A szezon talán legnehezebb része kezdődött a válogatott szünetek után, 12 mérkőzés 6 hét alatt. Ebben a sorozatban most a Betis ellen kikaptunk csütörtökön, ezzel nehéz helyzetbe kerülve az EL csoportunkban, vasárnap este pedig majd a Lecce érkezik hozzánk. Közben a játékosok egyre kevesebben vannak, a játékunk fő hibái sem javulnak így biztosan nehéz időszak következik amiben szerintem 2-3 Primavera játékos is fel fog majd bukkanni kényszerhelyzetek miatt.

Kezdjük röviden az EL meccsel. Pellegrini Betis projektje elég stabil, jó két éve edző már ott és vártam ezt a találkozót, mert tavaly láttam őket Budapesten és nagyon élvezetes mérkőzést játszottak. Sajnos a római meccs nem volt valami csúcs-élmény, de még örülni sem örülhettünk. Hiába vezettünk egy Dybala által értékesített tizenegyessel, utána nem sokkal egy szinte semmiből érkező átlövés góllal egyenlítettek. Mármint a semmiből érkező az adott játékhelyzetre vonatkozik, feltűnően sok távoli lövéssel próbálkoztak, amibe talán utólag látom bele a taktikai szándékosságot, de a gól egyértelműen a Matic-Cristante páros sara, akik szabadon hagyták lődözni az ellenfelet, mert túlságosan mélyen visszaültek a védelembe. A második félidőben egyébként hatalmas helyzetei voltak a Roma-nak, de a legnagyobbat Cristante szúrta el: kb 6 méterről majdnem eltalálta Bravo kapust, aki így egy reflexmozdulattal hatalmasat védett. Volt még egy fantasztikus Dybala kapáslövés is ami szintén beakadt volna a léc alá, de itt Bravo tényleg bravúrral hárított (egyébként elgondolkodtató volt látni, hogy egy hasonló kipattanó labdát Zaniolo gyakorlatilag kibombázott a stadionból) Ezután jött még az extra poén: a Betis egy kontrája után a 21 éves Luiz Henrique fejelt egy szép gólt, ezzel beállítva az 1-2-es végeredményt. Így a Betis 9 ponttal vezeti a csoportot, utána a Ludogorets 4 ponttal, majd mi 3-mal és végül a HJK 1-gyel. Bármi lehet még tehát, de a csoportelsőségre már nincs reális esély, amivel biztosan szerváltunk magunknak +1 meccset tavaszra.

A most kevésbé sikeres európai kupa után térjünk át a bajnokságra, ami kifejezetten szoros most. A forduló érdekessége szerintem az Udinese-Atalanta, mivel ez a második és a harmadik helyezett összecsapása lesz most. Mi a kiesés elkerüléséért küzdő Lecce-t fogadjuk majd, akik eddig nem is teljesítenek rosszul. Pár döntetlen után (ebben egyébként a Napoli is benne volt!) most már a Salernitana ellen győztek is, így 7 pontttal állnak. Nem egy gólgazdag meccsekre szakosodott csapat: 3-nál több gól még egyik mérkőzésükön sem esett idén és összesen hetet szereztek, de cserébe sokkal többet sem kapnak. Az edzőjük Marco Baroni, aki játékosként egy szezont játszott a Roma-ban is, még a nyolcvanas évek végén. Edzőként eddig leginkább az első és másodosztály között liftező csapatokat irányított: egyszer már feljutott a Benevento-val, de akkor októberig húzta az elsőosztályban. Utána a Frosinone bent tartása sem sikerült neki, de most újra feljutott a Lecce-vel. A Lecce nem túl gazdag klub, az ő keretük értéke az utolsó a bajnokságban, egészen elmaradva a következő Spezia-tól, nincsenek tehát sztárok náluk, inkább fiatal tehetségek, hiszen mindössze 23,5 év a csapat átlagéletkora, ami szintén a legalacsonyabb a bajnokságban. Érdekesség, hogy a korábbi teljesen eszetlen pénzszórását nyögő Barcelona (hehe Malcom) ide küldte kölcsönbe Umtiti-t, aki annyira formán kívül érkezett, hogy most merült fel először, hogy pályára is lép majd az új csapatában, amit Baroni a Roma veszélyes pontrúgásaival indokolt.

Ahogy a többi kiscsapat is, ebben a szezonban minden ilyen nagy meccs előtt érzik a vérszagot, hiszen az európai kupaszereplők hatalmas terhelés alatt vannak ami már a kereten is meglátszik. Októberre gyakorlatilag jobbhátvéd nélkül maradtunk, mivel Karsdorp után most Celik is kidőlt már az évre. Egyelőre Zalewski ugrott be, de ez biztos óriási probléma lesz a következő hetekre. Emellett a gólszerzés a legnagyobb gond, leginkább tizenegyesek és pontrúgás utáni helyzetek hozzák a gólokat, meg Dybala villanásai, de amúgy szinte mindenki be van oltva gól ellen. Zaniolo továbbra is sokszor inkább elesik minthogy focizna, Abraham sem találta meg a formáját, Belotti pedig nem is játszik annyit, hogy nagyon sikerülhetne ez neki. Mögülük pedig mérsékelt támogatás érkezik, én például Camara-nak adnék több lehetőséget, mert eddig mindig lendületesen szállt be, de valamit biztos ki kell találni, mert magunktól nem igazán tudunk gólt lőni. Ezen jó lenne a Lecce ellen változtatni, akik biztos nem fogják nagyon megkönnyíteni ezt nekünk, de egy ilyen otthoni három pontra óriási szükség van az idei kiélezett bajnokságban.