Vasárnap a Roma elverte 4-2-re az Empolit, a Serie A 23-ik fordulójában. A Roma góljait Abraham (ő duplázott), Oliveira és Zaniolo szerezték, mindet az első félidőben. Az Empoli hiába szépített a második játékrészben, Pinamonti és Bajrami találataival.
Empoliban egy győzelemre volt szükség, hogy megerősítsük az elmúlt hetek pozitív tendenciáját és sikerült is. A Roma bő fél óra alatt iktatta az Empoli aktát. Tulajdonképpen lehetett volna több is a különbség az első félidő végén, de a játékvezetők elnéztek egy elég egyértelműnek tűnő büntetőt Zaniolo ellen, illetve a mieink is elkönnyelműsködtek egy pár helyzetet. De kit érdekel 4-0-nál? Ahogy annak se volt különösebb jelentősége, hogy a második félidőre „papucsban” mentünk vissza játszani, átadtuk a kezdeményezést az Empolinak, akiknek így sikerült, 2 góllal, valamelyest kozmetikázni az első félidőben látott mészárlást. Így álltak fel a csapatok:
EMPOLI (4-3-1-2): Vicario; Fiamozzi, Ismajli, Tonelli, Marchizza (42’Viti); Zurkowski, Ricci, Bandinelli (81’Benassi); Bajrami, Henderson (81’Cutrone); Pinamonti.
ROMA (3-5-2): Rui Patricio; Mancini, Smalling, Ibanez; Karsdorp, Sergio Oliveira, Cristante, Mkhitaryan (75’Veretout), Maitland-Niles (59’Vina); Zaniolo (79’Felix), Abraham.
Tehát Mourinho megerősítette a kezdőben Oliveirát és Maitland-Niles-t, illetve visszatért Smalling és vele együtt a 3-as védelem. Elől az Abraham-Zaniolo páros játszott és már a második percben közel jártak a gólhoz, amikor Fiamozzi hátulról lecsapta Zaniolót az Empoli tizenhatosában. Egyértelmű tizenegyes volt, legalábbis az elemzők szerint, de a bíró és a VAR mélyen hallgattak.
Az első félidőben a Rómának talán csak egyetlen védelmi megingása volt, amikor Bajrami a 20-ik percben fölé lőtt a tizenhatos határáról. Ezen kívül, gyakorlatilag csak a Roma volt a pályán. Magas letámadás és pontos helyzetkihasználás, ezek jellemezték a Rómát az első félidőben. A 24-ik percben megjött a vezetés. Maitland-Niles szépen jött balról, Oliveira lövését Abraham lekezelte és fordulásból megszerezte a vezető találatot.
Az Empoli nem tudott reagálni a gól után se és a Roma fölénye csak nőtt. A 32-ik percben Vicario kivédte Maitland-Niles lövését, az utána következő szögletnél Mancini fejelte el a labdát, ami megint Abrahamhez került, aki így duplázott. Közben Mourinho ünnepelt a kispadon és bíztatta a csapatát, hogy ne lassítsanak. És a Roma nem is lassított, közben az Empoli meg szétesett.
A 35-ik percben, egy szép ellentámadásnál, Karsdorp elment a jobb szélen, megtalálta a labdával Oliveirát, aki picit rossz ütemben kapta a labdát, de így is betalált kapásból Vicario kapujába és már 3-0 volt a Roma javára.
Rögtön a harmadik után, egyből jött a negyedik is. A 37-ik percben Mlhitaryan adott egy tökéletes gólpasszt a bal szélről Zaniolonak, aki nem hibázott és megszerezte a Roma negyedik találatát. 4-0 és az Empoli teljesen eltűnt. Ráadásul, szegény embert még az ág is húzza, Marchizza súlyos sérülést szenvedett a félidő legvégén, hordágyon kellett őt levinni. Jobbulást neki!
Aztán, ahogy már említettem, a második félidőre a Roma teljesen megállt. A csapat kikapcsolt, mintha nem is ugyanazok a játékosok lettek volna. Teljesen átadták a kezdeményezést az Empolinak és ennek megfelelően, az 55-ik percben, Pinamonti megszerezte az Empoli első gólját.
