Győzelemmel kezdtük a Serie A idei szezonját, a nyitófordulóban a Fiorentinát sikerült 3-1-re legyűrni. Nem volt azért ez egy olyan könnyű mérkőzés, mint ahogy a végeredmény sugallja, a vendégek nem hagyták magukat könnyen két vállra fektetni. Végül azonban nehézségek ellenére sikeresen kezdtük a szezont.
A kezdőt illetően Mourinho egyáltalán nem volt szívbajos, Rui Patricio és Vina kezdetése biztosra vehető volt, de a héten még Angliát többször is oda-vissza megjáró Abraham is rögtön a kezdőben kapott lehetőséget. A Fiorentina is új edzővel és egy győztes, Cosenza elleni tétmeccsel a háta mögött vágott neki a szezonnak. Italiano szerintem kiváló választás a firenzeiek padjára, Gonzálezzel és Nastasiccsal erősödni is tudtak, ha Vlahovicsot sikerülne megtartani, el tudok képzelni olyan csillagállást, hogy EL helyért harcoljanak.
Meg kell, mondjam, hogy én nem vagyok Mourinho feltétlen híve, de igyekszem a poszt erejéig disztingválni, hogy minél objektívebb véleményt tudjak alkotni. A mérkőzést három részre lehet osztani, ahogy azt Mourinho meg is tette a sajtótájékoztatón. Amikor 11 a 11 ellen, amikor 11 a 10 ellen, és amikor 10 a 10 ellen játszottunk.
A 17. percben ugyanis Dragowskit kiállította Pairetto játékvezető. Odáig úgy ahogy rendben volt a játék, elég kiegyenlítetten folyt a mérkőzés, de azért rajtunk nagyon látszódott az összeszokatlanság, talán egy kicsit az is, hogy Mourinho ül a padon, a maga 25 megnyert trófeájával. Aztán Abrahamet buktatta Dragowski, és ezután a forduló legjobb, legváltozatosabb meccse kerekedett a találkozóból. A piros lap szerintem véleményes volt, ha Patricio kap ilyenért pirosat, nem mondom, hogy azon pörgök utána egész héten, de legalábbis felvetném, hogy nem nevezhető gólhelyzetnek, amikor az oldalvonal felé viszed a labdát. Mindenesetre Pairetto szemrebbenés nélkül kiállította Dragowskit, és nem lehet azt mondani, hogy következetlen lett volna, mert amire lehetett, arra lapot adott egész meccsen.
A kiállítás után próbáltuk minél hamarabb megszerezni a vezetést, és sikerrel is jártunk, a 26. percben Abraham passzolt Mkhitaryannak, akit nagyon egyedül hagytak a vendég védők, milliméterre pontosan a leshatáron vette át a labdát, és lőtte el Terracciano mellett. Abraham fantasztikusan kezdte a római karrierjét, látszott rajta, hogy fizikálisan még nincs a topon, de hajtott, védekezett, próbált ott lenni mindenütt, ami valószínűleg azért is volt, mert még nem nagyon tudja, hol lesz a helye. Én nem voltam elragadtatva a leigazolásától, de meg kell, kövessem, ha így folytatja, akkor nagyon nagy piros pont jár neki és Pintónak is.
Innentől kezdve viszont semmi más elképzelése nem volt Mourinhónak és a Romának, mint hogy 10 emberrel beállni a labda mögé, és várni, hogy mit tud a Fiorentina. 11 a 11 ellen még elég kiegyenlített volt a játék, 11 a 10 ellen már kevésbé. A Fiorentina – persze Mourinho tudatos döntése miatt is – végig támadta a következő 45-50 percet. Italiano nem tette meg azt a szívességet, hogy 9 mezőnyjátékossal kitámadjon, hogy aztán le tudjuk őket kontrázni, tökéletes egyensúlyt talált, és nem is volt nehéz dolga, mert a széleken azért elég könnyen meg lehetett forgatni a Romát. Ami azonban az elmúlt években gyakran előfordult, hogy lendületből egy az egyben védőre vezetik a labdát, vagy netán kapusra, az most emiatt a mély védekezés miatt nem történt meg.
Nagyon sok komoly helyzete nem volt a Fiorentinának, a gólon kívül csak Vlahovicsnak és Bonaventurának volt egy-egy komolyabb lehetősége, de Patricio jó napot fogott ki, elég magabiztosan védett. Az 52. percben a végig nagy lánggal égő, de elég sok hibát ejtő Zaniolo megkapta a második sárgalapját, és nem sokkal rá Milenkovics kiegyenlített. Innentől kezdve azonban 10 a 10 ellen már lehengerlően ment a játék, a Fiorentina teljesen kifáradt, a védelmük nem üzemelt, és előbb Abraham, majd Shomurodov könnyedén szét tudta szedni egy-egy Pazar meglátással, melyek után Veretout eredményes volt, így 3-1-re hozta a meccset a Roma. Kiemelném, hogy Abraham és Shomurodov óriási előrelépést jelenthet nekünk tavalyhoz képest, ha csak az egyikük játszana nálunk, az is ígéretes lenne, de mindkettőjükben nagyon nagy potenciál van. Nem lennék meglepve, ha az üzbégből gólkirály lenne egyszer.
A meccs képe tehát változatos volt, de összességében kézben tartotta a Roma, amikor meg kellett, tudott sebességet váltani a csapat, így nem volt gond. Expected Goals mutatóban 2,75-0,87-re hoztuk a párharcot, és még akkor sem voltak igazán jó minőségű helyzetei a Fiorentinának, amikor ők irányították a meccset. Ez most rendben volt, de nem tartom valószínűnek, hogy ilyen játékkal sokkal több rangadót nyerünk, mint tavaly, de talán nem is leszünk annyit meggyepálva. Meglátjuk, ez a jövő zenéje.
Holnap viszont már folytatjuk hősies menetelésünket a Konferencia Ligában, ahol 2-1-es előny birtokában fogadjuk az egész széria egyik legjobb csapatát, a Trabzonsport. Eget rengető elvárásaim nincsenek, szívesen venném, ha most Mayoral kapna lehetőséget a kezdőben, mert a tavalyi szezonja alapján ő is rászolgált a játékidőre, de ha a továbbjutás a cél, akkor nagyon pihentetni nem lehet, a török csapat nem egy lebecsülendő ellenfél.
Már 23 ezer fölött járnak a jegyeladások, ami biztató, egész más így nézni egy meccset. Kíváncsi lennék, ha mehetne teltházzal, Mourinho ki tudna-e vinni 60 ezer embert, de én azt gondolom, hogy a nagy érdeklődés legfőképpen neki szól. Az újak közül még Vinának kell leginkább szoknia a közeget, neki jól jön minden meccs, illetve szívesen látnám akár Bovét a kezdőben. Holnap 19 órakor folytatódik az európai szereplés, ahol eldől, hogy folytatjuk-e ősszel nemzetközi szinten.