Igen, arról a Cziborról van szó, a „rongylábúról”, aki az Aranycsapat egyik legnagyobb sztárja volt és aki 56 után végül a Barcelonában kötött ki. Talán nem mindenki tudja, hogy a Roma már korábban leigazolta, vagy legalábbis megpróbálta és ha a Rómán meg Cziboron múlt volna, akkor valószínűleg sokáig nem is hagyta volna el az olasz fővárost.
Kezdjük az elején, pontosabban 56-ban. Nem akarok belemenni a részletekbe, Magyarországon ezeket úgyis szinte mindenki jól ismeri és bőven vannak források, ahol részletesen utána lehet olvasni. De röviden az történt, hogy miközben Magyarországon a „szovjet elvtársak” vérbe fojtották a magyar forradalmat, a Honvéd az Athletic Bilbao ellen játszott egy nyolcaddöntőt a BEK-ben, semleges pályán, Brüsszelben. A mérkőzés után, a magyar csapat tagjai nem tértek azonnal vissza Magyarországra, ki akarták várni a viszonyok normalizálását, legalább érteni szerették volna, hogy pontosan hova térnek vissza, elmentek tehát egy túrára, amit a magyar szövetség nem engedélyezett. Miután visszatértek Európába, az immár ismét stabil szovjet irányítás alatt álló magyar hatóságok nagyon agresszíven léptek fel velük szemben, disszidálásról beszéltek, példát akartak statuálni, eltiltással és más súlyos büntetésekkel fenyegetőztek. Így több játékos nem is mert hazatérni Magyarországra.
Így történt, hogy Puskás Ferenc és Czibor Zoltán is Olaszországba keveredtek és egy rövid ideig egy politikai menekültek számára fenntartott menekülttáborba kerültek, konkrétan Alatriba, 80 kilométerre délre Rómától. Még játszottak is néhány barátságos meccset a helyi csapatban. Puskás később a liguriai tengerpartra ment, ahol játszott a híres Sigma 1914-Empoli meccsen, mielőtt otthonra nem talált Madridban.
Sárosi György, a legendás Sárosi doktor, aki többek között a Roma edzője is volt.
Czibor viszont Rómába jött! A magyar foci egy másik nagy alakja, Sárosi György hozta őt a Rómába, mivel akkoriban pont Sárosi doktor volt a Roma edzője. A Roma elnöke akkoriban újra Renato Sacerdoti volt, a híres „testaccioi bankár”, aki a világháború után visszatért a Roma élére. Sacerdotit nem kellett sokat győzködni, nem sokat teketóriázott, azonnal leszerződtette Czibort a Rómába. Valljuk be, nem volt túl nehéz döntés.
Sacerdoti 1956 december 20-án nyilatkozott az új igazolásról a Corriere dello Sportnak: „Czibor a következő másfél évben a Roma játékosa lesz, utána majd meglátjuk. Ez a szerződés, amit a Roma a magyar labdarúgóval kötött, amellett, hogy kifejezi a szándékunkat a keret folyamatos megerősítésére, azt a szándékunkat is jelképezi, hogy minden eszközzel segítsünk a magyar menekülteknek, ebben a nehéz helyzetben.” Sacerdoti tudta miről beszél, anno neki is ártatlanul kellett menekülnie, a Mussolini féle fasiszta rezsim alatt, a zsidó származása miatt.
De sajnos nem úgy alakultak a dolgok, ahogy Sacerdoti, Sárosi és Czibor elképzelték. Itt belép a történetbe a FIFA, akik jó szokásuk szerint, sajnos akkor is alaposan odatették magukat. A magyar és a szovjet hatóságok nyomására, a FIFA kizárta Czibort a labdarúgás világából, gyakorlatilag megtiltotta a kluboknak, hogy leigazolják őt. Ezért is folytatta Sacerdoti a nyilatkozatát a következő szavakkal: „Amíg meg nem lesznek a feltételek a leigazolására, addig Czibor barátságos meccseken fog játszani és más feladatokat fog ellátni (például a fiatalok oktatása).”
Renato Sacerdoti, a Roma elnöke. A kép Ghiggia Rómába érkezésekor készült. Képzeljük csak el, hogy milyen lett volna Czibor és Ghiggia egy csapatban…
De sajnos a feltételek nem változtak meg és 1957 nyarán, a FIFA még mindig nem engedte meg Czibornak, hogy hivatalosan is a Rómába igazoljon. Czibor az „Il Calcio e il Ciclismo Illustrato” nevű folyóirat július 4.-i számában, elkeseredett hangnemben nyilatkozott a helyzetéről: „Jelenleg továbbra is várom az ítéletet, ami ott lóg a fejem felett. Nagyon el vagyok keseredve a FIFA döntései miatt, de bízom a FIGC-ben (olasz labdarúgó szövetség), hogy az eltiltás ellenére, meg fogják találni a módját, hogy leigazoljanak december 31-ig, különben nem találhatnék helyet egy olasz csapatban. Jelenleg 1800 magyar focista hagyta el Magyarországot és csak 4 lett eltiltva, miközben a többi 1796 szabadon játszik jugoszláv és osztrák csapatokban. (Talán a Czibor által idézett számok nem egészen pontosak, de gondoljunk csak bele, hogy mekkora veszteség érte a magyar labdarúgást.) Szerintem ezek a számok sehogy sem stimmelnek és a FIFA-nak ezt figyelembe kellett volna vennie. Ráadásul, az ülésen, amin nyilvánosságra hozták az eltiltásomat, nem is volt jelen a magyar küldött, viszont ott volt ellenben először a szovjetek küldöttje. Szóval, félretéve az eljárás módját, szerintem ez nagyon erősen politikai összeesküvésnek tűnik, márpedig a politikának semmi köze nincs a sporthoz. Nagyon hálás vagyok Renato Sacerdotinak, aki úgy viselkedett velem mint egy második apa. Minden ellenére továbbra is reménykedem.”
Természetesen a FIFA sosem engedte Czibort a Rómába igazolni és a kor egyik legjobb támadó szárnya kénytelen volt tétlenül nézni a meccseket. Végül egy másik nagy magyar játékos segített Czibornak, természetesen Kubala Lászlóról van szó, aki már 1951 óta a Barcelonában játszott, de pontosabb lenne úgy fogalmazni, hogy ő volt a Barcelona sztárja. Kubala Barcelonába hívta Czibort, az aranycsapat egy másik tagjával, Kocsis Sándorral együtt és Katalóniában eljött az „Húngaros del Barca” („a Barca magyarjai”) kora.
Kocsis, Kubala és Czibor. „Los Húngaros del Barca.”
Barcelonában természetesen Czibor és Kocsis nagyon sikeresek voltak. Például kétszer is elvették a spanyol bajnoki címet Puskás Öcsi Real Madridjától, meg nyertek egy VVK-t is. Viszont 1961-ben elvesztettek egy BEK döntőt, 3-2-re, a Guttmann Béla vezette Benfica ellen. Tudjátok hol? Svájcban, Bernben, abban az átkozott Wankdorfstadionban, ahol az 1954-es vb döntőt is rendezték. Mennyi is volt annak az eredménye? Vannak dolgok, amiket tényleg nehéz megmagyarázni.