A Roma péntek este játszotta az idei olasz bajnokságban az utolsó találkozóját aminek jelentős tétje volt: ha nyerünk akkor biztosan az EL csoportkörbe jutunk és elkerüljük mind az augusztusi EKL play-off, mind a teljesen Európa-mentes szezon lehetőségét. Ez szerencsére sikerült, és a szerdai EKL döntő előtt egy kifejezetten kellemes, laza, önbizalom növelő meccset játszhatott a csapatunk.

Mourinho a meccs előtt kulcsemberek sérüléséről beszélt, Smalling, Zaniolo, Karsdorp is hirtelen kétséges lett a fix hiányzó Mkhitaryan mellett. Ez szerintem inkább csak a jövő héten esedékes kupadöntő miatt volt így, nem is kezdett egyikük sem és a különösen sérülékeny, de kupameccseken kiemelkedően teljesítő angol csereként sem lépett pályára. Ennek ellenére meglepően sima volt az egyébként korrekt szezont futó Torino otthonában a mérkőzés. Nem jelentettek nagy veszélyt, nem haraptak és küzdöttek túlságosan a hazai játékosok (ellenben Ventura idejével amikor a Torino még tét nélkül is csontzenét és életük meccsét akarta ellenünk játszani) inkább élvezték a hazai közönség érezhetően ünnepi hangulatát és Belotti megtapsolását, nem annyira érdekelte őket konkrétan ennek a meccsnek az eredménye. Ebben a hangulatban először Pellegrini csípett el egy labdát az első félidő végefele, amivel Abraham úgy fordult kapura, hogy a mögötte lévő védő elcsúszott így nagyon simán tudta bevenni Berisha kapuját.

Ezután nem sokkal megint hibázott egyet a strandolós hangulatban lévő hazai védelem: most Abraham rontott rá egy hanyag hazagurításra így az albán kapus már csak a center lábát tudta elvinni. A tizenegyest pedig higgadtan értékesítette az első bajnoki szezonját így 17 góllal záró csatár. Kényelmes két gólos vezetéssel ment tehát szünetre a csapat. A második félidő elején a Torino is próbált valamit alkotni, voltak próbálkozásaik de nem volt nagy veszélyben a Roma kapuja. Aztán érkezett a pályára Karsdorp és Cristante majd később Zaniolo akik egy kis lendületet hoztak magukkal. Az olasz rögtön kiharcolt egy tizenegyest. Szépen vette át a labdát és fordult le a védőjéről, de igazából megint nevetséges módon el akart esni. Most először megkapta a tizenegyest ezért, de ha valaha számítani is fog akkor biztos nem fújnak be ilyet. Lazán mehetett volna tovább és szerezhetett volna gólt, de megint az esést választotta. Ezek engem kifejezetten idegesítenek. A megítélt büntetőt most Pellegrini lőtte aki szintén értékesítette és 9 góllal, 5 assziszttal a legjobb Serie A szezonját zárta.

Ezután Zaniolo még párszor nagyon szépen került helyzetbe, hatalmas lendülettel és dinamikusan szállt be a meccsbe, de az utolsó megoldásai megint mind rosszul sikerültek, remélem szerdán másképp lesz ez. Nem volt tehát egy küzdelmes mérkőzés, ellenben fontos volt a jó eredmény, így kizárólag a trófea és a dicsőség lesz a tét szerdán, nem pedig az, hogy esetleg teljesen kimaradunk az európai fociból. Pozitív, hogy Spinazzola most már 80 percet kapott és voltak, ha halványan is, de régi önmagát idéző megmozdulásai. Smalling tudott pihenni, Pellegrini és Abraham pedig jobb formába kerülni. Nem térek rá részletesebben a szerdai mérkőzésre, mivel az külön posztot érdemel, így az később következik majd.

Az olasz bajnokság idei szezonjában ha nem is nagyot, de lépett előre a Roma. Egy pozícióval és egyetlen ponttal vagyunk előrébb, de véleményem szerint ez egy jóval szorosabb és izgalmasabb bajnokság volt, például tavaly 29 ponttal voltunk a bajnok mögött, idén ez max 23 lehet. Nagy küzdelem volt az európai helyekért, végül főleg az EL-EKL szintjén amiből az az Atalanta esett ki, amelyik az elmúlt években stabil és elég jó képviselője volt az olasz focinak. Remélem a Fiorentina is sokáig megy majd el a Konferencia Ligában, a Roma kapcsán én pedig már most egy újabb európai döntőről álmodok, ezuttal a Puskás Arénában. Lehetne akár egy Derby is. Szurkolói igények persze mindig vannak, a realitásuk pedig már kérdés. Visszatérve a bajnoki szezon áttekintésére a táblázat vége is izgalmasan alakult, a Salernitana akkora hajrát produkált mint jó pár éve a Crotone, végül nem rajtuk múlt, de sikerült is a Cagliari ellenében bennmaradni. A BL helyeket már pár hónapja elég biztosan a Juventus-Napoli kettős tartja, míg az első két helyezést Milánó két csapata birtokolja. A Milan-nak a Sassuolo ellen kellett nyernie, hogy ne bukja el a Scudetto-t amit magabiztosan meg is tettek. Jövőre biztos nagy átalakítások lesznek sok csapatnál, a Juventus megpróbál majd újra a bajnoki címért hajtani, de az Inter, Milan, Napoli is újra meg fogja próbálni, ahogy szerintem Mourinho sem szeretne majd kimaradni ebből a küzdelemből, még akkor sem ha esélyesek biztos nem leszünk. Reméljük jövőre is egy hasonlóan izgalmas szezont látunk, sokkal több Roma sikerrel és rengeteg teltházzal. Már most az idei bérletesek vehetik a jövő évi bérletet, a kanyarokba akár 300€ alatti áron, szóval úgy néz ki, hogy a Friedkin család továbbra is a teltházas, jó hangulatú meccsek híve. Addig viszont még hátravan az elmúlt jó sok év legizgalmasabb Roma meccse, az első Európai Konferencia Liga döntője a Feyenoord ellen Tiranában. A következő poszt már természetesen csak erről fog szólni.