A Salernitana elleni vendégszereplésünkkel lement a szezon első négy tétmérkőzése amiből mind a négyet sikerült megnyernie a Roma-nak. Most szokásosan egy válogatott szünet előzi meg a szezon igazi beindulását, rengeteg bajnokival, európai csoportmeccsekkel szeptember 12-től. Végül 4/4 lett az indulás és az első 3 meccsen szerzett 8 gólt „megmásfélszerezte” a csapat, míg Salerno város csapata egyet sem szerzett, így egy könnyed 0-4-gyel és 6 ponttal készülhetünk a szezon további részére.

Mourinho megint nem változtatott sokat, pontosan annyit amennyit muszáj volt: az eltiltott Zaniolo helyett Carles Perez kezdett. A meccs első félideje nem volt túl egyszerű, legalábbis nézni nyitott szemmel biztos nem volt az. A Salernitana olyan szinten visszaállt, hogy a meccsen mindössze 20%-ban volt náluk a labda. Ennél a Roma csak a támadó harmadban többet birtokolta a labdát (23%) így eléggé egyoldalú volt a meccs. Eleinte nem sikerült áttörni a Salernitana masszív védelmét, megnézhettük mit tud a csapat egy klasszikus olasz kis csapat ellen. Nagyon aggasztó nem volt a helyzet a félidőre, mert az ellenfél annyira veszélytelennek tűnt és olyan komoly volt a mezőnyfölény hogy tényleg idő kérdésének tűnt a Roma gólszerzése, annak ellenére, hogy az igazán nagy helyzetek elmaradtak. Rengeteg ilyen meccset láttunk már elveszni, de Mourinho elmondta a meccs végén, hogy nem aggódott mert „lehetetlen volt, hogy ne nyerjük meg a meccset”, szerinte annyira jól játszott a csapat és működtek az edzésen begyakoroltak. Jó tudni, hogy ő ilyen biztos volt ebben mert azért a fejemben megfordult, hogy hogy is fogunk itt gólt lőni. Elvileg ezt a dicséretet mondta el a félidőben és ez megadta az önbizalmat a minden ötletet nélkülöző ellenfél bedarálásához.

Ki tudja mi az igazság de az eredmény magáért beszél: a második félidő 3. percében Vina beadásából Pellegrini szerzett gólt éles szögből, az ellenfél kapusának közreműködésével. Mindössze 4 percre rá egy szép akció után Veretout volt eredményes: Carles Perez középre befutva felpasszolta Abraham-nek a labdát, ő egyből Mkhitaryan elé készítette le, aki pedig a már induló Veretout-t indította akinek már „csak” el kellett lőnie a kapus mellett. Ezután egy kis idő eltelt, az ellenfél talán a legnagyobb helyzetét hagyta ki, nálunk pedig Abraham fejesét védte bravúrral Belec, akinek aztán Veretout lövésénél kellett dupláznia. Jött azonban a 69. perc amikor Abraham a tizenhatos vonaláról rúgott egy kapufát, azonban az eddigiekkel szemben ez most befele pattant, így megszerezte az első gólját Roma mezben! Reméljük sok lesz még belőle.

Ekkor már tényleg minden kérdés eldőlt, de szerencsére ez a Roma nem állt meg: Pellegrini maradt teljesen üresen a tizenhatoson kívül, ahonnan gyönyörűen eltekerte a labdát a vetődő kapus mellett. Ezzel lett meg a négy gólos győzelem ami remélhetőleg kellő önbizalmat jelent majd a csapatnak a továbbiakra. Én most láttam először Mourinho Roma-ját játszani és kicsit felemás élmény volt: az első félidőben nagyjából a tavalyi emlékek jöttek vissza, de aztán a második játékrész szórakoztatóra sikerült. Azonban valóban sok a pozitív jel, a csapat sokkal harcosabbnak tűnik, Abraham és Shomurodov nagyszerű igazolásnak tűnik, kíváncsi vagyok hogy a mostani fix kezdő mennyire fog megmaradni és mennyire rotál majd a portugál mester az EKL meccsekre.

Még egy örömhír a poszt és a nyár végére: a klub közös megegyezéssel felmondta Pastore, egyébként 2023-ig tartó, szerződését. Óriási könnyebbség ez pénzügyi szempontból, bár nyilván nem volt ez sem ingyen. Remélhetőleg a többi, létszámon felüli játékos is hamarosan követi majd, mert jelenleg tartunk belőlük jó párat. Pastore igazolása borzalmas baklövés volt, még sajnálhatnám is a játékost a sok sérülés miatt, de annyira bosszant, hogy nem játszott nálunk soha rendesen, (ámde felmarkolta az összes centet amit lehetett) pont azért mert amúgy imádom a játékát, hogy mostanra nagyon megutáltam amiért nálunk semmit sem csinált. Mindenesetre az átigazolási piac utolsó napján Mourinho még várna egy tapasztaltabb középpályást, ehhez Pastore távozása egy fontos lépés de Nzonzi, Villar és Diawara is foglalja még ezt a pozíciót, mert elvileg rájuk sem lenne szükség, bár legfőképp a spanyol távozását igencsak sajnálnám. Eddig az igazolások jónak tűnnek, így reméljük tud még az utolsó napon is erősödni a keret, amivel szeptembertől sikeresen vághatunk majd neki a komolyabb sorozatoknak.