Az olaszok számára újabb nagy égést hozó VB selejtezős válogatott szünet után visszatért a klubfoci, ráadásul egész komoly izgalmakkal. Olaszországban a bajnoki cím és a kieső helyek nagy része még nyitott küzdelem és a BL/EL/EKL helyekért is nagy a tolongás. Ebben a helyzetben nagyon fontosak a könnyen megszerezhető 3 pontok és végre sikerült is ilyet találnunk. Genovaban a szebb napokat látott Sampdoria ellen sikerült begyűjteni a 3 egységet amivel megtartottuk az ötödik helyet és öt pontra zárkóztunk a 4. Juve mögött.

Mourinho érkezésének híre után szerintem mindenkit rémísztgettek nézhetetlen és unalmas focival. Számomra eddig ez meglepően ellentétesen alakult, legalábbis Fonseca csapatához képest a támadójáték hatalmasat javult. Ha a befejezéssel nagy gondok is vannak még, a meccsek izgalmaira és a helyzeteinkre nekem nem volt panaszom. Ráadásul a legtöbb, hosszabbításban megnyert meccs egy olyan kétélű statisztika (lehet mondani – jogosan – hogy minek bénázunk 90 percig) ami nekem kifejezetten pozitív. Azt mutatja, hogy a csapat végre nem fárad el fizikailag és mentálisan a 60. vagy 70. percre ami korábban nagyon jellemző volt nálunk, hanem motiváltan küzdenek a mérkőzések végéig. Erre hatalmas szüksége volt már a Roma-nak, talán ezért is tartottak ki jobban a szurkolók most a csapat mellett a rosszabb eredmények közben is. Most azonban nem ilyen kiélezett meccset láttunk, hanem egy igazi klasszikus Mourinho 0-1-es győzelmet. Szinte a nézhetetlen kategóriába sorolnám a Sampdoria elleni meccset, aminek még az összefoglalója is unalmas.

Ezért nem is írnék sokat a meccsről: fél órán belül megszereztük a vezetést egy baloldalon szépen végigvitt akció után, Zalewski és Pellegrini jól és dinamikusan oldották meg együtt a támadás felépítését, nem rohantak rá egyszerre ketten a megszerzett labdára ami szintén nagyon jellemző volt az elmúlt években. A fiatal lengyel-olasz beadását először még tisztázták Abraham elől, de Mkhitaryanhoz pattant a labda aki nem hibázott közelről. Ezután még az első félidőben az angol csatárunk lefülelt egy hazaadást, de nagyon elkapkodta a helyzetet, így nem könnyítette meg a dolgunkat. Annyira azért így sem lett nehéz, szerencsére a Samp nem jelentett különösebb veszélyt és egész könnyen vihettük haza a 3 pontot.

Fontos is volt, hogy jól induljon a sorozat, mert most már Európában is izgalmasabb rész jön: a Konferencia Liga első kiírásának negyeddöntőjére készül a csapat. Az ellenfél pedig a kiírás meglepetés együttese, akinek minden Roma szurkoló egy életre megjegyezte a perjeles nevét: a minket ősszel 6-1-re kiütő Bodo/Glimt. Miután az utolsó pillanatban elbukták a csoportelsőséget, a Fradi EL csoportjából érkező Celtic-et ütötték ki 5-1-es összesítéssel, majd hozzánk hasonlóan ők is holland ellenfelet kaptak. A bő 10 ponttal a Vitesse előtt tanyázó AZ Alkmaar már nagyobb falat volt, ott idegenben nyertek a hosszabbításban, 4-3-as összesítéssel. Most pedig viszonylagos elégedettséggel konstatálták, hogy egy „jól bejáratott” ellenfelet kaptak, hiszen a csoportkörben egy sokkoló 8-3-as összesítést értek el ellenünk. A párharc győztese a Leicester – PSV párosból kap majd ellenfelet, míg a másik ágon Feyenoord-Slavia Praha és Marseille-PAOK található, így a némileg meglepő holland dominancia mellett valóban új országok, Európában kevésbé stabilan szereplő csapatait sikerült bevonni a Konferencia Ligába.

A norvég bajnokság az időjárásra való tekintettel más lebonyolításban működik, így nem sokkal a legutóbbi találkozásunk után ők meg is nyerték az előző kiírást. Idén először felkészülési meccseket, majd február közepétől EKL, utána pedig norvég kupa meccseket játszottak, majd múlt hétvégén elindult a norvég bajnokság is amit egy Rosenborg elleni döntetlennek kezdtek. A csapatból télen távozott Botheim és Berg, akik a 6-1-es meccsen az első 3 gólt szerezték. Ez persze nem valószínű, hogy ez jelentősen meggyengíti a csapatot, hiszen ilyen modellel jutottak el erre szintre, 10 milliós bevétel mellett 0 eurót költöttek az idei a piacon ami jól mutatja a csapat mögött zajló szakmai munka értékét. Ráadásul mi is érdeklődők vagyunk, a 23 éves jobb szélső, Solbakken szerződése decemberben lejár és ahogy szeptemberben, úgy Pinto most is érdeklődik a játékos iránt.

Bodo-ban ilyenkor, vagy legalábbis holnap, tiszta és este 0 fok körüli idő várható, tehát egy közepesen rossz olasz bajnoki körülményei, ugye a szörnyű műfüves pályával. A norvég csapat megütötte a mindig óriási színvonalat diktáló angol sportmédia ingerküszöbét is. Most a büféjük kínálata került a hírekbe: a norvégok kedvelt meccsitala a Pølsevann, amit gyakorlatilag kolbászleves alapleveként lehetne leírni. Külön mókás amikor az angolok más gasztronómiáján gúnyolódnak, főleg, hogy elvileg leginkább a Bovrilhoz hasonlít, ami pedig az ő meccsnapi „marhahúsos italuk”. Inkább ennyit a gasztrorovatunkról, remélem az elődöntőben sem Pølsevann, de lehetőleg Bovril sem fog majd fogyni.

A Roma esetében a csapat úgy néz ki idén egész jól áll a sérülésekkel, most is egyedül Zaniolo a hiányzó amit ugye a média élvez is nagyon. Bár amikor úgy volt, hogy elutazik Norvégiában akkor meg az volt a baj, mert ősszel az volt a szöveg, hogy „a műfüves pálya túl nagy kockázatot jelentene neki a sérülése miatt”. Szóval most tényleg az volt, hogy ha megy akkor azon csámcsognak, ha nem megy akkor meg azon. Írnának ők is inkább kolbászlevekről. Így mindenesetre a legerősebb kezdővel állhat ki a csapat, ami most minden bizonnyal azok akik a Lazio majd a Sampdoria ellen is játszottak. Ami biztos, hogy legutóbb elég nagyképűen és kelletlenül utaztunk rekord távolságot az észak-norvég ellenfélhez és most sem lesz kellemes meccs hiszen erős csapatról van szó és a műfüves pálya is nehezíti a dolgunkat, de alapvetően nincs kifogás, itt a Roma-nak tovább kell jutnia és reméljük meg is teszi majd ezt a csapat.