fordulóban.
Nem szeretnék rosszmájú lenni, de szerintem a lehető és elképzelhető legeslegrosszabb forgatókönyv következik be: harmadik helyen végzünk a csoportban, és megyünk vissza a balettbe ugrálni. Egész egyszerűen borzasztó látni azt, ami a Romával történik már hetek óta. És ebből a szempontból a Betis elleni idegenbeli meccs egy üdítő kivétel volt, mert az pontosan olyan hányadék volt, mint amit az eredmény tükröz: egy nagy nehezen megtalált vendég és egy bemákolt hazai gól.
Az a fura helyzet állt elő, hogy a Roma megtanult védekezni. Ha megnézzük az ellenfeleknek engedett helyzetek minőségét, a Romának kellett volna a legkevesebb gólt kapnia az olasz bajnokságban, 5.88-cal. Ugyanakkor a Romának kellett volna a legtöbbet is rúgnia 22.17-tel. És igen, az expected points mutatóban is a Roma a legjobb, 21.21-gyel.
Gondoljunk bele, hogy az utóbbi időben milyen gólokat kaptunk. Mint most a Betis, korábban az Atalanta, az Inter ellen, átlövésekből leginkább. Én akármikor meglátom egymás mellett Cristante és Matics nevét leírva, azonnal hepatitis-es tűvel szúrnám ki a szemeimet. Két védekező középpályással kezd Mourinho, és ennek ellenére sem jut egy, aki oda tudna lépni, csak zavarni az ilyen lövéseknél. Ehhez nem is kell képesség, ez csak odafigyelés.
Persze, ha még meg is tenné egyikük, akkor sem lennénk annyival előrébb, mert elöl Dybalán kívül mindenki fasz nélkül akar baszni. Abraham fél éve még a legjobb formában lévő angol támadó volt, mára 3.5-el lövi alul az átlagot, úgy, hogy 90 percenként 0.78 gólt kéne rúgnia normál esetben. Most pedig következik a szezon legnehezebb időszaka, Dybala nélkül. Zaniolo nagyon ígéretesen kezdte a bajnokságot, de a sérülése óta csak a hülyeségeivel tűnik ki. Belotti szerintem megérdemelné az esélyt, de egyrészt Abraham Mourinho szerelme, másrészt pedig képességekben tényleg jóval Belotti felett van, alighanem arra várunk, hogy sikerüljön összekapnia magát.
Hétfőn megyünk Genovába, ahol Mourinho a nemrégiben kinevezett Sztankoviccsal nézhet farkasszemet. A szerb a Bologna ellen debütált a Samp padján egy 1-1-es döntetlennel. Jelenleg utolsók a bajnokságban, 9 forduló alatt még nem tudtak meccset nyerni, csak 5 lőtt, és 17 kapott góljuk van. Ha én lennék Mourinho, biztosan adnék esélyt olyanoknak, akik nem szoktak kezdeni, például El Shaarawy lendülete adhatna színt a támadásoknak, a Sampdoria egyébként is sok labdát veszít el a középpályáján. Maticsot vagy Cristantét én egy kicsit most pihentetném. Camara nekem nagyon ügyetlennek tűnt a Betis ellen, amellett, hogy tényleg tud labdát szerezni, de a szerbet szerintem kiválthatná egy meccsre.
Egy szerencsénk van, hogy a Laziót és a Napolit leszámítva elég könnyű a Roma sorsolása a VB-ig, de annyira alulteljesít az egész csapat, hogy azt érzem, ebből a darálóból fejre állva fogunk kijönni, hogy aztán 23-ban megint az legyen a feladat, hogy EL helyen végezzünk a bajnokságban és megnyerjük a Konferencia Ligát. Nagyon borúsan látom a Roma helyzetét, és a legrosszabbul az esik, hogy nem tudom Mourinho nyakába varrni az egészet.