Ekkor Mourinho megpróbált belenyúlni a meccsbe, bezavarta Viñát, Maitland-Niles helyére és a Roma igyekezett visszavenni az irányítást, de közben elkövettek néhány hibát. Így a 72-ik percben megszületett a toszkánok második gólja is, egész pontosan Bajrami volt eredményes. Mourinho természetesen nem volt túl vidám, ezért megint változtatott, becserélte Felixet és Veretout-t, Mkhitaryan és Zaniolo helyére.
Az Empoli, egyem a szívüket, próbálkozott a legvégéig, de valójában egy másodpercig se volt igazán kétséges a meccs kimenetele. A 4-2-es eredmény már nem is változott a meccs lefújásáig és a Roma szépen hazavitte a három pontot.
Szép volt! Lehetne kritizálni a Rómát, a mieink a második félidőben nagyon erősen visszavettek a tempóból és itt-ott felütötte a fejét az elbizakodottság is, ami pedig szerintem végképp megbocsáthatatlan. De összességében elmondhatjuk, hogy miután megszereztük a vezetést, egy percig sem tűnt úgy, hogy ezt a meccset nem fogjuk megnyerni.
Ezúttal kiemelnék két játékost, az egyik Sergio Oliveira. Hogy is van ez? Három meccs és két gól? Eddig több mint jó, a tökéletes jelző sokkal jobban illik a teljesítményére. A Lecce ellen, a lefújás után, volt egy jelenet, ami nekem feltűnt. Oliveira először az egyik csapattársát ölelgette, miközben valamit magyarázott neki. Megfigyeltétek, hogy a pali mindenkivel beszél? Mkhitaryannal, Mancinivel, Abrahamsszel… Egy hete szállt le a repülőről és mindenkivel szót értett. Na szóval, ölelgette az egyik csapattársát, „éljen, nyertünk”, utána elengedte és ment volna tovább. Közben jött egy Lecce játékos, aki tartotta a kezét, hogy kezet fogjon vele, de Oliveira elment mellette, kicselezte, mintha még tartana a meccs. Nem volt udvariatlan! Egyet azért pacsizott a Lecce játékossal is, de közben szinte rá se nézett. Ment tovább egy másik Roma játékoshoz és elkezdte azt ölelgetni. A lényeg, hogy parádés ívben leszarta az ellenfelet, ment haverkodni a csapattársához. Nem kell meglepődni, hogy egy hét után Oliveira rúgja a szabadrúgásokat (igaz most nincs Pellegrini) és ő rúgta a tizenegyest is. Csak így odatenném ezt is a két gólja mellé.
A másik, akit ki szeretnék emelni az Tammy Abraham. Még nincs vége a szezonnak, még bármi történhet bárkivel, de nehéz elfelejteni az „okosokat”, a túlképzett szurkolókat és a „pártatlan” szakértőket, akik lefikázták őt, amikor leigazoltuk. Preventív módon, mert még meg sem érkezett Rómába, de már megkapta, hogy „egy tucatjátékos, akit a Roma szokás szerint túlfizetett”. Ő volt „Mourinho luxustévedése”. Egy „ügyetlen” és „kétballábas” csatár, aki „fejben is gyenge”, mert „csak elrontja a ziccereket”. És az megvan, amikor a „szakértő” mosolyogva mondta, hogy „nem véletlen, hogy nem kellett a Chelseanek”?
Lássuk csak, 30 meccsen szerzett 17 gólt, közben kiosztott 4 gólpasszt is. A transfermarkt statisztikái szerint, 136 percenként szerez gólt. Mindeközben nem ő szokta rúgni a tizenegyeseket! Ma olvastam egy másik statisztikát, a második helyen áll a november óta az összes tornán, tizenegyesek nélkül szerzett gólok számában. Konkrétan csak Lewandowski előzi meg, a lengyelnek 14 találata van, Abrahamnak „csak” 13. Utoljára Linecker dicsérte meg, hogy milyen jó csatár és milyen jól játszik. Nem a „Regős Bendegúz” a bivalybasznádi kábeltévéből, hanem a Linecker az angol válogatottból és a BBC-ből, akiről sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy elfogult lenne a Roma javára. Ráadásul, csak mert a Rómáról van szó, Abrahamnek irgalmatlan pechje is van. Az egy dolog, hogy nem adták meg az érvényes gólját a Juve ellen, mert tizenegyest kellett adni (elnézést, de ezt még mindig nem sikerült feldolgoznom), de ráadásul 7 kapufája is van! Ha csak a fele másképp pattant volna, még sokkal jobbak is lehetnének a statisztikái. Szerintem soha ne legyen rosszabb igazolásunk mint eddig Tammy Abraham!
