Harmadik mérkőzősén is túl van az AS Roma idén a norvég Bodo/Glimt ellen. És akármilyen furcsa is ezt leírni ide, egyetlen alkalommal sem sikerült legyőzni a kisváros csapatát. Oké kétszer voltunk idegenben, 8-2-s összesítéssel szépen haza is jöhetett a csapat. Ehhez jön még egy római 2-2. Gratulálok a teljes társaságnak, ez igen!
Engem nem érdekel, hogy a legészakiabb pálya a kiírás tekintetében, különösebben a műfű dumák sem hatnak meg. Sőt, az sem érdekel, hogy kétszer egymás után megnyerték a norvég bajnokságot ezek a derék hazaiak. Odamész a csoportkörben, nagy az arcod, mert olasz vagy, genetikailag nem bírsz szerény lenni, oké. Ki is kapsz szépen, nem kicsit, nagyon… 6-1. Lenyeled a békát, megnyered a csoportot, bár Rómában sem tudod megverni őket, de ott az akkor pont elég. Erre jön a rájátszás, és mit ad a sors, eléd pendíti újra a favágókat. Mit csinálsz normál esetben ilyenkor, veszel egy mély levegőt, és tiszta erőből lenyomod a szemét-senkiházi-hatotrúgó norvég fejüket a víz alá és minimum 3-4 góllal lerendezed a továbbjutást.
De nem, nagyon nem. A negyeddöntő első mérkőzésén a Roma gyakorlatilag teljes csapatával állt ki, mindenkit bevetett Jose, akikre szívesen támaszkodik. Ezzel szemben újra azt láttad az első félidőben, hogy bár volt néhány római próbálkozás a játék az olaszok térfelén zajlott, rendre vezette a norvég csapat a támadásait, hol kisebb, hol nagyobb sikerrel, de rendületlen. Bár a római védekezés működött, voltak melegebb pillanatok, de zárszóként az első játékrész végén Pellegrini lő egy gólt, ami szép is, jól is időzített, gyakorlatilag mindenki elkönyvelte, hogy a mérkőzés, és talán a párharc is eldőlhet a második játékrészben.
Sajnos erről az északiaknak nem szólt senki, mert ők bizony nem adták fel a második félidőben, bár fáradtak, egyre pontatlanabbak és látványosan lassabbak lettek; a kedvük és az elszántságuk nem csökkent. Ennek eredményeként kevesebb, mint egy óra játékot követően már norvég gól is szerepelt az eredményjelzőn. 1-1 A jó öreg Ulrik Saltnes egalizált. (saját nevelésű, 29 éves norvég középpályás) Mourinho átgondolta mit lépjen, szakmai stábbal egyezetve kettőt cserélt a 65. percben. Shomurodov és Vina érkeztek ki-ki a maga helyére. Picit később Mancinit is le kellett hozni sérülés miatt. Őt Smalling váltotta.
A mérkőzés továbbra sem változott különösebben, nem jöttek a kivédekezhetetlen Roma rohamok. Nem jött az átütő erő. Hozzá tartozik a pontos igazsághoz, hogy a hazaiak, szintén saját nevelésű, bár orosz útlevéllel rendelkező Nikita Haikin jól védett. Több esetben is meccsben tartotta csapatát; elég, ha Abraham befordulása után nyújtott teljesítményére gondolunk, vagy Pellegrini távoli lövésénél bemutatott bravúrra. Persze ez még nem ment fel senkit a tegnapi produkciója alól, mármint római oldalon.
Mivel a végjátékban jött a slusszpoén, Hugo Vetlesen, a 22 éves középpályás győztes gólt fejelt egy szöglet után. 2-1. Sakk-matt, 89. perc, vége. Nem szeretném különösebben megbántani az AS Roma játékosait, lehet nem is olvassák a blogot. De azért lenne, mint tanulni ezektől a norvég srácoktól, ahogy hisznek ebben az egészben, ahogy lépésről lépésre kerülnek közelebb az álmaikhoz. Persze nem egy jól lakot, agyonnyert társaság, de emlékeim szerint az AS Roma sem az. Tudom, egy könnyed 2-0-s hazaival tovább lehet jutni, még úgy is, hogy az lenne az idei kiírás első győzelme az északiak fölött, ráadásul azzal az eredménnyel 10-6 lenne a gólkülönbség nekik. Mégis az olaszok mennének az elődöntőbe, azt kell mondjam, nagyon olaszosan.
Távol vagyunk még ettől, nagyon kíváncsi vagyok, mit tudunk majd bemutatni a visszavágón, ami ráadásul egy nápolyi túra előtt lesz, jövő csütörtökön. Mert ez a norvég csapat mindent el fog követni, hogy további meglepetéseket, csodát okozzon. Efelől ne legyenek kétségeink. Remélem sikerül ennek az egész dolognak a súlyát átérezni, és egy hét múlva valami komolyabb teljesítménnyel előrukkolni, mert eddig ez vér ciki.
Vasárnap a tökutolsó Salernitana utazik a fővárosba, Fazio eltiltása miatt biztosan, Perotti sérülése kapcsán feltételezhetően nem tud pályára lépni volt csapata ellen. Nagy megfejtésekbe nem mennék bele, mindenáron kell a három pont, az ötödik helyet életünk árán is meg kell védeni/tartani. Imádja a Roma az ilyen találkozókat elveszíteni, végigszenvedve, igazságtalanul. Láttunk már ilyet, sajnos nem egyet. Talán a Mourinho éra egyik legfontosabb fejlődése az, hogy ezeken a mérkőzéseken sikerül valahogy eggyel több gólt rúgni, még ha a végén is, vagy éppen nézhetetlen játékkal, de a pontok mostanában jöttek. Én ebben bízom, és abban, hogy jövő héten csütörtökön egy olyan eredménnyel sikerül lezárni ezt a norvég rémálmot, ami továbbjutást ér.