A Roma, csütörtök este, 1-1-es döntetlent játszott a Leicester otthonában, a Konferencia Liga elődöntőjének az első mérkőzésén. Pellegrini szerzett vezetést a Rómának a meccs elején, az angolok a második félidő közepén egyenlítettek, Mancini öngóljával.
Nem rossz ez a döntetlen idegenben, elvégre még hátravan a visszavágó csütörtökön Rómában, ahol talán, a közönség támogatásával, sikerülhet megnyerni az elődöntőt. Így álltak fel a csapatok:
LEICESTER CITY (4-1-4-1): Schmeichel; Ricardo Pereira, Fofana, Evans, Castagne (21′ Justin); Tielemans; Maddison, Dewsbury-Hall, Albrighton (62’Barnes), Lookman (83’Perez); Vardy (62’Iheanacho).
ROMA (3-5-2): Rui Patricio, Mancini, Smalling, Ibanez, Karsdorp, Pellegrini (85’Felix), Cristante, Mkhitaryan (57’Veretout), Zalewski (85’Vina), Zaniolo (69’Sergio Oliveira), Abraham.
Rodgers mester az elejétől kezdve bevetette Lookmant és Albrightont, Vardyval a támadás közepén, annak ellenére, hogy az utóbbi nem volt a legjobb állapotban. Mourinho pedig két csatárral válaszolt, Abraham és Zaniolo, illetve Mkhitaryannal a két középpályás között. Rodgers mester megpróbálta lerohanni a Rómát, a fizikai intenzitásra helyezte a hangsúlyt. Az angolok azonnal kiharcolták a mezőfölényt, 3 szöglettel az első 3 percben és 77%-os labdabirtoklással az első tízben, illetve Castagne veszélyes fejesével.
De a Roma kitartott. Régi közhely Olaszországban, hogy „egy jó csapatnak tudnia kell szenvedni”. Hát a Roma most nem is szenvedett olyan sokat, lassan felmérte az angolokat, hátul Smalling tökéletes volt, Zalewski a szélen egyáltalán nem volt zavarban, Mkhitaryan és Pellegrini pedig rengeteg labdát játszottak meg a középpálya előtt.
Így történt, hogy miközben az angolok lelkesen rohamoztak és erőlködtek, a Roma megszerezte a vezetést. A 15. percben Zalewski elment a bal szélen és kiosztott egy tökéletes labdát Pellegrininek, amit a kapitány a hálóba küldött, a boldogtalan ifjabb Schmeichel lábai alatt. Egy abszolút római és romanista góllal vezettünk.
A gól után az angolok megpróbáltak válaszolni, de hát mi tudtak csinálni? Már eleve rohamoztak. Nem nagyon tudták veszélyeztetni a Roma kapuját. Maddison párszor próbálkozott messziről, Dewsbury-Hall is nagyon erőlködött, csak nem volt sok értelem az erőlködésében, Vardy meg elveszett a Roma védői között.
Tehát hiába irányítottak az angolok, sosem tűnt úgy igazán, hogy a Roma „össze akart volna dőlni”. Valójában megvalósult Mourinho ideális forgatókönyve: az összes tér lezárva, alacsony súlypont és kontrából próbálkozni. Egy párszor voltak is kontrái a Rómának, de sosem sikerült konkretizálni a lehetőségeket. Részben mert Zaniolo megszenvedte Evanst, Abraham pedig elég szürkén játszott.
A második félidőben lényegében ugyanazt láthattuk: a Leicester erőlködött, a Roma pedig védte az előnyét. Lookmannek azonnal volt két jó lehetősége, először melléfejelt egy nagy ziccert, másodszor picit lekéste Albrighton labdáját. Aztán Rodgers megunta az egészet és megváltoztatta a Leicester támadó játékát, leszedte Vardyt és Albrightont, a helyükre érkeztek Iheanacho és Barnes. És azonnal igaza lett, mert a 67. percben, Barnes megindulása után, Lookman kiegyenlített. Pontosabban Mancini egy hangyaszőrnyivel megelőzte Lookmant, hivatalosan öngól, de ott voltak egymás nyakán, ha nincs ott Mancini, akkor Lookmanről pattant volna a hálóba.
A góltól megjött az angolok lelkesedése, nem mintha előtte elment volna és megpróbálták megnyerni a meccset. A Roma pedig most nem nagyon tudott feljönni, mint az első félidőben. Beálltak Oliveira és Veretout, hogy egy kis frissességet vigyenek a Roma játékába, illetve hogy még jobban megerősítsék a védelmet.
Rui Patricio kivédte Iheanacho próbálkozását, a másik oldalon meg Schmeichel tette ugyanezt Oliveira ellen. A végére a csapatok picit meg is zavarodtak taktikailag, de valójában már nem nagyon történt semmi. Mintha mindkét fél elfogadta volna az eredményt, talán picit el is fáradtak a végére.
Ismétlem önmagam, összességében jó eredmény a döntetlen, főleg annak a fényében, hogy az elején az angolok voltak az esélyesebbek. Persze minden annak a függvénye, hogy mi fog történni a jövő héten csütörtök este, a római visszavágón. De a visszavágó még a jövő zenéje, most a Bolognával kell foglalkozni, mert vasárnap este fogadjuk a Bolognát, a Serie A 35-ik fordulójában.
