A világbajnoki selejtezők befejeztével újra felpörögtek az európai pontvadászatok. Sajnos az olaszok nagyon „olaszosra” vették az utolsó két mérkőzésüket, és nyert helyzetből sikerült pótselejtezőre kényszerülniük, amit most különösebben nem szeretnék véleményezni. Maradjunk annyiban, hogy már a csapatösszetartások első napján felhúzhattuk a szemöldökünket, mivel Pellegrinit és Zaniolot az orvosi vizsgálatok után hazaküldték, mivel sérültnek bizonyultak. Ebben a rövid, de igaz történetben nagyjából minden benne van, amit az AS Roma orvosi stábjáról, és a keretről elmondhatunk.

De talán ugorjunk is az olasz bajnoki mérkőzésekhez, és próbáljunk pusztán a 13.forduló eseményeivel foglalkozni. Hiszen történt egy-s más. Példának okáért elfogytak a veretlen csapatok, hirtelen mindkettő (Milan, Napoli) elvérzett. Két nagyon szép, izgalmas találkozón maradtak alul, amit annyira nem bánok személy szerint. Sőt, az Inter pont a Napoli vérén tudott közelíteni a tabella tetejéhez. A Lazio pedig csak simán kikapott a Juventustól, szóval volt itt minden kérem szépen, mint a búcsúban.

Vasárnap este került megrendezése Genovában, az AS Romát érintő bajnoki. Az előjelek inkább voltak rosszak, mintsem biztatóak. Cristante és Villar pozitív tesztet produkált, így ők 10 nap kényszerpihenőre mentek. Zaniolo és Mourinho összeszólalkoztak az egyik edzésen, így az olasz tehetség kispadra szorult. Bár itt halkan jegyezném meg, hogy a három védős rendszerben nehezebben lehet elhelyezni a támadó felfogású fiút. Szóval nem lepődnék meg, ha mindössze az olasz sportsajtó fújta volna meg a trombitát.

Aztán ott van még az a tényező is, hogy a Genoa gyenge szereplése miatt edzőt cserélt a válogatott szünetben. Első klubcsapatát kapta Shevchenko, aki nem mellékesen kiválóan muzsikált a ukrán nemzeti tizenegy élén. Szóval már idén is sikerült edzőt cserélt kis csapattól kikapni, emiatt is lehetett aggódni. Bár Genovában is rengeteg volt a sérült, ahhoz a taktikához, amit vasárnap este az újdonsült vezetőedző akart, bőven megvoltak. Ugyanis a hazaiak célja egyértelmű volt az első pillanattól kezdve, kapott gól nélkül kihúzni, és megszerezni egyetlen pontocskát a fővárosiakkal szemben.

Ez az elképzelés a 82. percig állt is, de egy jól meghúzott csere megmentette José tervét, és a Roma két góllal képes volt nyerni, rátapadva ezzel az első négyesre. De pár gondolatot engedjetek meg a találkozó kapcsán. A felállás, talán idén először kezdőként a 3-5-2 volt. Ezt egyrészt a szélső védők hiánya eredményezte, gyakorlatilag négy egészséges back volt a keretben, ebből egyedül Karsdorp volt, aki szélső. Szóval a Mancini, Kumbulla, Ibanez hármasra bízta Jose a védekezést, előttük a középpályán Karsdorp, Pellegrini, Miki, Veretout és El Shaarawy jött. Elöl pedig két támadó, Abraham és Shomurodov. Vélhetően, ha Cristante bevethető, akkor ő lett volna Veretout párja és Pellegrini került volna Miki helyére. De ezt a forgatókönyvet a Covid átírta. Utólag talán mondhatjuk, nem is akkora baj mindez.

Az egész találkozón a Roma dominált, a Genoa teljes erejét lekötötte a zárt védekezés, de még így is szükség volt Sirigu minden rutinjára a döntetlen megtartásához. Shomurodov többször is helyzetbe került, sajnos egyetlen ziccerét sem tudta értékesíteni. Mókás volt, az első félidőben, egy támadást félcipőben kellett (volna) befejezni. Jól játszott Miki, lubickolt a számára kedvezőbb poszton, mozgatta a támadásokat, lőtt, akart. Egy találatát érvénytelenített a VAR, teljesen jogosan, sajnos a lövés elől elforduló Abraham kézzel hozzáért az átlövéshez.

A második játékrészben még komolyabb erőket mozgatott meg a fővárosi társaság, eredménytelenül. Hosszú ideig Mourinho nem is cserélt, bízva kezdő tizenegyében. Egy kényszerű csere törte meg ezt a sort, Kumbulla nem bírta a „nyomást” és Smallingnak kellett gyakorlatilag a lelátóról beállnia, de feladat nem sok jutott az angolnak így megoldotta a hirtelen jött kihívást. A másik és egyben mindent eldöntő csere a fiatal Felix Afena-Gyan beállítása volt. A fáradó üzbéget váltotta és el is döntötte a mérkőzést, előbb egy jó ütemben passzolt labdát nyomott Sirigu kapujába, majd egy távoli tekeréssel hívta fel magára a figyelmet. Mindezt nagyjából 10 perc alatt.

Beszédes mindaz, ahogy Mourinho őt küldi harcba 0-0-nál, és nem a bevethető Mayoralt, vagy éppen a támadóbb felfogású Zaniolot. Nyilván ebbe is belemagyaráz a sportsajtó nagyon sok mindent, én csak annyit szeretnék ezzel kapcsolatban leírni, hogy ez a portugál pedagógiája. Nem mentek számomra megfelelően az edzése, megy a sírás, hogy többek akarok játszani, eligazolok télen, stb. Nesztek, itt a fiatal, első profi klubjában pallérozódó, gyakorlatilag félprofi Afena-Gyan, majd ő megmutatja, milyen hozzáállást vár el a tréner, és bejön. Egyrészt azért, mert elég komoly potenciál bujkál a bivalyerős afrikai kölyökben, másrészt meg egy nagy adag szerencse is. Nem károgok, nagyon örülök a srác berobbanásának, remélem bírni fogja a nyomást. Én személy szerint nagyon szorítok neki.

Fontos, talán mondhatom kötelező három pont a zsákban, csütörtökön pedig jöhet a harmadik számú nemzetközi liga AS Roma szempontból ki-ki meccse. Elég sajnálatos, hogy már nem az olaszok kezében van a csoportelsőség sorsa, pusztán azért, mert a második helyen továbbjutók egy körrel többet kell, hogy játszanak tavasszal. Úgy gondolom, ez senkinek nem hiányzik. A presztízs a másik dolog, ha egyáltalán van ilyenje a Konferencia Ligának. Leginkább abban reménykedem, hogy ez a lélektanilag jól időzített győzelem, és a „könnyebbnek” látszó sorsolás visszahelyezi a kedvenc csapatunkat a helyes útra, és ha foggal-körömmel is, de sikerülhet kiharcolni a legjobb négybe jutást.