Lejátszotta első bajnoki mérkőzését az AS Roma. A találkozóra a napfényes Salerno városában került sor, ellenfél a Salernitana volt. Sok régi ismerőssel a csatasorban akár félelmetes ellenfélnek is tűnhetne a kisvárosi csapata, de ebből vasárnap este nem tudtak megvillantani semmit, így egy nagyon Mourinho-s győzelemmel kezdtük az idei kiírást.

Két különböző mentalitású félidőt, egy szimpatikus hazai csapatot és számos új igazolást is megcsodálhattunk, ha másra nem is volt jó ez a nyitány. Bár sokat erősített a Salernitana, egyértelműen a bent maradást tűzték ki célul, versenyképességükből még nem mutattak meg mindent, bár egy top négybe várt AS Roma ellen az egygólos vereség talán belefér.

Hazai oldalon olyan ex-Róma játékosok tűntek fel a kezdőben, mint Fazio, vagy Gyömbér Norbi; de itt focizik idén Candreva (!), vagy épp maradt még egy idényre Ribery szintén. Rómával kapcsolatos, friss élmény még Kristoffersen, aki a Bodo elleni 6:1 alkalmával még a norvégok színeiben kettőt vállalt az AS Roma ellen. Látva a vasárnapi produkciót, és ismerve a keret képességeit, idén kiesési gondjai nem kellenek, hogy legyenek a Salernitana együttesének. De hagyjuk is a hazaiakat.

Térjünk rá Jose Mourinho második évének első tétmérkőzésére. Azért hangsúlyozom ilyen idiótán mindezt, mert egyes sportújságírók és jövőbelátó bloggerek szerint mindig a második éve a legjobb a portugálnak. Még ha hajlandó is vagyok ezt elfogadni, messzemenő következtetések még nem szeretnék levonni a vasárnap látottak alapján. Viszont azt nézzük sorra, mi volt, ami tetszett elsőre és mi az ami kevésbé.

Hegyi Iván szerint a világ egyik legjobb bal-szélsője/bal hátvédje Spinazzola visszatért. Talán ennek örültem a legjobban a rajt előtt. Gyakorlatilag egy új igazolás a srác, és szerencsére a játéka is jól nézett ki. Emellett nagyon tetszett a bátor, három támadóra épülő, intenzív letámadás; amit az első félidőben produkált az Abraham – Zaniolo – Dybala hármas Pellegrinivel megtámogatva. Gyakorlatilag fél óra alatt el lehetett volna intézni minden kérdést, de a forma még idény eleji volt. Zaniolo akart, kapart, nyomta, de semmi nem sikerült, Dybala még bizonytalankodott sokat, Abraham pedig kevesebb szóhoz jutott. De ott motoszkál bennük egy gigaerős potenciál, amit reményeim szerint a portugál ki tud majd csalogatni, és képes lesz a pályára rakatni a srácokkal. Akkor zendül majd csak meg igazán a gólzsák!

A középpályán Cristante kezdése volt talán meglepő, de góllal hálálta meg mindazt, amit vasárnap bizalom néven kapott. A hozzáállása és a mutatott játék elfogadható, más kérdés, ha mindenki belerázódik majd mennyi szerep juthat az olasznak. A kezdőt tekintve nálam a leggyengébb láncszem most Karsdorp volt, idegen testként mozgott, a mérkőzés egyes szakaszaiban a százéves Candreva simán szívatta. Holtversenyben a másik „gyengébb” pont az Ibanez volt, aki többször mozgott még homályosan, de pontosan úgy, ahogy a holland játéka feljavul majd, Ibanez is rátalál a helyes útra, és utána minden a legnagyobb rendben lesz.

Pályára lépett még Matic, aki számomra értékelhetetlen volt, két jó előre passzán kívül csak a fölösleges futásai maradtak meg, neki sokat kell még tanulni, amire beilleszkedik új csapatába. Illetve Wijnaldum szintén szerephez jutott. Vele kapcsolatban két apróság, az egyik, támadóbb lesz a szerepköre, mint a Liverpoolban volt, nem meglepő, a holland válogatottban is inkább támadó középpályás mintsem hatos, de talán ezt a szakmai kérdést bízzuk Mourinhora. Viszont a tempója még nagyon elmaradt a fáradó olasz bajnoki hajrájához képest (is). Gondolok itt arra, hogy rossz volt nézni, ahogy ritmust próbál váltani, vagy vállal egy – egy versenyfutást. Nyilván ezen is bőven javít még a szakmai stáb. Örök kedvenc El Shaarawy szintén kapott néhány percnyi lehetőséget, élt vele, felszántotta a pálya ráeső részét. Nála a hozzáállás az egyik legfontosabb tulajdonság, vitathatatlan.

Összességében kár boncolgatni különösebben a látottakat, az elején megpróbálta dűlőre vinni a dolgot a vendég csapat, sajnos nem sikerült „csak” egy gólt szerezni, a második játékrészben pedig az előny megőrzése került fókuszba. Nyilván voltak veszélyes kontrák és lesgól is, de véleményem szerint Mourinho elégedett lehet így elsőre. Persze  a bajnokság szépen lassan felpörög és jönnek majd az izgalmasabb meccsek, ahol többet megállapíthatunk majd a jelenlegi helyzetről, de addig is itt van nekünk 22-én, hétfőn a Cremonese elleni otthoni bemutatkozás, ami szintén egy hálás örömünnep lehet, teltház előtt…