Mókás dolgok ezek. Mikor játszunk a Bologna ellen? Amikor a legjobb formában vannak! Egyszer a szezonban már jól megszívattak minket, decemberben, a Dall’Arában szépen elkenték a szánkat, amikor Svanberg góljával 1-0-ra nyertek. Közben Pairetto (nomen est omen) bíró úr is besegített, a „derék” cimbijével a VAR-nál, Irrati bíró úrral. A „derék” játékvezető „urak” jó alaposan megszórtak minket sárgákkal, amik között volt néhány igazi „gyöngyszem” is, mint például a sárga Zaniolonak, amikor nem adtak meg neki egy tizenegyest, vagy a sárga a teljesen ártatlan Abrahamnek, akinek ezért utána ki kellett hagynia a meccset az Inter ellen. Nyilván véletlenül alakult így, biztos is…
De félretéve a decemberi meccset és a játékvezetés szokásos banditizmusát a Roma ellen, miért mondom, hogy a Bologna a legjobb formában van? Nem én mondom, több elemző is kifejtette az elmúlt napokban. Az elmúlt hónapban, igaz, hogy kikaptak 1-0-ra a Fiorentinától (emberhátrányban) és az Atalantától, de közben begyűjtöttek egy sor nagyon illusztris skalpot is. Ezek bizony tudnak játszani a nagy csapatok ellen, nem úgy mint mi: Milan-Bologna 0-0; Juventus-Bologna 1-1 (megint emberhátrányban voltak) és főleg Bologna-Inter 2-1!
Nem tévedés, szerdán elverték a bajnokesélyes Intert 2-1-re. Most mindenki arról mesél, hogy milyen szép, ügyes és hősies ez a Bologna! Na igen, mert közben sajnos Mihajlovic mesteredző úr egy súlyos betegséggel küzd, szóval kaptak még plusz egy tucat szimpátia pontot. Természetesen jobbulást Mihajlovicnak! „Miha” többnyire avval töltötte a játékosi és edzői karrierjét, hogy megpróbálta megkeseríteni a Roma dolgát, például az unokatesóknál, vagy az Internél, meg a Milannál, de sose feledjük, hogy anno a Roma hozta őt Olaszországba! Akkor se feledjük, ha közben ő ezt már régen elfelejtette. Szóval tényleg, őszintén, tiszta szívből: jobbulást neki!
Tehát megint megnyertük a francos főnyereményt, megkaptuk a pillanatnyi „sikercsapatot”. Persze mondhatnánk, hogy ne panaszkodjak, a Bolognának már nincsenek céljai, már elkerülték a kiesést, már nincs esélyük európai szereplést érő pozíciókra, ráadásul a hét közben kellett játszaniuk az Interrel… De erre én azt mondom, hogy mi meg egy nappal később játszottunk egy európai kupa elődöntőjén, idegenben, a „ködös Albionban”. Ami pedig a motivációt illeti, ezek alig várják, hogy tovább írják a saját kis feel good sztorijukat, a „hős kiscsapatról, amelyik sorra lebirkózza a nagy klubokat”. Mert ilyenkor természetesen a Rómát is előléptetik és „csalódást okozó csődtömegből”, hirtelen átváltozunk „nagy fővárosi klubbá”. Szóval mindenki legyen észnél, mert ez a meccs egyáltalán nem ígérkezik könnyűnek!
Kire kell figyelni? Ott van a kapuban például a régi ismerősünk, a mi „néhai” Skorupskink, akit gyakran száll meg az ihlet a régi klubja ellen. Cserének ott van Sansone, aki hét közben megizélte az Intert is, amikor a meccs végén gólt szerzett és újra nyílttá tette a bajnoki címért folyó küzdelmet. De főleg ott van Arnautovic, aki káprázatos formában van, az osztrák hétszer szerzett gólt az elmúlt nyolc meccsén. Nem lesz ott Dijks, aki összeszedett egy izomsérülést és minden bizonnyal nem is fog már játszani az idén. Ezen kívül nagyjából mindenki rendelkezésre fog állni (kivéve természetesen a törött lábú Kingsleyt), itt egy tipp a kezdőjükre:
Bologna (3-5-2): Skorupski; Soumaoro, Medel, Theate; De silvestri, Svanberg, Schouten, Soriano, Hickey; Orsolini, Arnautovic.
Nálunk meg Mkhitaryan a nagy hiányzó, Angliában az örmény összeszedett egy izomsérülést és ki fogja hagyni a Bolognát. Különböző hírforrások szerint, már csak a bajnokság legvégére fogjuk visszakapni, esetleg a Konferencia Liga döntőjére (természetesen feltéve és nem megengedve, hogy lesz olyan a Roma jövőjében). Zavaros a kép a Roma kezdőjét illetően, egyesek szerint Mourinho nem fog kompromisszumokat kötni és csak korlátozott turnoverre lehet számítani. Mások szerint viszont a portugál nagyon komolyan gondolja a Konferencia Ligát és alaposan át fogja szabni a csapatot. Én egyszerűen idemásolok egy vélt kezdőt, egy olasz honlapról, ahol viszonylag magas találati aránnyal operálnak, amikor a kezdő összeállításokról van szó:
Roma (3-4-1-2): Rui Patricio; Mancini, Kumbulla, Ibañez; Karsdorp, Cristante, Veretout, Viña; Pellegrini; Zaniolo, Abraham.
Arról se kéne megfeledkezni, hogy Mancini, Cristante és Abraham már csak 1 sárgalapra vannak az eltiltástól. Tekintettel az előzményeinkre a játékvezetéssel, a bajnokság végére lehet, hogy be fognak nekünk segíteni. Csak mert, miért is ne? Esélylatolgatásnak sok értelme nincs, papíron a Roma a toronymagas esélyes, nem is lehetne másképp. A fogadóirodák oddsai is ezt mutatják, nem lehet sokat nyerni a Roma győzelmével. De ismétlem önmagam, attól tartok, hogy ez nagyon nehéz szülés lesz, remélem, hogy tévedek.
Be is fejezem a posztot, vasárnap este háromnegyed kilenckor Roma-Bologna (élő közvetítés 20:30 Sport2) és addig is forza Roma mindenkinek!