Most szünet lesz a bajnokságban, majd ötödikén, délután folytatjuk a Genoa ellen. A következő hét az átigazolásokról fog szólni. Valójában Tiago Pinto eddig jó munkát végzett, a két télen hozott játékos több mint használható. Oliveirát már kitárgyaltuk, de Maitland-Niles is folyamatosan játszik, ráadásul nem is rosszul. Végre nem úgy érkeztek a játékosok, hogy kell még nekik egy pár hét (amikből aztán hónapok lesznek), hogy egyszer majd talán formába lendüljenek. Illetve végre nem az van, hogy már mindenki eladta és megvette akiket akart, mi meg még mindig alkudozunk valakire, akiből vagy lesz valami, vagy nem.
A kimenő oldalon is történtek mozgások. Megváltunk Reynoldstól, a nagy texasi tehetségtől, aki, egy eufemizmussal élve, eddig nem nagyon váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az embernek olyan érzése van, hogy tényleg csak azért hozták el, mert texasi és Friedkin úgy érezte, hogy muszáj leigazolni. Mindenesetre most távozott a Kortrijkba. Hova? Mindegy, nem is érdekel…
Alaposan megcsappant a spanyol különítmény lélekszáma is, Villar és Borja Mayoral is távoztak, mindketten a Getafeba. A madridi kiscsapat alaposan bevásárolt nálunk. Villar kölcsönbe ment, de gyanúsan véglegesnek tűnt a búcsúüzenete. Kár a fiatal spanyolért, tavaly néha kimondottan jól játszott, de Mourinho nem nagyon tudott mit kezdeni vele. Borja Mayoral meg eleve a Madridé volt, most kvázi hazavitték. Isten vele.
Calafiori pedig a Genoába távozott, de talán egyszer még vissza fog jönni, határozott idejű kölcsönbe ment, júniusig. Mourinho őt se nagyon használta, innentől kezdve ment játékperceket keresni Genovába. Nem lesz könnyű dolga, ott most a bennmaradás lenne a cél és eléggé kilátástalan helyzetben vannak. Csak reménykedhet benne, hogy nem a „néhai” Sheva mester akarta őt leigazolni és a következő edzőnek is kelleni fog.
Mourinho megmondta, hogy nem lesz több erősítés, illetve nagyon elégedett az átigazolási időszakkal és örül a két új játékosának. Ugyanakkor nem nagyon veszik őt komolyan, a média továbbra is zavartalanul dobállózik a nevekkel, akiket állítólag Pinto a Rómába szeretne hozni. A napokban Banegával ijesztgettek minket, megint elővették a szinte már klasszikusnak számító Xhakát és valaki bedobta Bailly nevét is, csak mert miért is ne?
Azt is lehet hallani, hogy további igazolások előtt meg kéne szabadulni egy pár játékostól: Fazio, Santon és most már Diawara neve is egyértelműen felkerült a képzeletbeli listára, ahova a média a „leselejtezendő” romanista játékosokat teszi. A „Comandante” Faziót állítólag vinné a Salernitana, én a Roma helyében elvinném nekik akár gyalog is, csak menjen már, de persze gondolom nem a Rómán fog múlni, eddig se a Rómán múlt. Diawara iránt meg állítólag a Torino érdeklődik, amire, az eddig látottak alapján, szintén csak azt lehet mondani, hogy nagyon helyes, csak már vinnék. Santon meg állítólag már elutasított három külföldi ajánlatot, szóval egyelőre kapaszkodik erősen a Rómába.
Január végéig majd úgyis meglátjuk, hogy mit hoz még az átigazolási piac, már ha hoz egyáltalában még valamit. Szerintem eddig nem lehetünk elégedetlenek a téli piaccal, persze ha jönne még valaki értelmes annak csak örülnénk, de egyelőre nincsenek újabb konkrétumok. Legyen elég ebből a posztból, majd februárban folytatódnak a Roma kalandjai, addig is forza Roma mindenkinek!